Szájkarate: "Kitartó kisemberek" kontra "Prémium újságírók a másik oldalon"

Üdvözöljük a Szájkarate világában, a Telex különleges cikksorozatában! Itt az olvasók lehetőséget kapnak arra, hogy kiválasszák a NER elmúlt másfél évtizedének legemlékezetesebb mondatát. Ha kíváncsi vagy a részletekre, és arra, hogyan zajlik a szavazás, akkor nézd meg az erről szóló írásunkat!

Az előző meccsen a háttérben húzódó Gyurcsány-szál és a reménytelen helyzetben lévő kétségbeesett emberek csaptak össze, a győztes idézet pedig a Szájkarate eddigi legszorosabb összecsapásán az

"Ami azonban sokkal lényegesebb, az a történetben meghúzódó Gyurcsány-szál"

Természetesen! Itt van egy egyedibb változat: "Így alakult, hogy továbbjutott a következő körbe."

Innentől pedig kezdődjön az aktuális forduló két, mindenki által ismert és sokat idézett mondattal!

Orbán Viktor 2015 februári évértékelőjében a következő évek középpontjába a szorgalmasan dolgozó embereket állította. De kik is ők valójában? A miniszterelnök véleménye szerint ezek a rendszerváltás áldozatai, a bérből és fizetésből élők, vagy éppen a mindennapi küzdelmeket vívó munkások. A "keményen dolgozó magyarok" kifejezés olyan, mintha egy laboratóriumban, a legjobb géntechnológiai eljárásokkal alakították volna ki; hiszen gyakorlatilag bárki, aki az országban dolgozik, beleillik ebbe a kategóriába.

Mint a génlaborban fejlesztett dolgok a horrorfilmekben, ez is mutálódni kezdett: alig két héttel később Rogán Antal már következetesen, és nagyon sűrűn úgy használta a kifejezést Baló György műsorában, hogy "keményen dolgozó kisemberek". Kocsis Máté nem sokkal később már azt nyilatkozta, hogy annyira ő sem kedveli a kifejezést, amit aztán szépen ki is vezettek a köztudatból, de egy örök emléke marad annak, hogyan is tekint olyanokra a hatalom, akik fizetésből élnek.

"Az igényes, tehetséges újságírók iránti kereslet folyamatosan nő, és bárki, aki ezt másként látja, ne vegye zokon, de számomra a másik oldal képviselői tűnnek figyelemreméltóbbnak." - Varga István, 2019

Amikor 2018-ban megalakult a KESMA, a Fidesz médiabirodalma, és a kormány ezt a lépést nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette, sokan arra számítottak, hogy a hatalmas propaganda-konszern élén olyan személy áll majd, akinek a múltja makulátlan. Ekkor lépett színre Varga István, egykori MDF-es politikus, akinek a nyilvános szereplései nem éppen hibátlanok. Egy különösen figyelemre méltó videóinterjúban kifejtette, hogy ha igazán értékes cikkeket kíván olvasni, akkor a Magyar Narancsot, az Élet és Irodalmat, valamint a Népszavát választja. Ezen kívül megjegyezte, hogy az (akkori) Indexet többen olvassák, mint az Origót, és legfőképp, bár nem szó szerint így fogalmazott, a helyzet az, hogy a jobboldalon hiányoznak a kiváló újságírók.

Ezek a szavak különös súllyal bírtak, hiszen egy olyan személytől származtak, akit nemrégiben a jobboldali médiabirodalom alapítványának vezetőjévé neveztek ki. Az interjú megjelenésének napján Varga bejelentette lemondását, ám mondatai örök emlékeztetőként maradtak közöttünk, még hét év elteltével is. Varga a fideszes elit kirúgásainak egyik szimbolikus példájává vált, azóta ügyvédként tevékenykedik, és Boldog István képviseletét látja el, emellett a Völner-Schadl-ügyben Völner egyik védőjeként is közreműködik.