Villámgyorsan helyreállt a béke a legújabb háborús konfliktusban, de könnyen lehet, hogy a háttérben egészen más történések zajlottak, mint amit a világ látott.
Világszerte váratlanul érte a közvéleményt, amikor 2025 júliusának második felében két délkelet-ázsiai ország hadserege hirtelen összecsapott, és napokig nem csillapodtak a tüzérségi ágyúk dördülései, valamint a rakéták záporozása. Azonban ahogyan a konfliktus gyorsan fellángolt, úgy ugyanolyan sebesen véget is ért: csupán néhány napnyi harc után a felek már a béketárgyalásokat sürgették. A Thaiföld és Kambodzsa közötti feszültség egy ősi templom ellenőrzéséért folytatott vitából eredt, de a háttérben sokkal összetettebb események játszódtak le. Elemzésünk célja, hogy feltárjuk ezeket a bonyolult háttérmechanizmusokat.
Július 24-én hajnalban elpattant a feszültség Thaiföld és Kambodzsa között, a felek felvonultatták a hadsereget és lőni kezdték egymást. Ez nem volt teljesen váratlan, 2025 első felében folyamatosan súlyosbodott a két ország vitája, amely elsősorban egyetlen történelmi helyszín felügyelete körül forgott. A legfőbb problémát az jelenti, hogy Bangkok szerint a határ rosszul van kijelölve a fővárostól északkeletre található Szurin megyénél, ahol még a francia gyarmatosítók az 1900-as évek elején határozták meg pontosan a két terület közötti elválasztó vonalat. Ez akkoriban komoly munkát igényelt, fel kellett térképezni a sűrű erdővel benőtt magaslatokat, ugyanis a felek úgy állapodtak meg, hogy a Dongrek-hegység vízválasztó vonalán fog futni a határ.
A mérések során azonban egy figyelemre méltó "baki" történt: a franciák véletlenül a magukénak nyilvánították a hegység egyik kiugró részén elhelyezkedő Preah Vihear templomot, amely az ősi Khmer Birodalom öröksége volt. Bár a terület nem túl nagy, a nemzeti identitás szempontjából rendkívül jelentős: az ősi buddhista szentély romjai ugyanis alapvető elemei mind a thai, mind pedig a kambodzsai kultúráknak. Eleinte a Sziámi Királyság (később Thaiföld) igyekezett elkerülni a konfliktust Párizzsal, ezért beleegyezett abba, hogy a több mint ezer éves építmény nem az ő fennhatósága alá tartozik. Ez a döntés később végzetes következményekkel járt, hiszen a nemzetközi bíróságok döntéseiben gyakran visszautaltak arra, hogy Bangkok túl sokáig hallgatott a határvita kapcsán.
A felek közötti konfliktus ennek ellenére számos fordulaton ment keresztül, mivel a thai kormány nem volt hajlandó elfogadni a templom elvesztését.
2025-ben újabb fejezetet írtunk az események sorozatába, és mindez egy újabb izgalmas fordulattal gazdagodott. A thai kormány súlyos válságban találta magát, ami felvetette a kérdést: vajon nem volt-e érdekük feszültséget szítani, hogy ezzel átmenetileg eltereljék a figyelmet saját problémáikról? Noha ezt a teóriát nehezen lehet bizonyítani, az tény, hogy Phnom Penh is aktív résztvevője volt a konfliktusnak, de erről később még részletesebben is szót ejtünk. A diplomáciai feszültségek végül július 24-én fegyverropogásig vezettek, és mindkét fél egymást vádolta meg az első lövés leadásával.
A helyzet gyorsan eszkalálódott, hamarosan harckocsik, nehéztüzérség, sőt a thai légierő F-16-os vadászgépei is felbukkantak, egyre-másra jelentek meg a háborús felvételek. A halálos áldozatok száma mindkét oldalon gyorsan növekedett, a jelenlegi ismeretek alapján legalább 38 ember vesztette életét a harcokban. Erről azonban megoszlanak az állítások: Bangkok 11 katona és 13 civil halálát ismeri el, miközben legalább száz ellenséges fegyveres megöléséről beszél, ezzel szemben Phnom Penh "csak" 6 katona és 8 civil halálát vállalja fel. Összesen 300 ezer ember kényszerült a lakhelye elhagyására az események következtében.
a harcok intenzitása tovább fokozódott, és a thai kormány sürgősségi intézkedéseket hozott a határmenti területeken, hadiállapotot hirdetve. A hatóságok arra kérték a hazai lakosságot, hogy térjenek vissza Kambodzsából, mivel a nacionalista feszültségek növekedése miatt atrocitásoktól tartottak. Kambodzsa kormánya is hasonló lépéseket tett, hiszen Thaiföldön is egyre inkább érződött a közbeszéd megváltozása, ami tovább fokozta a feszültséget. A konfliktus gyorsan eszkalációs spirálba került, és egyes források szerint Phnom Penh a vitatott területektől távol, a tengerparti régióban is támadásokat indított. Ez a lépés könnyen a háború kiszélesedéséhez vezethetett volna, ám a rivális hadsereg sikeresen elhárította ezeket az offenzívákat. Ezt követően a helyzet tovább bonyolódott, és a két fél közötti feszültség egyre csak növekedett, miközben a nemzetközi közösség figyelme is fokozódott a térségben kialakuló válságra.
megjelentek a tűzszünetre buzdító üzenetek, melyek hamarosan célt is értek.
A felek Malajziában találkoztak, ahol Anwar Ibrahim malajziai miniszterelnök közvetítésével történelmi jelentőségű kézfogásra került sor. A kambodzsai vezető, Hun Manet, és a thaiföldi megbízott miniszterelnök, Phumtham Wechayachai, kellemes hangulatban váltottak üdvözlést. Megállapodtak abban, hogy hétfő este, pontosan éjfélkor, feltétel nélküli tűzszünet lép életbe, amit a jelentések szerint a felek zömében be is tartottak. A határhoz közeli Samraong városban azonban hétfőn még egész nap hallani lehetett a tüzérségi csapásokat, egészen fél órával a kitűzött határidő előtt, amikor is végre elcsendesedtek a fegyverek. A helyzet nyugvó állapotával párhuzamosan a Thai Királyi Légierő (RTAF) megerősítette, hogy F-16-os és Gripen típusú vadászgépeket telepítettek a határ közelébe, és több akciót is végrehajtottak. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy mindezt az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye alapján tették, így lényegében önvédelemmel indokolták lépéseiket.
Nem kellett sokáig várni, alig néhány órával a tűzszünet bejelentését követően a thaiföldi hadsereg azonnal azzal vádolta keleti szomszédját, hogy megszegte a megállapodást. Ezt követően a határ mentén ismételten szórványos összecsapások törtek ki. A hadsereg képviselői azt állították, hogy a saját oldalukról is tüzet nyitottak, ám ezt "önvédelmi célokkal" indokolták.
Amikor a megállapodás életbe lépett, a thaiföldi fél észlelte, hogy a kambodzsai erők fegyveres offenzívákat indítottak Thaiföld különböző régióiban.
- nyilatkozta Winthai Suvaree, a thaiföldi hadsereg szóvivője egy hivatalos közlemény keretében.
Phumtham Wechayachai, a megbízott thai miniszterelnök, igyekezett enyhíteni a legfrissebb lövöldözésről szóló hírek hatását. Az újságíróknak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy "nincs eszkaláció", és hozzátette, hogy a helyzet nyugodt. Maly Socheata, a kambodzsai Nemzetvédelmi Minisztérium szóvivője is megerősítette ezeket a megállapításokat, rámutatva, hogy a Malajziában született megállapodás óta a feszültségek csökkentek.
nem volt semmilyen inzultus a felek között, a párbeszéd pedig folytatódik a kijelölt mederben.
A thai és kambodzsai katonai parancsnokok július 29-én hétpontos tervet fogadtak el, ennek célja, hogy enyhítsék a feszültséget. Bangkokot Boonsin Padklang altábornagy, Thaiföld 2. hadseregének parancsnoka képviselte, míg az asztal másik oldalán a kambodzsai 4. katonai körzet parancsnokhelyettese foglalt helyet. A tárgyalásokra helyi idő szerint július 29-én, kedden reggel 7 órakor került volna sor a thaiföldi Szurin tartományban, de kicsit későbbre tolták az időpontot. Bár érkeztek olyan értesülések, hogy a kiújuló összecsapások miatt elhalasztják a találkozót, a felek mégis kitartottak a tárgyalások mellett. A megbeszéléseken összesen hét kulcsfontosságú pontban állapodtak meg egymással:
A legfrissebb hírek alapján a találkozó rövid ideig tartott, de mégis eredményesnek bizonyult. Ez nem az első katonai jellegű egyeztetés a felek között, hiszen Boonsin Padklang altábornagy később a kambodzsai 5. katonai körzet parancsnokhelyettesével is megerősítette a hétpontos megállapodást. Bár a felszínen úgy tűnik, hogy a helyzet stabilizálódott, a háttérben továbbra is számos nyitott kérdés húzódik meg, amelyek komoly kétségeket ébresztenek az elmúlt napok eseményeivel kapcsolatban.
A legnagyobb kérdést továbbra is az jelenti, hogy a vitatott templom felügyeletéről végül hogyan tudnak megállapodni. Mivel a földrajzi viszonyok egyértelműen a thai katonáknak kedveztek (Kambodzsa irányából mintegy 500 méteres meredek emelkedőn kell felküzdeniük magukat a katonáknak), ezért gyorsan elfoglalták a magaslatot.
Jelenleg nem egyértelmű, ki gyakorolja a felügyeletet a rom felett, mivel korábban a terület Bangkok irányítása alá tartozott.
Aggodalomra ad okot, hogy bármilyen megállapodásra is jussanak Thaiföld és Kambodzsa a Preah Vihear templom hovatartozásával kapcsolatban, a megoldás valószínűleg nem lesz azonnali. A helyzet kimenetele ugyanis kétélű, hiszen bármelyik fél súlyosan sérülhet, legyen az Bangkok vagy Phnom Penh számára kedvező döntés. Ideális esetben egy olyan konszenzusra lenne szükség, amely mindkét fél számára előnyös, mégis egyikük sem érezheti magát igazán győztesnek. Az ilyen megosztott területek nem ismeretlenek a nemzetközi kapcsolatokban; például Spanyolország és Franciaország között található egy apró sziget, amelyet közösen ellenőriznek. Hasonló helyzet figyelhető meg Bosznia-Hercegovina északi részén, a Brčko kerület esetében, ahol a boszniai szerb és bosnyák-horvát entitások közösen irányítják a területet, bár itt egyazon országon belüli megosztottságról van szó.
Egy konkrét példát említve a régióban nem példa nélküli, hogy két ország közösen talál megoldást egy terület kezelésére: 1979-ben Thaiföld és Malajzia megállapodást kötött a Sziámi-öböl erőforrásainak közös kihasználásáról. Ez a megállapodás nem azt jelenti, hogy a két ország együttesen használja a területet, hanem inkább a korábbi nézeteltérések rendezését szolgálta. Mindazonáltal ez a példa jól mutatja, hogy a helyi problémák is megoldhatók szerződéses keretek között. Említésre méltó, hogy a vitatott templom körüli helyzet is hasonló jellegű volt, hiszen Bangkok és Phnom Penh megállapodtak abban, hogy a történelmi romok közvetlen közeléből kivonják katonai erejüket, de a 2011-es megoldás csupán 14 évig bizonyult tartósnak. Jelen esetben mindkét félnek sokkal erősebb és tartósabb garanciákra lenne szüksége, amelyek méltányosak és hosszú távon fenntarthatók.
A mostani konfliktus másik fontos tanulsága az, hogy a belpolitikai helyzet nagyban befolyásolhatja a már korábban mindenki által elfogadott helyzetet.
Ezért, bármilyen megállapodásra is juthatnak a felek most, fontos észben tartani, hogy a fokozódó instabilitás könnyen az egyik fél visszahúzódásához vezethet, ami aztán villámgyorsan eszkalálódhat. Különösen figyelemre méltó, hogy kik a főszereplők ebben a drámában: Kambodzsában ott van a huszonöt évig hatalmon lévő miniszterelnök, Hun Szen, valamint fia, Hun Manet, aki jelenleg az ország irányítását végzi. Ezzel szemben a másik oldalon Paetongtarn Shinawatra kormányfő áll, akinek a pozíciója 2025-re rendkívül ingataggá vált.
A Council on Foreign Relations (CFR) elemzése rámutat, hogy a határviták és egyéb tényezők, mint például az etnikai feszültségek, valóban hozzájárultak a helyzet fokozódásához. Azonban a kulcsszót a Shinawatra-klán hatalmon tartásának megdöntése jelenti, amely 2001 óta irányította Bangkokot. Ez a család, amely autokratikus tendenciáiról ismert, a királyi család, a hadsereg és a nagyvállalatok szemében egyre népszerűtlenebbé vált. E három hatalmi tényező folyamatosan kereste a lehetőséget, hogy politikai földindulást idézzen elő, még akkor is, ha a szélesebb társadalom számára nem volt ekkora elutasítottság a politikai vezetés iránt.
Fura módon mindez egy régi vita felelevenítésével érkezett el, mégpedig egy telefonhívásban csúcsosodott ki. Shinawatra ugyanis telefonált Hun Szennel, ennek a tartalma pedig június 15-én kiszivárgott. Ez nem vetett túl jó fényt a thai kormányfőre, mivel a saját országa hadseregét bírálta benne, sőt, a rivális Hun Szent egyenesen a "bácsikájának" nevezi (Paetongtarn Shinawatra apja, a korábbi miniszterelnök Thaksin jó barátságot ápol a Hun-klánnal). Ez már éppen elegendő volt ahhoz, hogy az alkotmánybíróság lépjen és felfüggessze őt a pozíciójából.
Többen úgy fogalmaztak, hogy a 38 éves, mindössze 10 hónapja hivatalban lévő miniszterelnök-asszonynak egyszerűen nincs meg a kellő tapasztalata és tudása a pozícióhoz. Az a pletyka terjedt el, hogy az emlegetett "nagybácsi" szivárogtatta ki a felvételt a médiának, ezt ő tagadta, de később maga is megosztotta a 17 perces hanganyagot. Ebben egyébként az említett bírálaton kívül olyan dolgok is elhangzanak, amely szerint a bangkoki kormány nem akarja szítani a feszültséget, a romló kapcsolatok miatti felelősséget pedig egy északkeleti hadseregparancsnokra terheli. Sokan úgy értékelték a beszélgetést, hogy
Shinawatra lényegében "hódolt" a szomszédja előtt, ezzel pedig hátrahagyta a thai érdekeket.
A miniszterelnök eltávolítása mellett az apját, a még mindig rendkívül befolyásos Thaksint is elérték a régi vádak, felségsértés miatt állhat majd bíróság elé. Amennyiben bűnösnek találják, akkor akár 15 éves börtönbüntetés is várhat rá, ez pedig végzetes veszélyt jelent a 76 éves politikus karrierjére. A vezető klánhoz bekötött főbb támogatók szépen lassan elkezdtek elpárologni, sokan attól tartanak, hogy a további támogatásukkal kivívják a thai királyi család haragját. Ezzel a háború árnyékában könnyen lehet, hogy Thaiföldön örökre megszabadultak a régóta irányító hatalmi elitcsoporttól.
Elképzelhető, hogy Bangkokban a hadsereg szerepe a jövőben jelentősen megnő, mivel a kialakuló hatalmi vákuumban a fegyveres erők fokozatosan erősítik befolyásukat a legfontosabb politikai pártokban és a királyi családban is. Ezt a tendenciát jól mutatja, hogy a monarchia védelmében rendezett nacionalista tüntetések során a rendvédelmi alakulatok viszonylag visszafogottan léptek fel, ami hozzájárult a parlamenti hatalmi struktúrák gyengüléséhez.
Fontos kiemelni, hogy a felek valószínűleg katonai szempontból is levonták a tanulságokat, így a haderőfejlesztések iránya világosan mutatni fogja, hogy mik voltak a leglényegesebb tapasztalatok. Az utóbbi időszakban mindkét fél széles spektrumú eszközöket alkalmazott, köztük olyan felvételeket is megfigyelhettünk, amelyek a modern konfliktusok elmaradhatatlan részét képezik: kisméretű, költséghatékony drónokat, amelyek gyorsan és hatékonyan képesek kezelni kritikus helyzeteket. Érdemes figyelembe venni azt a tényt is, hogy a thai fegyveres erők számos aspektusban jelentősen felülmúlták ellenfeleiket, legalábbis a számadatok tükrében. Ugyanakkor egy totális háború esetén nehezen képzelhető el, hogy Kambodzsának bármilyen esélye lett volna külső támogatás nélkül. A felek azonban eddig igyekeztek elkerülni a helyzet további eszkalálódását,
könnyen meglehet, hogy éppen azért, mert végső soron a legfontosabb politikai célok teljesültek, és ez az egész határvillongás valójában csak egy látványos figyelemelterelés volt.
