Ukrajna ellenállása dacára egyre több orosz művész kap lehetőséget, hogy visszatérjen az európai színpadokra.

A 2022-es orosz invázió következtében az orosz művészek szinte teljesen eltűntek Európa kulturális színpadáról. Azonban a szankciók fokozatosan kezdenek engedni, ami Ukrajna és az Európai Bizottság számára aggasztó helyzetet teremt.

Heves diskurzusok zajlanak az európai közvéleményben az orosz művészek helyzetével kapcsolatban. Az egyik tábor azt hangsúlyozza, hogy senkit sem szabad megbélyegezni csupán származása alapján, és a művészet szabadon kell, hogy létezzen, függetlenül a politikai környezettől. E szerint az orosz művészeknek lehetőséget kell adni arra, hogy továbbra is bemutatkozhassanak az európai színpadokon, mindaddig, amíg tartózkodnak a háborús propaganda terjesztésétől. Ezzel szemben a másik nézőpont azt állítja, hogy az orosz soft power jelentős része a művészetek exportjában rejlik, és ha Európa befogadja az orosz művészeket, azzal nemcsak a háborús feszültségeket enyhítheti, hanem sokak szemében normalizálhatja is a konfliktusban érintett Oroszországot.

Az invázió kezdetén a helyzet világosan mutatta, hogy a vélemények közül a legelterjedtebb az lett, amely elutasította az orosz művészek jelenlétét Európában. Az EU színpadai szinte teljesen megfosztódtak azoktól a művészektől, akik nem határolódtak el éles határokkal Putyin háborús politikájától. Azonban az utóbbi időszakban a klasszikus zene orosz ikonikus alakjai fokozatosan visszatérnek Európába, ahogy azt a Politico összegzése is jelzi. Ez a változás viszont sem az Európai Bizottság, sem Ukrajna számára nem hoz örömet.

Valerij Gergijev, Oroszország egyik legismertebb karmestere, 2008-ban egy különleges koncertet adott Chinvaliban, a Dél-Oszétia fővárosában, amely nem sokkal korábban vált el Grúziától. A városban még érezhetőek voltak az orosz hadsereg beavatkozásának nyomai, ami különös hátteret adott a koncertnek. Ezen a napon a Leningrád szimfónia, a fasizmus elleni harcot ünneplő zenemű, csendült fel a zenekar előadásában, miközben a közönség orosz és oszét zászlókat lengetett a levegőben. A pillanat feszültsége és a zene ereje egyaránt különlegessé tette az eseményt.

Gergijev karrierje 2012-ben vette új irányt, amikor részt vállalt Vlagyimir Putyin választási kampányában. Két évvel később aláírt egy nyílt levelet, amely a Krím félsziget 2014-es annektálását támogatta, ezzel kifejezve politikai állásfoglalását. 2022-ben azonban Oroszország átfogó inváziót indított Ukrajna ellen, és Gergijevet is utolérték Putyinbarátságának következményei: menedzsmentje megszüntette vele a szakmai kapcsolatot, és számos európai városban, mint Milánó, München, Rotterdamban és Bécsben, megvonták tőle a fellépési lehetőségeket. Ennek következményeként Gergijev kénytelen volt a világ más tájain, például Kínában és Iránban koncertezni, míg Európában több mint három éve nem léphetett fel. Azonban úgy tűnik, hogy a helyzet hamarosan változni fog.

Jövőre ugyanis több koncertet is ad Gergijev Barcelonában a Marijinszkij zenekar élén, ráadásul egy olyan programsorozat keretében, amit részben uniós támogatásból hoznak tető alá. A főszervező, Josep María Prat a spanyol El Paísnak azt nyilatkozta, hogy jogi akadálya nincs Gergijev fellépésének, így bízik abban, hogy a zene nem a háború, hanem az emberek összehozásának eszköze lesz.

Az Európai Bizottságnak azonban egyáltalán nem tetszik az ötlet, és meg is kereste a spanyol hatóságokat, hogy biztosítsák, hogy Gergijev fellépésére egyetlen eurónyi uniós támogatást sem fizetnek ki. A Politicónak a szervezők azt mondták, hogy sosem kaptak uniós támogatást a koncertjeikhez, és ez a jövőben sem változik, a helyreállítási alapból viszont valóban igényeltek pénzt 2022-ben.

A Bizottság számára azonban ez még mindig nem elegendő. Glenn Micallef, a kultúrpolitikáért felelős biztos, hangsúlyozta, hogy még ha a koncert költségeit teljes mértékben magánforrásokból fedezik is, "ez nem gátolhat meg minket abban, hogy határozott politikai állásfoglalásokat képviseljünk". Micallef kifejtette, hogy világossá kívánja tenni, az EU színpadain nincs helye olyan személyeknek, akik Putyin háborúját támogatják, és a Bizottságnak szorosabb együttműködést kell kialakítania a tagállamokkal annak érdekében, hogy ilyen helyzetek véletlenül se fordulhassanak elő.

Gergijev esete nem példa nélküli: a kezdeti szigorú intézkedések után az orosz művészek fokozatosan visszanyerik helyüket az európai színpadokon. Ez a fejlemény azonban nemcsak az Európai Uniónak, hanem Ukrajnának is ellenérzéseket vált ki.

A világ egyik legismertebb operaénekesnője, Anna Netrebko, 2023-ban Berlin színpadán varázsolta el a közönséget, míg tavaly februárban Bécsben és Budapesten is megosztotta tehetségét a zenekedvelőkkel. Idén pedig már egyre több európai koncerthelyszín szerepel a naptárában. Ráadásul februárban az Egyesült Államokban is fellépett, ahol újabb lenyűgöző élményekkel gazdagította a hallgatóságot.

A szoprán megítélése ellentmondásos a nyugati világban: korábban támogatta a Donyeck megyei orosz szeparatistákat és számos alkalommal találkozott Putyinnal, akiről 2017-ben azt mondta, hogy el sem tud képzelni nála jobb elnököt Oroszország élére. Az Ukrajna elleni orosz invázió kitörése után egy ideig csöndben maradt, végül azonban elítélte azt, és kijelentette, hogy őt pusztán a művészet érdekli, nem akarja belekeverni magát a politikába.

Netrebko idén márciusban visszatért Budapestre, az Állami Operaházba. A koncert előtt Sándor Fegyir, Ukrajna rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövete levelet írt az Opera igazgatójának, Ókovács Szilveszternek azzal, hogy az énekesnő nyíltan támogatja Vlagyimir Putyint és az agresszor Oroszország lobbistája, ezért elfogadhatatlannak tartja budapesti fellépését. A nagykövet kiemelte, hogy Netrebko szerepel az Ukrajna ellenségeit gyűjtő Mirotvorec listán (egyébként Orbán Viktorral és Szijjártó Péterrel egyetemben).

"Oroszország propagandaeszközként használja a kultúrát, hogy legitimálja agresszióját és befolyásolja a demokratikus országok közvéleményét. Az orosz rezsimhez kötődő művészek fellépése része ennek a stratégiának. Anna Netrebko fellépésével a Magyar Állami Operaház azt kockáztatja, hogy az európai értékekkel és emberi jogi elvekkel ellentétes narratívák népszerűsítésének platformjává válik. Arra kérjük Önöket, hogy legyenek elvhűek, és mondják le ezt a koncertet, ahogyan a világ más vezető operaházai már megtették, hogy elhatárolódjanak az orosz erőszaktevőktől és gyermekrablóktól" - írta a nagykövet a levélben, amit Ókovács Szilveszter a saját válaszával együtt nyilvánosságra hozott.

Az igazgató Sándor Fegyir megkeresésére válaszolva hangsúlyozta, hogy az opera nem csupán politikai vagy harci eszköz, sőt, a harcok idején is fontos, hogy a múzsák hangja ne hallgasson el, mivel a művészetnek "képessége van a jóra hatni". Különösen figyelemre méltó, hogy Anna Netrebko, a világ egyik legnagyobb szopránja, aki számos nyugati színpadon már bizonyított, iránti érdeklődését jelzi, hogy az Operaház 141 éves történetében eddig legmagasabb árú jegyeket értékesítették a márciusi koncertjére.

Zárásként szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarország a béke szigete, ahol az OPERA egyedülálló módon foglalkoztat számos kiváló ukrán és orosz művészt. Célunk, hogy az összművészet varázsával nyugalmat és vigaszt nyújtsunk. Ezt a szándékunkat például a testvérháború kitörése utáni három héttel is megmutattuk, amikor az Ybl palota ünnepélyes újranyitásakor az egyetlen balettbetétet nem magyar, hanem ukrán és orosz művész adta elő. Hasonlóképpen, karácsonyi klipünkben is egy csodálatos vegyes házaspárunk játszotta a főszerepet – mindezek az együttérzés és a művészet összekötő erejét hirdetik.

Anna Netrebko áprilisban Pozsonyban lépett fel, ahol több száz tüntető várta az orosz énekesnőt. A Szlovákiában akkreditált ukrán nagykövet, hasonlóan a magyar diplomáciához, szintén kifejezte ellenérzéseit a koncerttel kapcsolatban, de a tiltakozások nem hoztak változást.

A Szlovák Nemzeti Színház vezetője, Zuzana Ťapáková, határozottan kiállt Anna Netrebko mellett, és kritikáit primitívnek minősítette. Egy szlovákiai lapnak adott interjújában éles szavakkal támadta azokat, akik a művészet szabadságát hirdetik, ugyanakkor hajlamosak előítéleteik alapján megítélni egy művészt csupán azért, mert orosz származású. Ťapáková szerint ez a kettős mérce súlyosan aláássa a művészet lényegét és értékeit.

A Politico megkereste a művész menedzserét, Miguel Estebant, aki egy terjedelmes, 74 oldalas dokumentummal reagált, tele Anna Netrebko Putyinról és az ukrajnai konfliktusról tett nyilatkozataival. Esteban hangsúlyozta, hogy a külföldi kritikusok gyakran kiragadják az énekesnő szavait a kontextusukból, miközben Netrebko komoly bátorságot tanúsított azzal, hogy háborúnak nevezte az Oroszországban "különleges katonai akcióként" emlegetett inváziót. A menedzser szerint ez a kijelentés nem csupán elvi állásfoglalás, hanem komoly veszélyt jelent az Oroszországban élő családtagjaira és barátaira nézve, így különös súlyt ad Netrebko szavainak, aki azóta, hogy 2022 februárjában elhagyta az országot, soha nem tért vissza.

Esteban állításait megerősíti, hogy Vjacseszlav Vologyin, az orosz Duma elnöke, nyilvánosan azzal vádolta meg az osztrák-orosz kettős állampolgársággal rendelkező Netrebkót, hogy hazaárulást követ el. Vologyin szerint Netrebkó kritikái az ukrajnai orosz invázióval kapcsolatban csupán a nyugati karrierje megmentésére irányulnak. A Telegramon tett megjegyzéseiben Vologyin odáig merészkedett, hogy kijelentette: Netrebkónak ugyan van hangja, de a lelkiismerete már rég elveszett.

A számos orosz és ukrán művész között lévő kibékíthetetlen ellentétet jól jellemzi Eugene Lavrencsuk ukrán rendező esete. A művész Handel Rinaldo című operáját állította volna színpadra júliusban Jeruzsálemben, azonban felmondta a szerződését, miután meglátta az előadás plakátján, hogy két orosz énekes is van a fellépők listáján. Lavrencsuk előzetesen direkt megkérte a szervezőket, hogy ne szerződtessenek orosz munkatársakat.

"Mi, ukránok, nem csupán kulturális vagy művészeti indokok alapján bojkottálunk mindent, ami orosz. Számunkra ez a kérdés a biztonságunkról szól" - nyilatkozta a rendező a Politicónak. Hozzátette, hogy Oroszország évszázadok óta kihasználja művészi teljesítményeit politikai célokra, miközben erőszakkal kényszerítette alattvalóit az orosz nyelv és kultúra elfogadására. Eközben, míg az orosz katonák milliókat gyilkoltak meg, az ország a lenyűgöző balettjeiről és operáiról vált híressé.

"Ma nem állhatunk egy színpadon orosz kollégákkal, függetlenül a helyzettől, mert mások ezt az alkalmat arra fogják felhasználni, hogy az ukrán és orosz nép közötti barátságot hirdessék. Azt fogják mondani, hogy bár a politikai vezetők harcolnak, az átlagemberek mégis szláv testvérek. Ezt viszont nem hagyhatjuk szó nélkül" - mondta Lavrencsuk.

Az ukrán kultúrminiszter, Mikola Tocsickij szerint egyszerűen azt kell csinálni, hogy ukrán és más európai művészeket alkalmaznak oroszok helyett az európai színházak, operaházak és koncerttermek. A miniszter szerint ettől még nem esne a játszóhelyek színvonala, az európai művészek ugyanis sok esetben még jobbak is, mint az oroszok, demokratikus értékrendjük pedig megegyezik a közönségével.