A kohéziós források jövője veszélybe került – az Európai Bizottság terveit éles kritikák érik.

Az Európai Számvevőszék friss különvéleményében éles kritikát fogalmazott meg az Európai Bizottság javaslatával kapcsolatban, amely a 2021-2027-es időszak kohéziós forrásainak átcsoportosítását tenné lehetővé, például a tagállamok fegyverkezési programjaira. Miközben elismerik, hogy a biztonsági kihívások dinamikus változása megköveteli a rugalmasabb reagálást, figyelmeztetnek arra, hogy a javasolt módosítások jelentős kockázatokkal járhatnak. Ezek közé tartozik az adminisztratív terhek növekedése, a kohéziós politika prioritásainak csökkenése, valamint a támogatások területi eloszlásának torzulása. A testület hangsúlyozza, hogy a javasolt intézkedésekhez szükséges a részletesebb kidolgozás, egyértelmű szabályozás, valamint alapos hatásvizsgálat, hogy a végrehajtás valóban hatékonyan és célszerűen valósulhasson meg.

Az Európai Számvevőszék (European Court of Auditors, ECA) nemrégiben nyilvánosságra hozta véleményét az Európai Bizottság által javasolt módosításokról, amelyek a 2021-2027 közötti kohéziós politika kereteinek átalakítását célozzák. Ezek a változtatások arra irányulnak, hogy lehetővé tegyék a kohéziós források átcsoportosítását, így az újonnan meghatározott uniós prioritások, különösen a védelempolitika finanszírozását támogassák.

Az ECA tudomásul veszi, hogy a biztonsági környezet folyamatosan és gyors ütemben változik, ezért elengedhetetlen a rugalmasság növelése. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy több kockázat és tisztázatlan tényező merül fel, amelyek hatással lehetnek a javasolt intézkedések gyakorlati megvalósítására is.

Ahogy korábban többször is említettük, az Európai Bizottság 2025. április 1-jén két fontos jogalkotási javaslatot terjesztett elő, amelyek új, kiemelt területeket azonosítanak a kohéziós politika keretében elérhető források számára. Különös figyelmet kapnak a védelem, a lakhatás, valamint az energia- és vízügyi ellenállóképesség szakterületei. A javasolt módosítások értelmében a tagállamok irányító hatóságai a programidőszak kötelező félidős felülvizsgálata során önkéntesen dönthetnek arról, hogy a forrásokat átcsoportosítják-e ezekre az új prioritásokra.

Az Európai Bizottság jogalkotási csomag célja, hogy gyorsítsa az ERFA, a Kohéziós Alap, az Igazságos Átmenet Alapja és az ESZA+ felhasználását, és jobban illeszkedjen az Unió legújabb stratégiai irányaihoz. A változtatások hátterében részben a jelenlegi geopolitikai helyzet, köztük Oroszország Ukrajna elleni háborúja áll. A javaslatok nagyobb rugalmasságot biztosítanának az átcsoportosításra, kiszélesítenék a támogatható intézkedések körét, és pénzügyi ösztönzőket is bevezetnének. Külön rendelkezések vonatkoznak az Oroszországgal, Fehéroroszországgal és Ukrajnával határos régiókra. A Számvevőszék véleménye az Európai Parlament hivatalos kérésére született, és célja, hogy iránymutatást nyújtson a társjogalkotók számára a javaslatok értékeléséhez.

A módosítások nem vonják maguk után a tagállamok számára rendelkezésre álló eredeti pénzügyi keret növelését.

A számvevők hangsúlyozzák, hogy a forrásallokációs döntések politikai jellegűek, és kizárólag az uniós társjogalkotók hatáskörébe tartoznak. Miközben elismerik, hogy a kohéziós politika rugalmassága kulcsfontosságú, arra is figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi keretek között már most is jelentős kihívásokkal kell szembenézni a források hatékony felhasználásának terén.

A jelentés kiemeli, hogy a javasolt módosítások további bonyodalmakat okozhatnak a rendszer működésében, megnövelhetik az adminisztratív terheket, és veszélyeztethetik a kohéziós politika alapvető célját, amely a régiók közötti egyenlőtlenségek mérséklésére irányul.

Ezen kívül kifogásolják a hatásvizsgálatok hiányát, világosabb támogatási kritériumokat követelnek, és javasolják, hogy a meglévő uniós eszközöket szorosabban összehangolják.

Az Európai Számvevőszék különösen éles kritikát fogalmazott meg a védelmi beruházások átláthatóságával, valamint az "Egyetlen jelentős kárt se okozz" elv alkalmazásának lehetőségeivel kapcsolatban. Ennek a megközelítésnek az a célja, hogy az uniós intézkedések összhangban legyenek a klímaváltozással és a környezetvédelemmel kapcsolatos célkitűzésekkel. Azonban a védelempolitikai kiadások esetében a megfelelőség kérdése több mint kétséges.

A "megfizethető lakhatás" finanszírozásának lehetőségét ugyan megnyitja a javaslat, de a számvevők szerint ennek fogalma nincs tisztázva.

Emellett aggodalomra ad okot az is, hogy bizonyos esetekben akár 100%-os uniós finanszírozás is lehetséges lenne - függetlenül a kedvezményezett régió gazdasági fejlettségétől -, ami szerintük aránytalanul kedvezhet a fejlettebb térségeknek, és gyengítheti a kohéziós források ösztönző hatását.