Véssey Miklós: A siker kezdete - Apa, itt az idő! A siker útja mindig izgalmas, tele kihívásokkal és lehetőségekkel. Ahogy elindulunk ezen az úton, elengedhetetlen, hogy támogassanak minket az élet fontos szereplői. Az apák szerepe ebben kulcsfontosságú.

Olvasom egy influenszer anyuka posztját a közösségi médiában. A képen egy indonéziai vízesésnél áll, én is mindig vágytam oda, még nem sikerült eljutnom, de bárki örömében tudok osztozni, nincs ezzel gond. A szöveg arról szól, hogy lám, még csak négy hónapja szült, és mégis ott van, és csak ennyi és ennyi kiló, ráadásul a gyerekét sem hagyta magára, úgyhogy ennyit az ítélkező kommentekről, amelyeket állítólag kapott. A végén pedig hozzáteszi, hogy amúgy az alakja is milyen karcsú, és anyukakontya sincsen. Szóval egyfajta üzenet ez a poszt azoknak, akik ítélkeztek felette. Látjátok, megcsináltam, tessék, ennyit rólatok.

Ez kiváló hír, valóban örömteli, hogy sikerült neki ezt elérnie. Ez a poszt is hozzájárul ahhoz, hogy áttörjük azt a romboló előítéletet, amely azt sugallja, hogy egy gyermek érkezése véglegesen megváltoztatja az életünket, mintha véget érne minden szórakozás és szabadság. Ugyanakkor nem tudom nem észrevenni, hogy sok ismerős anyuka van körülöttem, akiknek nem volt ilyen könnyű dolga ezzel a folyamattal.

Nem a szülők hibájából adódott, hanem azért, mert nem volt elegendő tej, nem indult be a szoptatás, vagy mert a gyermek tejérzékeny volt, és minden étkezés után visszaöklendezett. Az időhiány miatt nem tudtak sportolni, és senki nem segített nekik, hogy átvegyen a kicsit, aki szüntelenül sírt minden közlekedési eszközön. Ráadásul a baba súlygyarapodása nem volt megfelelő, így az orvos nem ajánlotta a hosszú utazást.

Mivel nem kezdett el kellő időben kúszni, és nem fordtult hasra sem, ezért naponta fejlesztő tornára kellett elvinni. Ráadásul van még két nagyobb testvére is, ami még inkább megnehezítette a helyzetet. Az anyukák, valamint a férjeik sem keresnek elegendő pénzt ahhoz, hogy egy ilyen utazást finanszírozhassanak.

Mert már fél óra alvás is igazi kincs számukra, nemhogy repülőre ülni a kis félévessel. Az a gondolat sem merül fel bennük, hogy a hajukkal foglalkozzanak, hiszen annyira kimerültek, hogy az energiájukat inkább másra fordítják. Vagy talán lenne rá idejük, de a kontyban hordás sokkal praktikusabbnak tűnik. Vagy lehet, hogy boldogan elengedték ezeket az apróságokat, és egyszerűen csak élvezik, hogy otthon lehetnek a kisbabájukkal.

A válasz gyakran az, hogy a dolgokat nem a megfelelő módon hajtották végre. Íme, hogyan érdemes szoptatni, kedves anyuka, és íme, más módszerek is!

Itt az ideje, hogy megszabaduljunk az éjjeli sírás szokásától! Nem szükséges minden egyes nyikkanásra beugrani hozzá! Érdemes bébiszittert fogadni, és kicsit kikapcsolódni, például elmenni futni! Ha félállást vállalsz, akkor könnyebben megteremtheted a szükséges anyagiakat! Ne félj kiállni a saját érdekeidért, kérd meg a férjedet, hogy jöjjön haza a munkából – persze úgy, hogy közben ő is kereszen!

Az ilyen jellegű bejegyzések gyakran anélkül sugallják a nehézségekkel küzdő anyák számára, hogy ez lenne a szándékuk, hogy mindezért ők felelnek, hiszen másképp is lehetne csinálni. Ez a gondolat pedig könnyen átalakulhat bűntudattá, ami ahelyett, hogy támogatást nyújtana, csak még inkább megnehezíti a helyzetüket.

Nézd, itt van egy példa arra, hogy valakinek sikerült. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg te vagy az, aki nem találta meg a megfelelő utat.

Miért ne sikerülne bárkinek? Az öröm megosztása mindenkinek jót tehet, és sokakat ösztönözhet arra, hogy ők is elérjék a céljaikat. Azonban, ha az illető egy kicsit mélyebbre ásna, és elmondaná, mi áll a háttérben (mint például egy támogató férj, egy folyamatosan fejlődő gyerek vagy éppen egy kedvező anyagi helyzet), akkor talán sokkal hitelesebb képet festene a valóságról. Ez nemcsak a sikerét tenné érthetőbbé, hanem együttérzést is keltene azok iránt az édesanyák iránt, akiknek nem voltak meg ezek az előnyök, és így nehezebb úton kell járniuk a céljaik eléréséhez.

Mennyivel gazdagabbá válhat a közösségünk, ha figyelmet szentelünk egymásra és elismerjük a másik értékét! Így talán a rosszindulatú kommentelők is háttérbe szorulnak, hiszen a legnagyobb büntetés számukra, ha nem kapnak reakciót. Az igazi erő abban rejlik, hogy a pozitív kapcsolatokra fókuszálunk, és ezzel elkerüljük a negatív energiákat.

Tedd egyedivé a szövegedet: Véssey Miklós "Apa, kezdődik!" című írásának részeként olvashatod ezt a bejegyzést. A sorozat többi cikkét itt találod.