Az üveggyöngyök csillogó szórványa fekszik a Hold felszínén | National Geographic
A holdpor alapvetően szürke árnyalatú, de felfedezések alapján számos vöröses színű minigyöngy is található benne. Ezek a gyöngyök bizonyos területeken a holdfelszínt vöröses tónusokkal árasztják el, ezzel különleges, színes látványt nyújtva a sötét égi háttérben.
Az Apollo-17 geológus űrhajósa, Harrison Schmitt egyik holdsétája során igen különös dolgot vett észre. A Taurus-Littrow völgyben, a Shorty-kráter peremén az egyöntetűen szürke tájba nem illő vörös talajt talált. Természetesen a fura anyagból mintát is vett - ez az egyik legkülönlegesebb holdi mintánk azóta is.
A minta elemzése feltárta, hogy a narancsvörös árnyalatot 1 milliméternél is kisebb vulkanikus üveggyöngyök adják, amelyek különböző ásványi anyagok hatására lehetnek narancsszínűek, vörösek vagy rozsdabarnák is. A gyöngyök mintegy 3,5 milliárd évvel ezelőtti vulkáni aktivitás eredményeként jöttek létre.
Nemrégiben a Saint Louis-i Washington Egyetem új kutatásának eredményeit hozta nyilvánosságra, amelyben különleges gyöngyöket vizsgáltak innovatív módszerekkel, mint például a SEM, TEM, APT és NanoSIMS – technikák, amelyek az Apollo-korszak idején még nem álltak rendelkezésre. Az eredményeket az Icarus folyóiratban publikálták. A kutatás során a gyöngyök felszínén található ásványi maradványokat elemezték, és ezek alapján következtettek a holdi vulkánkitörések környezeti viszonyaira.
E gyöngyök ugyanis a kitörés robbanásai során a kőzetolvadékból jöttek létre, és miközben kihűltek, a vulkáni gázok felhőjének anyagait magukhoz vonzották.
Fél évszázada léteznek ezek a minták, ám eddig nem állt rendelkezésünkre az a technológia, amely lehetővé tenné a teljes körű megértésüket.
„Tedd különlegessé a mondanivalódat!” – ajánlotta Ryan Oligore.
Az egykori holdi vulkánkitörés során a felszín alatti nyomás hatására a kőzetolvadék lávaszökőkútként kispriccelt - hasonlót képzeljünk el, mint amilyet például Hawaiin lehet látni mostanában is. Az olvadék ennek során egészen apró cseppekre szakadt szét, amelyek a holdi légüres térben igen gyorsan gyöngyökké szilárdultak. Azonban még e rövid idő alatt is sok minden történt.
A lávacseppek első lépésként elveszítették illékony összetevőiket, mint például a ként és a hidrogént, azaz a bennük lévő gázok eltávoztak. Ám a hűlés folyamán e gázok egy része visszatért a már megszilárdult anyaghoz, a lávacafatokat körülvevő gázfelhőből. Amint a gyöngyök teljesen lehűltek, a gázfelhőből további ásványi anyagok kezdtek lerakódni a felszínükre, gazdagítva ezzel a már kialakult struktúrákat.
A vizsgált vulkáni gyöngyök a földi levegőtől teljesen elzártan voltak mindeddig, vagyis a rajtuk lévő lerakódások érintetlenül megőrizték a holdi, eredeti mivoltukat. Először a fekete színű vulkáni gyöngyöket elemezték a szakemberek. Ezek közt a vizsgálatok feltárták, hogy a szfalerit (cink- és vas-szulfid) a leggyakoribb, a mikroszkopikus gyöngyök felületén libabőrszerűen rakódott ki.
A benne lévő fémek aránya változatos, de még a kén izotóparányai is eltérőek. Ezek arra utalnak, hogy a gázfelhőben kissé eltértek a körülmények a dudorok kirakódása során. E libabőrön túl más kirakódások is voltak, így kis lécekre hasonlítók, buborékszerűek, valamint lapocskák - ezek eltérő magasságokban és eltérő hőmérsékleti viszonyokban rakódhattak rá a gyöngyökre.
A kutatók a vizsgálatok alapján arra következtettek, hogy a kitöréskor nagy mennyiségű hidrogén és kén volt a gázok közt - enélkül a szfalerit nem tudott volna kialakulni, és helyette másféle ásványok rakódtak volna a gyöngyökre. A kirakódások afféle pillanatfelvételnek tekinthetők a gázfelhő adott szintjeiről, azok összetételéről, hőmérsékletéről.
A vöröses árnyalatú gyöngyök a vulkáni kitörés egy újabb fázisában keletkezhettek, amikor a gázfelhő összetétele már eltérő volt. Ebben a szakaszban például a szfalerit nem rakódott le a gyöngyök felületére, ami a kitörés folyamatának átalakulását is jelzi a kutatók véleménye szerint. Mindezek a megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a holdi vulkánkitörések nem csupán látványosak voltak, hanem komplex események, amelyek időben is változó dinamikát mutattak.
