A városuk takarítását turisták segítségével oldják meg, és ez minden résztvevő számára előnyös - Te is benne lennél?

Gondoltál már valaha arra, hogy a nyaralás során környezettudatos tevékenységeket végezz, például szemetet gyűjts, vagy segíts az időseknek a bevásárlásban? Elképzelnéd, hogy egy lámpaüzletben töltsd el a szabadidődet? Befizetnél egy olyan kávézóba, ahol nyugdíjasok készítik a rétest és a kuglófot? Ha mindhárom kérdésre igennel válaszoltál, akkor biztosan a fenntartható turizmus elkötelezett híve vagy. Kovács Balázs, a nemzetközi turizmus szakértője, a Fenntartható Turisztikai Világtanács tagja, és az EU Klímavédelmi Paktum ausztriai és magyarországi nagykövete, több ország példáit említette, amelyek bizonyítják, hogy a turizmus lehet fenntartható. A turisták nem csupán a tömeget növelhetik, hanem jelentős mértékben hozzájárulhatnak a helyi közösségek jólétéhez is.

Sokan figyelmeztetnek arra, hogy a turizmus jelenlegi modelljei fenntarthatatlanná váltak. Mi lehet a legnagyobb probléma a mai turizmusban?

A legégetőbb probléma az a nézet, hogy a turizmus nem lehet fenntartható, hiszen a közlekedés nem igazán környezetbarát, hacsaknem kerékpárral vagy gyalog utazunk. A legtöbben azonban manapság még úgy gondolkodnak: az a "valódi" utazás, ha minimum repülőre ülünk. Ez a szemlélet viszont nem fenntartható. Erre egyre többen kezdenek ráébredni, megjelentek mozgalmak, mint például a flygskam, azaz repülésszégyen: már nem posztolnak a közösségi médiában arról, hogy repülnek, csak arról, hogy valahol ott vannak.

Ez a szemlélet igazán képmutatónak tűnik.

A globális károsanyag-kibocsátásnak a turizmussal összefüggő közlekedés teszi ki a 8-10 százalékát, ám sokakban él az a meggyőződés, hogy a repülés a legkevésbé környezetbarát közlekedési mód. Az ártalmak csökkentése elengedhetetlen, ez kétségtelen. Ugyanakkor a sokszor megélt lelkiismeret-furdalás és a bizonytalanság összecsap az ember egyik legmélyebb vágyával: azzal a szükséglettel, hogy kiszakadjon a mindennapi rutinból, új élményeket keressen, és más környezetben, másképp élje meg az életét. A kihívás tehát az, hogy ezt az ellentmondást valahogyan feloldjuk, és fenntarthatóbb módon válaszoljunk a kalandvágyunkra.

Hogyan lehet a túlturizmusnak gátat szabni?

A koronavírus-járvány utáni elképesztő ágazati fellendülés szemtanúi vagyunk, hiszen a világturizmus statisztikái már túlszárnyalták a pandémia előtti időszak eredményeit.

A világunk fokozatosan egyre inkább a fogyasztás rabságába kerül, holott a pandémia idején sok szakértő azt jósolta, hogy az emberiség tanul a nehézségekből, és bölcsebb, megfontoltabb döntéseket fog hozni. A helyzet azonban épp az ellenkezője, és úgy tűnik, hogy a tapasztalatok nem formálják a viselkedésünket, hanem inkább elfeledtetik velünk a fenntarthatóság fontosságát.

Mely jóslatok váltak valóra és hogyan formálták a jövőt?

Napjainkban naponta akár 200 ezer repülőgép is szeli az eget világszerte. Az emberiség azonban megmaradt önző természeténél. Azok, akik a fenntartható turizmus területén dolgoznak, próbálják ezt az ellentmondást feloldani. Céljuk, hogy optimalizálják a folyamatokat, minimalizálják a károkat, és már új irányzatok is megjelentek, amelyek nemcsak a veszteségek csökkentésére összpontosítanak, hanem arra is, hogy a turizmus segítségével konkrét társadalmi problémákat oldjanak meg.

A teória lényege abban rejlik, hogy egy adott jelenséget vagy problémát mélyebb megértésre törekszik. Célja, hogy rendszerezze az ismereteket, magyarázatokat és összefüggéseket kínáljon, amelyek segítenek a különböző aspektusok összekapcsolásában. A teóriák gyakran alapulnak megfigyeléseken, kísérleteken és analízisen, ezzel hozzájárulva a tudományos diskurzushoz és a tudás gyarapításához. Esszenciájukban a teóriák nem csupán leírják a világot, hanem keretet adnak a jövőbeli kutatásokhoz és felfedezésekhez is.

Az Ausztriában érvényben lévő turisztikai stratégia új irányvonalat képvisel: a turisták igényei helyett a helyi közösségek életminősége kerül előtérbe. A döntéshozók feladata, hogy olyan folyamatokat alakítsanak ki, amelyek biztosítják, hogy a helyi lakosok, a szabadidő-gazdaság szereplői és a látogatók egyaránt elégedettek legyenek. Ezzel a megközelítéssel nem csupán a turizmus fenntarthatóságát kívánják erősíteni, hanem a helyi kultúra és közösség védelmét is.

A turista mit kínálhat a pénzén túl?

Az osztrákok a szlovénok, dánok és svájciak irányába tekintenek, mint a "újturizmus" élvonalbeli példáira. Az osztrák főváros, Bécs, már 2019-ben előtérbe helyezte saját, úgynevezett látogatógazdasági stratégiáját, amelyet a bécsiek a legkorábban vezettek be. A város vezetése hangsúlyozta, hogy a legfontosabb mutató a helyi lakosok elégedettsége a turizmus hatásaival kapcsolatban. A kerületek szintjén folyamatosan mérik a lakossági elégedettség indexét egy 1-től 10-ig terjedő skálán, és a célkitűzés az, hogy ez a mutató soha ne csökkenjen 9 alá. Jelenleg a bécsiek 90%-a elégedett, és nem érzik tehernek a turizmus jelenlétét a mindennapjaikban. Amennyiben az elégedettségi érték 9 alá süllyed, azonnali intézkedéseket hoznak a helyzet javítása érdekében.

Milyen alternatívák sorakoznak előttük?

Két éve hirdettek meg egy programot, aminek keretében a cityből a külvárosok felé "húzzák ki" a turistákat. A cél, hogy sehol ne legyen egyszerre túl sok vagy túl kevés turista. A külvárosokban elindították a "heartbeat street", vagyis a pulzáló utcák kampányt, megvizsgálták, milyen problémák alakultak ki az egyes városrészekben. A covid hatásaként például több üzlet is bezárt, a helyiségek üresen álltak (mint például Budapesten a Rákóczi úton). Létrehoztak egy projekttársaságot, ami új életet lehel ezekbe az üzletekbe pop up közösségi terek, szállások kialakításával.

Képzeljünk el egy pop-up szállást, amely a természet szívében bontakozik ki, egy varázslatos erdő mélyén vagy egy hangulatos tengerparton. A szállás nem csupán egy szoba, hanem egy élmény, amely minden érzékszervünkre hat. A bungalók vagy kis faházak fenntartható anyagokból épülnek, és a környezettel harmóniában állnak. A helyszínen különleges kialakítású, mobil bungalók találhatóak, amelyek modern kényelmet kínálnak, miközben megőrzik a természet közelségét. A nagy ablakokon át a táj szépsége köszön vissza, esténként pedig a csillagok fénye ragyog át a tetőn. A szálláshelyek berendezése minimalista, de ízléses, természetes színek és anyagok dominálnak, amelyek megnyugtató légkört teremtenek. A pop-up szállás nem csupán pihenést kínál, hanem különleges programokat is. Reggelente jógaórák várják a vendégeket a friss levegőn, míg napközben helyi kézművesek által vezetett workshopok során ismerkedhetnek meg a helyi kultúrával. Esténként pedig tűzgyújtás és mesélés várja a vendégeket, ahol a közös élmények közelebb hozzák egymáshoz az embereket. Ez a pop-up szállás tehát nem csupán egy hely, ahol megszállhatunk, hanem egy hely, ahol új barátságok születnek, és emlékek formálódnak, miközben a természet csodáit élvezzük.

Használaton kívüli, üresen álló, például korábbi lámpa- vagy textilüzletbe telepítettek szállásokat, sok esetben még a belső architektúrán sem változtattak. Az elnéptelenedett helyiségekben elhelyeztek ágyat, asztalt, szekrényt, zuhanykabint, lefóliázták a kirakatokat, így csak kifelé lehet látni, befelé nem. Digitálisan lehet bejelentkezni a kvázi szállodai szobába.

Megszületett egy újfajta turisztikai élmény, amely korábban nem létezett: lehetőséget kínál arra, hogy a látogatók valóban belevessék magukat a helyi kultúrába. A "Live like a local", vagyis "éld az életed, mint egy helyi" koncepciója a modern turizmus egyik izgalmas irányvonalát képviseli. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy az utazók ne csupán a nevezetességeket fedezzék fel, hanem valódi kapcsolatokat építsenek a helyiekkel, miközben megismerik a mindennapi élet szépségeit és kihívásait.

Hogyan tudják a helyi közösségek és a különböző társadalmi rétegek saját magukhoz közel vinni ezt a szemléletet? Milyen módon tudják beépíteni mindennapi életükbe és tevékenységeikbe?

A városi elmagányosodás problémája Ausztriában is érzékelhető, különösen az idősebb korosztály körében. A döntéshozók igyekeztek megtalálni a megoldást e negatív tendenciák ellen, és a társadalmi fenntarthatóság jegyében egy innovatív kezdeményezést indítottak el, amely a szépkorúakat egy közösségi térbe hozza össze. Ezt a kávézóláncot stílusosan Vollpensionnak, azaz "nyugdíjnak" nevezték el, utalva ezzel az idősek pihenésére és társasági életére. A kávézók célja, hogy olyan idős embereket vonzzanak, akik szeretnek sütni, főzni és beszélgetni, ezzel egy barátságos légkört teremtve. A projekt mögött álló startup cég pedig a HACCP szabványoknak megfelelően és egy digitális foglalási rendszerrel támogatja a vállalkozást, így biztosítva a gördülékeny működést és a vendégek kényelmét.

A lánc egységei napjaink legkeresettebb kávézóinak élvonalába tartoznak, mivel a vendégek nem csupán egy finom kávét fogyasztanak, hanem egy nemes cél szolgálatába is bekapcsolódnak. Az idősek számára ez lehetőséget teremt arra, hogy anyagi támogatáshoz jussanak, közösségben éljenek, és értelmet találjanak az időskorukban, miközben a látogatók felfedezhetik gyermekkoruk ízeit: ínycsiklandó osztrák finomságokat, kuglófokat és réteseket. Kiváló példája a fenntarthatóságnak egy apró, de jelentőségteljes butikszálloda, amely a világ első zéró energiamérlegű hoteljeként működik: annyi energiát termel, amennyit felhasznál, kizárólag napenergiával és hőszivattyúk révén. Ezzel a hely a modern turizmus új szemléletének éllovasa lett.

Milyen narratívát csatolnak ezekhez a projektekhez, hogy valóban működőképesek legyenek?

A fogyasztói társadalom harmadik szakaszába érkeztünk: már nem a terméket, a szolgáltatást, hanem az azokhoz kapcsolódó kerettörténetet kell eladni. Az említett szálloda erre kiváló minta: a hotelben tematikus szobákat rendeztek be az ENSZ 17 fenntarthatósági irányelvéhez kapcsolódva. Edukálják a vendégeket: a szobákban különböző megújuló energiát előállító egységek alkatrészei jelennek meg. Az igazgatónő a bolhapiacon vesz bútorokat, amelyeket egy kerületben működő, hátrányos helyzetű embereket foglalkoztató céggel újíttat fel. A reggeliztetőben a székek huzata a munkatársak elhasznált farmerjaiból készül. Nincs munkaerőhiány, a direktor asztalán tornyosulnak az életrajzok, mindenki ott akar dolgozni. Az újturizmus a találkozások művészete, már nem az az utazás célja, hogy kipipáljuk a látnivalókat. A sightseeing helyett terjed a lifeseeing, az attrakciók megtekintése helyett a turisták bekapcsolódnak a helyiek életébe.

Mi a feladata mindebben a turisztikai szakembereknek?

A marketingtervek nem csupán a látványosságok népszerűsítésére összpontosítanak, hanem az interakciók számának növelésére és mélyebb kapcsolatépítésre törekednek. Linz városában például a hagyományos idegenvezetők helyett "találkozások moderátorait" alkalmazzák, akik a látogatók és a helyiek közötti élmények gazdagítására összpontosítanak. A helyi turisztikai egyesület folyamatosan fejleszti munkatársait, hogy hatékonyan tudjanak hidat képezni a turisták és a helyi közösségek között. Egy másik érdekes példa Dánia fővárosából érkezik: itt a CopenPay rendszert vezették be, amely lehetővé teszi, hogy a lakosok a közösség szívességeit egy banki rendszer keretein belül "fizessék" meg, ezzel is erősítve a társadalmi kötelékeket.

Hogyan működik ez a rendszer?

Ha valaki Koppenhágába látogat, lehetősége nyílik arra, hogy részt vegyen egy különleges tevékenységben, amely során a helyi közösség támogatására vállalkozhat. Például elmehet bevásárolni egy helyi nyugdíjasnak, és cserébe múzeumbelépőt kap. Ez a fajta segítség valójában egyfajta valuta, amely lehetővé teszi, hogy a látogatók aktívan hozzájáruljanak a város életéhez, miközben gazdagító élményekben részesülnek.

A város egy különleges szegletét felfedezhetjük kajakkal is, ám a túra költsége meglehetősen magas. Viszont, ha a kalandvágyó turista elhatározza, hogy a kajakozás közben összegyűjti a vízen lebegő hulladékot, akkor a szolgáltatás díjmentessé válik.

A helyiek ügyesen alakítják át a város takarítását, így a turisták számára a folyamat szórakoztató élménnyé válik.

Tehát jól értem, hogy a vendégéjszaka már nem a leglényegesebb mutató a számodra?

Bécsben már évek óta nem tapasztaltunk ilyet; országos szinten pedig a nyár elejétől kezdve az elfogadottsági index vált az elsődleges mérőszámmá.

Magyarország mikorra juthat el e szintre?

Meglepetés, de a valóság az, hogy már elértük ezt a célt. Míg mi általában a kreatív ötletek terén vagyunk erősek, más kultúrák a megvalósításban jeleskednek. Húsz évvel ezelőtt, amikor az első nemzeti turizmusfejlesztési stratégiát (NTS) megalkottuk, világossá vált, hogy a legfőbb célunk az életminőség javítása kell, hogy legyen. Ennek érdekében egy intézkedési tervet dolgoztunk ki, amelynek egyik első lépése az volt, hogy létre kell hozni egy turizmusra jellemző életminőség-indexet. A kezdeti sikerek után sajnos ez a kezdeményezés idővel elhalványult, és a potenciálja nem valósult meg.

Amit eddig megvitattunk, mind-mind figyelemre méltó ötlet, ám felmerül a kérdés: hogyan tudnánk inspirálni az átlagos turistát arra, hogy ne csupán az alacsony költségek vagy a felkapott helyszínek alapján tervezze meg a nyaralását? Manapság sok utazó sajnos nem az érdeklődési körét veszi figyelembe a célpont kiválasztásakor, hanem sokkal inkább azt mérlegeli, hogy hol találhatja a legkedvezőbb repülőjegyeket.

Ahhoz, hogy a jó gyakorlatok valóban elterjedjenek, szükség van egy kis időre, hogy megértsük: a turizmus nem csupán arról szól, hogy a legolcsóbb utat keressük egy úti célhoz, hanem sokkal inkább a felelősségteljes döntések meghozataláról. Gondoljunk csak a dohányzásra: néhány évtizeddel ezelőtt még társadalmi elvárás volt, mára viszont már nem számít vonzónak. Ausztriában például a fiatalok körében egyre inkább háttérbe szorul az autóvezetés, amihez persze elengedhetetlen a megfelelő infrastruktúra és a fenntartható alternatívák megléte. Ugyanakkor kulcsfontosságú, hogy a környezetünkben legyenek elérhető, inspiráló történetek, mert ezek motiválhatják az embereket arra, hogy kipróbáljanak új élményeket és lehetőségeket. Ha találkozunk vonzó sztorikkal, valószínű, hogy többen is szeretnék őket átélni.

Magyarországon a fenntarthatóságra építő új turizmus egyre inkább teret nyer, ahogy a látogatók környezettudatosabbá válnak és a helyi közösségek is felismerik az ökológiai lábnyom csökkentésének fontosságát. A vidéki turizmus, az ökoturizmus és a kulturális turizmus új formái bukkannak fel, amelyek célja a természet védelme és a helyi értékek megőrzése. A Balaton környékén és a természetvédelmi területeken számos kezdeményezés indult, amelyek fenntartható szálláshelyeket és programokat kínálnak, mint például a helyi ételek népszerűsítése vagy a természetjárás támogatása. Ezen kívül a városokban is megfigyelhető, hogy egyre több turisztikai szolgáltató integrál fenntartható megoldásokat, mint például a közlekedési lehetőségek zöldebbé tétele vagy a hulladékcsökkentési programok bevezetése. Bár a fenntartható turizmus még nem terjedt el mindenhol, a tendencia biztató, és a jövőben valószínűleg még nagyobb hangsúlyt kap a környezettudatosság a magyar turizmusban. A turisták fokozódó érdeklődése a fenntartható megoldások iránt pedig ösztönzi a szolgáltatókat, hogy innovatív és zöld alternatívákat kínáljanak.

Amikor két éve Veszprém volt Európa Kulturális Fővárosa (EKF), a megyeszékhely összefogott 116 településsel, és végigvitte a programot minden viszály nélkül. Betonba öntött invesztíciók helyett hálózatokat hoztak létre, a helyiek életminőségét javító beruházásokat támogattak, közösségi terek - piac, kávézó, reggelizőhelyek - nyitását ösztönözték. Miután vége lett az eseménysorozatnak, a program ment tovább. Veszprém e feladatra tudatosan készült, a döntéshozók már évekkel az EKF előtt felkerestek olyan helyszíneket külföldön, ahol tanulmányozhattak jó példákat.

Hogyan lehet a sikeres gyakorlatokat más településekre és régiókra adaptálni?

A 117 polgármester mindegyike a jó gyakorlatok nagyköveteként tevékenykedik, és nyitottak arra, hogy megosszák tapasztalataikat. Érdemes felkeresni őket, hiszen a velük folytatott beszélgetések során értékes és inspiráló ötletekhez juthatunk.

Meg lehet nézni Veszprém belvárosának utcaképét, miként alakult át, milyen nagyszerű közösségi terek születtek akár lakótelepen is, vagy épp barnamezős beruházások keretében, ahol elősegítik az emberek közötti interakciókat.

Fontos, hogy alaposan megvizsgáljuk a nemzetközi együttműködéseket, adaptáljuk a legújabb technológiai vívmányokat, és a hálózati gondolkodásra helyezzük a hangsúlyt. A pozitív hír az, hogy számunkra már nem szükséges végigjárnunk azokat a lépcsőfokokat, amelyeket mások megtettek; bátran átugorhatunk bizonyos fejlődési szakaszokat. Végül pedig ne feledkezzünk meg arról, hogy ha valami jót alkotunk, törekedjünk arra, hogy azt a lehető legjobban tökéletesítsük, és ezt a folyamatot folytassuk! Ez a kulcs a sikerhez.