A szív és a keringési rendszer egészsége kulcsfontosságú a jó közérzet és az életminőség megőrzésében. Azon gyógyszerek, melyek kifejezetten ezen területek működésére gyakorolnak hatást, rendkívül sokszínűek és különböző mechanizmusok révén segítik elő a

Piros gyűszűvirág leveleinek pora (Folium digitalis pulvis) és a gyűszűvirág kivonata (Tinctura digitalis) különleges gyógynövényes készítmények, melyek a természet csodáit hordozzák magukban. A gyűszűvirág leveleiből nyert por és a belőle készült tinktúra gazdag hatóanyagokban, amelyek számos gyógyító tulajdonsággal bírnak.

A gyógyítás művészete és a gyógyító szándék mindig is szorosan összefonódott az emberi léttel, ám a valóban hatékony gyógyszeralapanyagok használata csupán az utóbbi 300-400 évre vezethető vissza. A 18. századtól kezdődően a hagyományos népi gyógyászatra építve számos természetes hatóanyagot fedeztek fel és integráltak a hivatalos orvostudományba. Ezen a téren különösen figyelemre méltó példa a piros gyűszűvirág, amelynek gyógyszerként való alkalmazása jól illusztrálja ezt a folyamatot.

William Withering, a birminghami orvos és botanikus, 1775-ben egy különös esetet tapasztalt. Egy vízkóros asszonyt látogatott meg, akinek testét szívelégtelenség következtében hatalmas mennyiségű víz lepte el. Az orvos, aki már sok mindent látott pályafutása során, úgy érezte, hogy a helyzet reménytelen. Azonban amikor később visszatért, meglepve tapasztalta, hogy a nő meggyógyult. Az asszony elmondta, hogy gyógyulását egy javasasszony növényi receptjének köszönheti. Whiting kíváncsisága felkeltette a füvesasszony iránt, így felkereste őt, és megkérte, hogy adjon neki egy adag teakeveréket. Botanikai tudását felhasználva felfedezte, hogy a "vízkór" kezelésére az Angliában bőven megtalálható piros gyűszűvirág, más néven Digitalis, különösen hatékony lehet. Ezt követően tíz éven át tanulmányozta a növényt és annak kivonatát, és mintegy kétszáz beteget kezelt Digitalis-kivonattal. Withering felfedezései közül az egyik legfontosabb az volt, hogy a Digitalis levelei jelentős hatást gyakorolnak a szív működésére, képesek szabályozni a szívösszehúzódások ritmusát, ami forradalmasította a szívbetegségek kezelését. Ugyanakkor tisztában volt azzal is, hogy a gyógyszer nem megfelelő használata végzetes következményekkel járhat. Az évtizedek során a Digitalis a szívelégtelenség kezelésének első számú és szinte egyetlen hatékony gyógyszerévé vált, milliók életét megmentve, és jelentős hatással volt az orvostudományra az Egyesült Királyságban és világszerte.

Latin neve Digitalis purpurea; Európa legnagyobb részén (az északi területek kivételével) előforduló növény, de igazi hazája Nyugat-Európa, Anglia. Erdélyben kertekben dísznövényként termesztik, bár minden része mérgező! Itt vadon nem fordul elő, de megfelelő óvintézkedések szigorú betartásával még a közelmúltban is gyógynövényként termesztették, nagy területeken, a növényfeldolgozó egységek közelében.

Erdély festői táján, Szászváros határában Faragó Endre gyógyszerész (1886-1965) a 1920-as években megalapította saját gyógynövényültetvényét, amelynek központi növénye a gyűszűvirág lett. Faragó, aki apósa gyógyszertárát vette át Szászvárosban a huszadik század elején, 1929-ben a közelben megnyitotta a Digitalis nevű gyógyszergyárat is. Sajnos, a gyár nem sokáig működhetett, mivel 1949-ben a kommunista hatalom átvette tőle, majd fokozatosan leépítette. 1962-ben, egyetemi hallgatóként, Szászvároson találkoztam az idős, székely származású gyógyszerésszel, aki gazdag tapasztalatait osztotta meg velem a piros gyűszűvirág termesztéséről, feldolgozásáról és exportjáról. Érdekes történeteket mesélt, például arról, hogyan küldött az 1930-as évek közepén Angliába egy vagonnyi Digitalis-levelet. Az angolok azonban nemsokára visszaküldték a szállítmányt, mert az egyik rakodómunkás véletlenül a kabátját a levelek között felejtette, és a brit fél attól tartott, hogy a kabát megfertőzheti az egész rakományt. Ez a kis epizód jól tükrözi a gyógyszerészet és a kereskedelem bonyolultságát, valamint azt, hogy a legapróbb részletek is milyen nagy hatással lehetnek a folyamatokra.

A Fares Rt., amely napjainkban elismert gyógynövényfeldolgozó üzemként ismert, a Faragó gyógyszerész hagyományainak szellemében jött létre.

A gyűszűvirág egy lenyűgöző növény, amely erdei tisztásokon és változatos tájakon, legyen az síkság vagy hegyvidék, otthonra lel. Ez a 2-4 éves növény lenyűgöző magasságot érhet el, akár 2 méterig is nőhet. Szára szórt elrendezésű leveleket hordoz, amelyek az első évben tőlevélrózsát alkotnak, ezek pedig 20-30 cm hosszúak. A második évben bontakoznak ki a szárlevelek, amelyek ülők vagy csupán rövid nyelűek. A gyűszűvirág virágai csodálatos, hosszú, végálló, egyoldali fürtökben nyílnak, harang alakú pártáik 3-5 cm hosszúságúak, színpompájuk bámulatos: bíborpiros, olykor rózsaszínű, fehér vagy sötétebb pettyekkel díszítve. Ez a növény a napfény kedvelője, és igényli a folyamatos talaj- és légköri nedvességet, viszont a zord fagyokat nem bírja el.

A gyógyászatban 30-40 évvel korábban még széles körben használatos piros gyűszűvirág leveleit teljes fejlettségükben gyűjtötték, 5-6 napig szobahőmérsékleten szárították, vékony rétegben, ügyelve arra, hogy a levelek egymáshoz ne tapadjanak, aztán mesterségesen 60 Celsius-fokon 3% nedvességtartalom eléréséig szárították. A szárítási arány (nyers: száraz növény) általában 5:1. Szárítás után leveleiből tinktúrát, főzetet, porított állapotban pilulákat (labdacsokat), összetett porokat, kúpokat készítettek a huszadik század végéig. Ezek a gyűszűvirág levelét tartalmazó gyógyszerformák ma már nem használatosak mérgező és bizonytalan hatásuk miatt. A gyűszűvirág hatóanyagai lassan szívódnak fel, hatásuk később jelentkezik, és összeadódhatnak. Háziszerként nem alkalmazható, csak a belőle készült gyógyszerek használhatók szívelégtelenségben, magas vérnyomás, arterioszklerózis, szívasztma gyógyítására, orvosi előírás alapján.

A piros gyűszűvirág levelei olyan szívre gyakorolt hatású anyagokat rejtenek, mint a digitalis glikozidok, amelyek közül kiemelkedik az A-purpurea glikozid és annak hidrolízis során keletkező terméke, a digitoxin. E növény leveleiben megtalálható szaponinok és flavonoidok hozzájárulnak a hatóanyagok hatékonyabb felszívódásához az emberi szervezetben. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ezek az összetevők nem ritkán kellemetlen mellékhatásokat is okozhatnak.

A piros gyűszűvirág tinktúrájának legnagyobb egyszeri adagja 1,5 gramm (30 csepp), legnagyobb napi adagja 5 gramm. Szívelégtelenségben, vízkórban, szívasztma gyógyítására alkalmazták.

A Digitalis lanata, közismert nevén gyapjas gyűszűvirág, különleges szívre ható vegyületekkel rendelkezik, amelyek a Balkán-félsziget és Közép-Európa területén, így Magyarországon is megtalálhatóak. A gyógyászatban alkalmazott hatóanyagai hasonlóságot mutatnak a piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea) által ismert anyagokkal. Mindkét növény levelei fontos szerepet játszanak a terápiás felhasználásban: a piros gyűszűvirág leveleit porított formában, gyógyszertári készítmények részeként használják, míg a gyapjas gyűszűvirág leveleit gyógyszeripari nyersanyagként alkalmazzák. Ezen a területen a Lanatozid C néven ismert gyári termék különösen népszerű, amely a gyapjas gyűszűvirág hatóanyagainak erejét hasznosítja.

A növény finoman porított leveleiből készült tinktúra hígított alkohollal, 1:10 arányban. A gyógyszertárakban gyakran 50 g levélport használnak a tinktúra előállításához, amelyet 30 g hígított szesszel átnedvesítenek, és néhány napig áztatják. Ezt követően a perkolációs eljárás szerint további hígított szesszel ötszáz gramm (500 g) szérumot állítanak elő. Az így nyert tinktúra sötétzöld színű, később zöldesbarna árnyalatú, tiszta és átlátszó folyadék, amelynek sajátságos illata és kesernyés íze van. Mivel erős hatású anyagról van szó, óvatosan kell kezelni; sötét üvegekben tárolják, elkülönítve a többi készítménytől.

A nitritek csoportjába tartozó szervetlen (anorganikus) készítmény a szívkoszorúér-elégtelenség gyógyszere. A salétromossav nátriumsója, a nátrium-nitrit (képlete NaNO2) a koszorúér-tágítók közt egyike a legrégebbi készítményeknek.

A koszorúér-károsodása miatt a szívizom oxigénigénye hiányossá válik. A betegség első tünete a mellkasi, szívtájéki, a bal félbe kisugárzó fájdalom, amit szorongás, halálfélelem kísérhet. A koszorúerek károsodása főként szklerotikus (meszesedési) okokra vezethető vissza. A koszorúér-elégtelenség gyógyszerei (köztük a nátrium-nitrit) a koszorúerek tágításával a szívizom oxigénigényének a kielégítését segítik elő.

A nátrium-nitrit hatása lassan áll be (10 perc), de tartós (60 perc). A nátrium-nitrit színtelen, szagtalan, gyengén sós ízű, kristályos anyag. Levegőn nedvességet szív, hidrolizál, miközben sárgás színűvé válik.

A nátrium-nitrit a hemoglobin molekulákat methemoglobinná transzformálja, ami miatt alkalmazása a szerves nitritek, például az Amilnitrit (melyet 1867 óta ismerünk) és a Nitroglicerin (1879 óta elterjedt) árnyékába került. Fontos megjegyezni, hogy a napi maximális bevitel nem lépheti túl a 0,06 milligrammot testsúlykilogrammonként.

Manapság a nátrium-nitritet élelmiszerek tartósítására, színek fixálására használják.

A Cardiazolum, Pentilentetrazol, Pentetrazol, Metrazol, Korazol és PTZ néven ismert vegyületek jól mutatják, hogy ez a gyógyszer egykoron széles körben alkalmazásra került. Elsősorban a keringés és a légzés fokozására szolgáló stimulánsként volt ismert, és a múlt század húszas éveinek végén kezdtek el használni a depresszió kezelésében, valamint altatók okozta mérgezések kezelésére is. E sokrétű felhasználás tükrözi a kor orvosi gyakorlatának fejlődését és a gyógyszeripar innovációját.

1934-ben egy magyar-amerikai neurológus és pszichiáter felfedezte, hogy a kardiazol nemcsak a kívánt hatásait hozza, hanem számos nem kívánt mellékhatással is bír. Nagy dózisok esetén epilepsziához hasonló rohamokat, más néven görcsöket idézhet elő. A használat során jelentkező szövődmények miatt 1982-ben több ország gyógyszerügyi hatósága eltiltotta a kardiazol forgalmazását. Mégis, egyes országokban továbbra is alkalmazzák szív- és légzésserkentőként, illetve codeinnel kombinálva köhögéscsillapító formulák részeként.

2005-ben az UNESCO a dopping megelőzése és felszámolása érdekében tiltott anyagnak nyilvánította a sportolók részére!

Mellékhatása: szorongást, sőt súlyos szorongást alakíthat ki az emberi szervezetben. Kórházi orvosok beszámolói szerint előfordult, hogy a betegek úgy érezték, hogy meg fognak halni, és megpróbáltak elmenekülni a klinikáról, gyakran sikeresen.