Sok nagyszülő emlékezik vissza gyermekkori fagyizásaira – ellátogattunk a hatvanéves Hirschmann Fagyizóba.

Hatvan év, négy generáció, egy ház: ha valamire mondható, hogy klasszikus értelemben vett családi vállalkozás, az a Hirschmann Fagyizó. A történet 1965-ben indult, amikor Hirschmann András cukrászmester egy zamárdi nyaralás során úgy döntött, itt fogja árulni saját készítésű fagylaltjait. Az eltelt idő őt igazolja, ma már dédunokája, Máté viszi az üzletet. Megkóstoltuk a Balaton déli partjának legendás fagyiját.

Az emberek általában kétféleképpen viszonyulnak ahhoz, amikor egy hely évtizedeken keresztül a település életének szerves részévé válik. Sokan, akik nem tapasztalják meg a dolgot, esetleg nem értik a mögöttes okokat, míg mások, akik visszatérő vendégek, a kellemes élmények és a kiváló ízek hatására felfigyelnek erre a különleges helyre. Ilyen példa a zamárdi Hirschmann Fagyizó, ahol Hirschmann Máté és Hirschmann-Rakonczai Anna meséltek nekünk a fagyizó gazdag történelméről.

Bebarangolunk a Táncsics Mihály utcába, ahol a hamisítatlan déli parti hangulat azonnal magával ragad. Kertes házak sorakoznak mellettünk, az utcát fák zöldellő sora díszíti, míg az egyik végén a vonatsínek, a másikon pedig a Balaton csillogó vize öleli körbe a környéket. Nemcsak mi, de sokak nyara is e hangulatos utcákban telik. A fagyizóra is egy családi ház rejtett zugában bukkantunk rá, ahol egy árnyas terasz hívogató ölelésében léphetünk be a kicsiny, de barátságos helyiségbe. Bent az aktuális ízek sokaságával ismerkednek a betérők, miközben az illatok és a nevetés egyaránt betölti a teret.

A pult mögött tíz különböző fagylalt várja, hogy felfedezzük őket. Ezek közül körülbelül a felük állandó, míg a másik felét Máté, a Hirschmann család negyedik generációs fagylaltkészítője folyamatosan megújítja. Máté öröksége édesapjától és nagymamájától egészen a cukrászmester dédpapájáig, Szarvas Andrásig nyúlik vissza. Szarvas története Temesváron kezdődött, ahol egy cukrászdát üzemeltetett. A második világháborús hadifogság után Budapestre került, de egy családi nyaralás során a környékre tévedtek, és ahogy Máté mondja, „itt ragadtunk”.

A dédpapa cukrászmesterként sok mindent csinált, de a fagyikészítést szerette a legjobban. Temesváron több süteményt és kézzel készített bonbonokat is árult, itt Zamárdiban 1965-től viszont már csak a fagyikkal foglalkozott. Lánya, Szarvas Piroska (Máté nagymamája) a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején vette át az üzletet, amikor a dédi fizikailag már képtelen volt azt vinni. "Nálunk családi vonás, hogy mindenki makacs" - egészíti ki a gondolatmenetet, kijelentését pedig felesége, Anna egyértelműen megerősíti sokat eláruló mosolyával. (A jelenleg ismert Hirschmann név a nagymama férjéhez, Máté nagypapájához kapcsolódik.)

Máté édesapja nyolc évvel ezelőtt adta át az üzlet irányítását, de a célkitűzés mindkét generáció számára változatlan maradt:

Máté elmondja, hogy a hagyományos ízeknél az alapreceptjeinket megőriztük, ám a régi alapanyagokat modern alternatívákra cseréltük. Tejport már nem használunk, helyette friss tejet, a tojáspor helyett pedig valódi tojássárgáját alkalmazunk. Ezek mára már elengedhetetlenek a minőségi készítményekhez, míg a gyümölcsös ízekhez helyi termelőktől szerzem be az alapanyagokat. Máté hozzátette, hogy a család minden generációjának megvannak a saját receptjei. A dédpapa által megálmodott rumos-csokoládés bonbon különleges helyet foglal el a kínálatban – olyan ízélményt nyújt, mintha egy tál prémium bonbonból kóstoltunk volna. Ez a fagylalt szinte mindig megtalálható a kínálatban a klasszikus citrom, csokoládé, vanília és egy piros gyümölcs mellett. Emellett a házi bodzaszörpből készült bodzafagyi is gyakran előkerül, színesítve a palettát.

Édesapja egyik kitalált íze a banános nyaflaty, de akik ezt az elnevezést nem kapcsolják a Micimackóhoz (ez Tigris kedvence a mesében), azok általában nem is merik kimondani a nevét. Máté idei ötlete az epres kókuszfagyi, tavaly pedig a zabálom fantázianévre hallgató zabos vaníliafagylalt volt málnaszósszal.

Amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy melyik az a különleges íz, ami mindig visszatér, azonnal beugrik neki a rizsszemekkel gazdagított gyümölcsrizs és a grillázs. Az utóbbi egy igazi ínycsiklandó finomság, amelyben karamellás alapba sült, cukorba forgatott diódarabok rejtőznek. Ő azonban megosztja velünk, hogy számára ez az íz túl édes, de nem riad vissza a kóstolástól, mielőtt a pultba kerülnek az édességek. Fagylaltkészítőként pedig bevallja, hogy a boltban kapható pálcikás jégkrém a kedvence, de Anna, aki a közösségi média kezelésével is foglalkozik, szívesen kóstolgat. Ő is felelős a gombócok fotózásáért, és nevetve mondja, hogy ezt a feladatot kifejezetten élvezetesnek találja.

Május beköszöntével egyre többen érkeznek Zamárdiba, hogy felkészítsék nyaralóikat a nyári szezonra: kinyitják az ajtókat, takarítanak és friss levegőt engednek be a házba. Amikor az időjárás kedvező, a fagyizó környéke különösen népszerűvé válik. A régi ismerősök mosolygós arcaival találkozhatunk, és a hat évtizedes hagyományoknak köszönhetően sokan visszatérő vendégként élvezik a hely varázsát.

A családok érkezése mindig varázslatos pillanatokat hoz, különösen, amikor a legkisebb csemete még csak néhány éves, míg a nagyszülő – vagy akár a dédszülő – mosolyogva idézi fel fiatalkori emlékeit. Ahogy a régi székekben ülnek, és a fagyit élvezik, mintha az idő megállt volna, és a múlt és a jelen összefonódna. Ez a különös összhang, a generációk közötti kötelék, amit egy egyszerű fagyizás teremt, igazán különlegessé varázsolja a pillanatot.

A székes példa valóban nem túlzás: az elmúlt évtizedek során soha nem cserélték le a székeket, legfeljebb felújították őket vagy átfestették. A terasz végén régi használati tárgyak sorakoznak, amelyek nosztalgikus hangulatot árasztanak. Az egyetlen újdonság, ami a tér díszítését illeti, az Anna által festett két kép, amelyek szintén a retró stílust idézik fel.

A Hirschmann Fagyizó olyan élményt nyújt, mintha az idő megállt volna, de csak a legszebb értelemben. Itt, a régmúlt ízvilágának jegyében készült fagyik között barangolva a '70-es és '80-as évek nosztalgiája köszönt ránk. Az idén hatvanéves fagyizó különleges ünnepség keretében időkapszulát helyezett el, ahová minden látogató elhelyezheti saját üzenetét. Mi is írtunk pár gondolatot az utókor számára, hogy egy kis darabot hagyjunk magunk után ebben a varázslatos helyszínen.