Szulák Andrea felfedte, hogy számára a siker nem csupán a külső elismerésről szól, hanem a belső elégedettségről és az önmegvalósításról is. Számára a valódi teljesítmény abban rejlik, hogy képes legyen megvalósítani álmait, és olyan alkotásokat létrehozn

Szulák Andrea nemrég nagyszabású jubileumi koncertet adott, amelynek sikerén felbuzdulva jön a folytatás is. Az éneklés a küldetése, a színházat, a TV-t nem ő választotta magának, a szerepek, felkérések, lehetőségek találtak rá. A Máthé Péter-díjas énekesnőt kérdeztük.

Amikor a pályám kezdetén álltam, sokkal inkább ösztönösen cselekedtem, mintsem tudatosan megterveztem volna az utamat. A lehetőségek és kihívások folyamatosan formálták a lépéseimet, és sokszor inkább az intuíciómra támaszkodtam, mintsem előre kidolgozott stratégiákra. Az út során tanultam, tapasztaltam, és ezek a tapasztalatok vezettek el a következő lépésekhez, így egyfajta természetes fejlődésen mentem keresztül.

Az igazság az, hogy hosszú időn keresztül csupán sodródtam az árral, mert az akkori rendszer lehetőséget adott erre egy ideig. Elvégeztem az iskolát, majd külföldre kerültem. De nem volt ez megelőzve tudatos felkészüléssel; nem készültem rá éveken át, és tervem sem volt. Csak egyszerűen adódott egy olyan lehetőség, amelyet megragadtam.

Tisztában voltak a képességeimmel, és szeretném megemlíteni a Magyar Rádió és a Magyar Televízió akkori munkatársait, akik fontos szerepet játszottak az utamon. Akkoriban nem álltak rendelkezésre annyi platform, mint most; a rádión és a televízión kívül csupán az Országos Koncertrendező Iroda és az Országos Szórakoztatózenei Központ kínált intézményes kereteket a megnyilvánulásra. Az egész folyamat lépésről lépésre, tégláról téglára épült, és nem volt garancia arra, hogy a végén híres énekesnő válik belőlem.

Elképzeléseid se voltak, hogy hova futhat ki ez az egész?

Mivel sosem voltam tagja egyetlen csapatnak sem, az ötleteim is viszonylag szűk keretek között mozogtak. Egyszerűen nem tudom megvalósítani ezt a fajta közösségi együttműködést, és nem azért, mert ne lenne kedvem, hanem mert olyan okok állnak a háttérben, amelyek teljesen függetlenek tőlem.

A pályám kezdetén komoly nehézségekkel kellett szembenéznem. Nem volt körülöttem olyan támogató közeg, amely segíthetett volna abban, hogy saját zenét írjak, vagy hogy valaki más is lásson bennem lehetőséget. Legtöbbször alkalmazkodtam a körülményekhez: ha a rádióban felkértek, hogy énekeljek valamit, akkor azt azonnal meg is tettem. Csak sokkal később kezdtem el felfedezni a saját hangomat, de akkor is rengeteg akadályba ütköztem, amelyek megnehezítették az utamat.

Mi az a különleges tulajdonságod, amely lehetővé tette, hogy folyamatosan a pályán maradj? Mi az a titok, ami évtizedek múltán is a siker és népszerűség kulcsa számodra?

Ebben van egyfajta nyitottság, néha én is rácsodálkozom, hogy még mindig érdekel az, amit csinálok. Van benne egyfajta játékosság, bár mindig nagyon komolyan veszem az adott feladatomat, de sosem annyira, hogy ezzel akár magamnak, akár másoknak károkat okoznék. De van bennem egyfajta józanság, vagy "földönjáróság", én mindig tudom, hogy hol a helyem. Még akkor is, ha az a hely nekem nem tetszik.

Nagyon sok olyan produkcióban, előadásban vettél részt, ami óriási siker lett. Számodra mit jelent a siker?

A mai napig nem tudom megmondani, hogy mi fog igazán beválni. Akár egy színdarab, akár egy zenei produkció kapcsán, sosem tudom biztosan kijelenteni, hogy ez lesz a tuti siker. Hiába van bennem érzék és egy jó adag szimat, már sokszor átvertek ezek a megérzések. Olyan sokféle siker létezik, és sajnos sosem voltam képes szívvel-lélekkel belemerülni ezekbe a lehetőségekbe.

Azt a különleges sikert tartom igazán értékesnek, amely váratlanul, magától bontakozik ki, és amely képes hatni a közönségre, örömöt és inspirációt nyújtva számukra. Olyan dolgokról van szó, amelyek felkeltik az emberek érdeklődését, vágyakoznak rájuk. Ezt a jelenséget tiszta szívből tudom támogatni, de hogy a hatás miként hatja át az emberek lelkét, azt csupán egyfajta belső megérzés révén lehet felfogni.

Nemrégiben egy varázslatos teltházas koncertet adtál az Erkel Színházban, ahol úgy tűnt, mintha egy kis izgalommal a szívedben lépnél színpadra.

Nem csupán megszeppenve álltam ott, hanem szinte megdermedve, mintha az idő megállt volna körülöttem. Akármit is mondasz, a mai napig nem tudtam igazán feldolgozni azt az élményt. Még mindig velem van az a feszültség, ami az azt megelőző hetekben eluralkodott rajtam; a felelősség súlya, ami szinte fizikailag nyomasztott, amikor arra gondoltam, hogy ennyi ember figyel rám.

Persze vannak olyanok, akik hisznek bennem, és feltétel nélkül támogatnak, de nekem nem volt egyértelmű, és sosem tudok annyira magabiztos lenni már, hogy egyértelmű legyen, hogy biztos legyek abban, hogy ennyi ember számára még mindig érdekes vagyok.

Most pedig újabb szintre emelted a dolgot: januárban az aréna falai között fogsz zenélni.

Nem én akartam emelni a téten, hanem a produkció szervezői. Én az Erkelben tartott koncerttel egy életre jóllaktam volna, mert nagyon megható és nagyon meghatározó volt. Kerek volt, és volt egy számomra nagyon fontos keret, hiszen az én létezésem négyévesen az Erkel Színházban indult, és úgy éreztem, hogy ez egy kicsit ott le is zárul. De valamiért az univerzum azt akarja, hogy még próbálkozzunk.

A szorongáson túl még semmi nincs bennem ezzel kapcsolatban, sem magabiztosság, sem sikerhajhászás. Csak arra kértem a mindenhatót, hogy jól tudjak teljesíteni. Jól tudjak énekelni, jól tudjak hatni, azok, akik kíváncsiak rám, jól tudják érezni magukat, és amikor mennek haza, akkor azt érezzék, hogy érdemes volt eljönniük.

Van olyan szerep vagy feladat, ami eddig hiányzott az életemből, és amely után mély vágyat érzek? Igen, úgy érzem, hogy lenne értelme önkéntesként tevékenykedni egy közösségi projektben. Szeretném megosztani a tudásomat és tapasztalataimat másokkal, és hozzájárulni ahhoz, hogy a környezetem jobbá váljon. Az ilyen jellegű tevékenységek nemcsak mások életére vannak hatással, hanem az én életemre is, hiszen új barátságokat köthetek és értékes tapasztalatokat nyerhetek.

Sosem állítottam össze egy konkrét listát arról, hogy milyen szakmai célokat szeretnék elérni. Viszont bennem él a kellő szellemiség, kalandvágy és bátorság ahhoz, hogy maximálisan kihasználjam azokat a lehetőségeket, amelyeket mások értékesnek vagy méltónak tartanak számomra. Az élet izgalma és a felfedezés öröme mindig is vonzott, és igyekszem nyitott maradni a felém érkező kihívásokra.

Sokszor hallottam már, hogy rólad azt mondják: erő és magabiztosság árad belőled. Mi rejlik ennek a belső erőnek a forrásában?

Nem mondhatom, hogy erős vagyok, inkább azt, hogy túléltem a nehézségeket. Nem adom meg azt a lehetőséget, hogy belepusztuljak a csalódásokba, a szakításokba vagy épp a munkahelyi kihívásokba. Ez számomra egy tudatos választás. Azok, akik közel állnak hozzám, jól tudják, hogy a gyengeség, a sebezhetőség és a kétség is része vagyok. De ezt a belső harcot nem mutatom meg a nagyközönségnek, hiszen senki sem vágyik arra, hogy a sötét oldalát lássa. Csak azok az emberek ismerik ezt az oldalamat, akik igazán közel vannak hozzám, és akik elfogadják a gyengeségeimet is.

Ezzel sokakat felbosszantok, mert sokan kíváncsiak arra, mikor ér véget ez a helyzet, de nem fogom megkönnyíteni senkinek a dolgát. Ha kudarc ér, vagy bármilyen megalázó helyzetbe kerülök, egy kis töprengés után csak felállok, és továbbhaladok, új utakat keresve. Nem szeretem, ha a saját lelki mocsaramba süllyedek. Az élet túl rövid ahhoz, hogy beleragadjak a nehézségekbe.

A lányod idén érettségizik, ami egy újabb fontos állomás az életetekben. Különleges kötelék fűz össze benneteket, hiszen sok szép pillanatot töltöttetek együtt, legyen az egy színházi előadás vagy egy fellépés. Vajon soha nem érezte magát inspirálva, hogy ő is a színpadra lépjen?

Nem! Ez teljesen az ő döntése volt, és én mindig is ódzkodtam attól, hogy közvetlenül befolyásoljam a döntéseit. Kiskorától fogva arra törekedtem, hogy bemutassam neki a lehetőségeket, de a választás szabadságát mindig is neki adtam.

Mindenkinek megvan a saját útja, amit be kell járnia. Amikor nehézségek adódnak és megbotlik, ott leszek, hogy segítsek neki. Ő választotta, hogy ez a világ nem az ő helye, és mint mindig, ebben a döntésében is mellette álltam. Támogatom őt a rossz döntéseiben is, mert nem az a feladatom, hogy eltüntessem az útjából az akadályokat. Meg kell tanulnia, hogy néha egyedül kell szembenéznie a kihívásokkal, hiszen nem lehetek mindig ott, hogy támogassam.

Mivel töltöm fel az energiaszintemet, amikor éppen nem dolgozom? Számomra a kikapcsolódás különböző formái jelentik a feltöltődést. Legyen szó egy jó könyv olvasásáról, a természetben való sétáról, vagy akár a zenehallgatásról, minden egyes tevékenység hozzájárul ahhoz, hogy újult erővel térjek vissza a feladataimhoz. Emellett a barátokkal való találkozás vagy egy film megnézése is segít elengedni a stresszt és feltölteni a lelkemet.

A manualitás számomra egy igazi menedék. Középiskolás éveim alatt keramikusnak készültem, és már akkor is elvarázsolt a kreatív tevékenységek világa. Festegettem, és azóta is a sütés, főzés, horgolás és kertészkedés jelentik számomra a legjobb terápiát. Amikor az élet kihívásai eluralkodnak rajtam, nem tudok ellenállni a környék összes fonala és festéke beszerzésének. Ilyenkor előveszem a tűt vagy a festékpalettát, és belemerülök a kreatív alkotás örömébe – legyen az kötés, festés vagy főzés. Ez a folyamat mindig megnyugtat és feltölt energiával.

Mivel foglalkozom, hogy jól érezzem magam és fenntartsam a kondíciómat? Először is, rendszeresen sportolok, legyen az futás, kerékpározás vagy jógázás. Emellett figyelek az egészséges táplálkozásra: sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, és igyekszem kerülni a feldolgozott élelmiszereket. Fontos számomra a megfelelő alvás is, hiszen a pihenés elengedhetetlen a regenerálódáshoz. Továbbá, próbálom csökkenteni a stresszt meditációval vagy egyszerűen csak sétálok a szabadban, hogy feltöltődjek. Mindemellett szívesen tanulok új dolgokat, hiszen a szellemi frissesség is hozzájárul a jó közérzethez.

Nemrégiben újra felfedeztem a sport világát, és rendszeresen látogatom egy fantasztikus masszőrt, aki igazi csodát tesz velem. Igyekszem minél több időt a szabadban tölteni, és apró, kedves pillanatokkal színesíteni a mindennapjaimat. Számomra nem szükségesek grandiózus események, hiszen már egy baráti kávézás, egy jó társasjáték vagy egy kellemes szalonnasütés a barátaimmal és kollégáimmal is képes feldobni a napomat. Ezek az egyszerű, de értékes élmények teszik teljessé az életemet.

És én ehhez mindig is próbáltam terepet adni, van, aki él vele, és van, aki nem tud, az már az ő dolga. Az én szívem, az ajtóm nyitva van az olyan emberek előtt, akiknek erre az összekapaszkodásra igényük van.