A konferencia friss felfedezései szerint a Szálasi által irányított gettók szerepe kulcsfontosságú volt a zsidók megmentésében. Az előadók új megközelítéseket és eddig nem ismert részleteket osztottak meg a hallgatósággal, amelyek rávilágítottak a történe
Külföldön Magyarországot biztonságos menedékként tartották számon, ám sokan nem számoltak a német megszállás következményeivel. Eközben egy széleskörű nemzetközi hálózat dolgozott a zsidók megmentésén hazánk területén is.
A magyar zsidóság üldözése és a mentési erőfeszítések már a német megszállás előtt, 1944 márciusában megkezdődtek, így az 1944-1945-ös mentési akciók során számos résztvevő korábbi kezdeményezések tapasztalataira támaszkodhatott. Ezen a héten egy ELTE-n rendezett konferencia keretében
Az előadók válaszait Pók Attila, a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetének tudományos tanácsadója, valamint a Hun Ren Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének nyugalmazott tudományos tanácsadója révén elemeztük.
A konferenciának helyet adó Eötvös Lóránd Tudományegyetem rektora, Borhy László üdvözlő szavaiban arra figyelmeztetett, hogy a konferencia témája egyszerre vet fel történettudományi és alapvető morális kérdéseket. A konferenciát üdvözlő előadásában Mgr. W. Banach apostoli nuncius, a magyarországi diplomácia testület doyenje Ferenc pápa szavaira utalt: mindig, mindenhol ügyelnünk kell arra, hogy ne nyerhessenek tért a gyűlölet fűtötte antiszemita gondolatok és tettek.
Szálasi idején a gettókban sok zsidó életét mentették meg a végzetes sors elől.
Karsai László, a szegedi egyetem emeritus professzora, bevezető előadásában arra tette a hangsúlyt, hogyan volt lehetséges, hogy Budapesten körülbelül 135-150 ezer zsidó túlélte a nyilas uralom borzalmait. Szerinte, ha Szálasi nem fogadta volna el a nemzetközi védlevelek és védőútlevelek érvényességét, akkor Lutz, Wallenberg és diplomata kollégáik gyakorlatilag tehetetlenek lettek volna.
Ha a magyar és német csapatok nem tanúsítanak olyan erős ellenállást a Vörös Hadsereggel szemben, valószínű, hogy több ezer zsidó élete megmenekült volna.
Karsai kifejtette: 1944 tavaszán és nyarán a vidékről deportáltak közül azok, akiknek sikerült hazatérniük, nem Szálasi támogatásának köszönhették életüket. A budapesti gettók lakói is csupán annak voltak köszönhetően, hogy a Vörös Hadsereg katonái 1945. január 18-án kiűzték a német és magyar erőket a Duna pesti partjáról, ami lehetővé tette számukra a túlélést az ostrom alatt.
