A ralibajnok egy különleges kéréssel fordult a művésznőhöz: egy terepjárós tengerparti táj megalkotását kérte tőle.

Pandur Mária Anna édesanyja nyomdokaiba lépett, és a barcsi művészettel folytatja a családi hagyományt. A mai napig szenvedéllyel fest, kedvenc témája pedig a tenger végtelen szépsége.

Pandur Mária Anna festőművész neve nem csupán Somogy művészeti körében vált ismertté, hiszen az ország számos pontján, köztük Kaposváron, Pécsen és Budapesten is bemutatkozott már. Művei a tenger szépségét és varázsát ölelik fel, a víz folyamatosan inspirálja őt. Mária művészi tudását édesanyjától örökölte, aki szintén a festészet világában alkotott, így a színek és formák szeretete már gyermekkora óta része az életének. Ma is aktívan dolgozik, újabb és újabb vízi tájakat varázsolva a vásznakra.

Marika néni már kislány korában elmerült a festékek illatában, hiszen édesanyja egy neves művész volt, aki mindig inspirálta őt. Gyakran ülték körül a festőállványt közösen, és ezek az együtt töltött pillanatok nemcsak kreatív élményekkel, hanem rengeteg tudással is gazdagították Marikát. A falain ma is ott díszelegnek édesanyja gyönyörű alkotásai, noha már több elismert galéria is érdeklődött a művek iránt. Jelenleg Mária különösen az emberi formák és arckifejezések megjelenítésének rejtelmeivel foglalkozik.

Édesanyja nyomdokaiban jár

Pandur Mária édesanyja festőművész volt, így nem csoda, hogy Mária is a művészet világában találta meg a helyét. A színek és az alkotás varázslatos illata már kiskorában körülölelte, és nem volt nehéz elmerülnie ebben a csodálatos világban. Édesanyja művei mélyen megérintették, inspirálták, és Mária szívében már akkor megszületett az elhatározás, hogy életét a festészetnek szenteli.

Máriát a barátnője annyira meggyőzte, hogy végül beadta a derekát, és ettől kezdve nem volt megállás. 2007-ben újra ecsetet ragadott, és azóta is folyamatosan alkot.

- Az, hogy mérnökként tevékenykedtem, rendkívül sokat hozzájárult a festészeti munkásságomhoz. Az ábrázolás művészete, a térbeli kompozíciók megteremtése mind-mind tükröződik a műveimen. Egy pécsi kiállítás során Cs. Horváth Ilona, a tárlatvezető, megjegyezte, hogy a képeim mérnöki precizitással készültek, nem mutatnak rendezetlenséget. Annyira lenyűgözte a munkám, hogy felkért egy jelentősebb galéria bemutatkozására. Így kerültem a székesegyház galériájába - osztotta meg érzéseit az alkotó, könnyekkel a szemében.

Mária mindig is úgy érezte, hogy nem elég jó, amit csinál, hogy többet is tudna, és hogy újabb és újabb dolgokat kell megtanulnia. Így folyamatosan képezte magát, művész táborba járt Kertész Sándorhoz Kaposvárra és Kurucz Miklóstól is tanult Pécsen.

Ezek után egyre több kiállítása volt, az ország több neves galériájában is.