Szűz Máriától a gyilkos méregkeverőkig: a Márianosztrai Fegyház története sokkal sokkolóbb, mint ahogy azt elsőre elképzelnéd. A falak között rejtőző titkok, sötét múltak és tragikus sorsok mesélnek a helyről, amely nem csupán büntetés, hanem a szenvedés

A Börzsöny-hegység öleli körül a nagy történelmi múltra visszatekintő kis községet, Márianosztrát, ahol több látnivaló is akad. A falu ad ugyanis otthont többek között az ismert Márianosztrai Fegyház és Börtönnek, ahol rejtélyes gyilkosok és hírhedt bűnözők fordultak meg az idők során.

A Márianosztrai Fegyház és Börtön rendkívüli jelentőséggel bír a település történetében. E helyszín mellett a pálos kolostor, a kegytemplom, valamint a megskalpolt Csák-hegy is fontos szimbólumok, amelyek a község gazdag múltját tükrözik. Azonban a Márianosztrai Fegyház és Börtön különleges figyelmet érdemel, hiszen nem csupán egy börtön, hanem olyan hírhedt bűnözők és gyilkosok otthona volt, akik szörnyű bűncselekményeikkel írták be magukat a történelem sötét lapjaira.

A 13. században, első ízben oklevelekben bukkant fel Márianosztra neve, amikor I. Nagy Lajos király 1352-ben elhatározta, hogy a közeli vár romjaiból kolostort és templomot emeltet a pálos rend számára. Ezt a szentélyt Szűz Mária tiszteletére szentelték fel, és ettől kezdve vált ismertté a "Maria Nostra" elnevezés, amely magyarul annyit tesz: "mi Máriánk".

A török hódoltság idején a kolostor és a templom sajnos elpusztult, de a szerzetesek visszatérte után, több mint másfél évszázad elteltével, újraépítették őket. Végül 1729-ben szentelték fel azt a barokk stílusú épületegyüttest, amely ma is megcsodálható.

Az 1848-49-es szabadságharc bukása után a kolostorépület sorsa drámaian megváltozott: női börtönné alakították át, amelyet a Szent Vince rend apácái irányítottak. Ezek a nővérek nem csupán lelkiségi feladataikat látták el, hanem gazdálkodásuk révén és az államtól kapott támogatásokból biztosították a börtön működését is. Így a falak között nem csupán a büntetett nők élete zajlott, hanem egyfajta közösségi élet is, ahol a nővérek igyekeztek a körülményekhez mérten emberséges környezetet teremteni.

A 30-as években olyan veszélyes alakok fordultak meg a börtön falai között, mint Pipás Pista, vagyis Födi Viktória, aki férfiként élte mindennapjait, miközben bérgyilkosként kereste a kenyerét. Nem ő volt azonban az egyetlen, kíméletlen női rab.

Az intézmény falai mögé kerültek azok a hírhedt nők is, akik a tiszazugi méregkeverőként váltak ismertté. 1911 és 1929 között a Tiszántúlon körülbelül 300 áldozat életét oltották ki alattomos módon. Ez a különös gyilkolási technika rendkívül gyorsan elterjedt a környéken, és szinte már "divatos" gyakorlatnak számított. Különösen a Nagyréven történt mérgezések váltották ki a legnagyobb felháborodást, amelyek peréről a sajtó is rendszeresen beszámolt, így a közvélemény figyelme folyamatosan a bűncselekményekre irányult.

Nagyon sokan még mindig abban a hitben élnek, hogy az épületben napjainkban is női rabokat tartanak fogva, pedig már több mint 70 éve férfi elítéltek tengetik itt mindennapjaikat. Az 50-es években főként politika foglyok raboskodtak a kolostor falai között, mint Déry Tibor, Krassó György vagy Göncz Árpád. Azonban az utóbbi évtizedekben is megfordultak Márianosztrán olyan hírhedt bűnözők, akikkel a média is sokat foglalkozott, mint Kaiser Ede, Tasnádi Péter és VV Segal.