Fantasztikus felfedezések születtek arról, hogyan játszhatta a Nap kulcsszerepet az élet kezdeti impulzusának megadásában a Földön.
Egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült feltárnia a Naprendszerünk múltjának egy izgalmas részletét, amely több milliárd évvel ezelőtt játszódott le.
A Nap ma is folyamatosan óriási mennyiségű, töltött plazmát lövell ki az űrbe, ezek az úgynevezett koronakidobódás (angolul coronal mass ejections, röviden CME). A legtöbbször észre sem vesszük őket a Földről, de amikor elérik bolygónk mágneses mezejét, sarki fényeket, geomágneses viharokat, sőt, ritkán áramszüneteket is okozhatnak.
A szakértők véleménye szerint néhány milliárd évvel ezelőtt, amikor a Nap és a Föld még csak gyerekcipőben járt, a napkitörések sokkal intenzívebbek lehettek. A korai Nap valószínűleg olyan hatalmas koronális tömegek kibocsátásával tűnt ki, amelyek jelentős mértékben befolyásolták a Föld, Mars és Vénusz légkörének fejlődését. Ezen események akár az élet kialakulására is kihatással lehettek.
Hogy mindezt jobban megértsék, egy nemzetközi kutatócsoport a Hubble-űrtávcső ultraibolya megfigyeléseit kombinálva japán és koreai földi teleszkópok optikai adataival megvizsgálta a mi Napunk fiatal verziójához hasonló, EK Draconis nevű fiatal csillagot, így egyszerre sikerült rögzíteniük a forró és a hűvösebb plazma összetevőket is, gyakorlatilag élőben.
Az eredmény pedig lenyűgöző: a csillag 100 ezer kelvines forró plazmát lökött ki 300-550 km/s-es sebességgel, amit tíz perccel később egy hidegebb, mindössze 10 ezer kelvines, lassabb, 70 km/s-es kitörés követett.
A forró plazma rendkívül nagy mennyiségű energiát tartalmazott, ami arra utal, hogy a korai Nap intenzív és gyakori kitörései képesek voltak megváltoztatni a bolygók légkörét, vagy éppen a kémiai folyamataikat befolyásolni. Elméleti és kísérleti kutatások alapján úgy tűnik, hogy ezek az energia dús részecskék kulcsszerepet játszottak az élethez elengedhetetlen molekulák és üvegházhatású gázok létrejöttében.
A mostani felfedezés két dolog miatt is jelentős a szakértők számára, hiszen nemcsak a Nap múltjáról, hanem az élet eredetéről és más bolygók lakhatóságáról is sokat elárulhat.
Van egy különleges hely az égbolton, ahol a csillagok titokzatos módon eltűnnek. Körülbelül 400 fényévnyire tőlünk egy rejtélyes, sötét felhő bújik meg, amely elnyeli a fényt, és számos kérdést ébreszt a csillagászokban.
A Napnak egy olyan rejtélye van, amely évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat, és most úgy tűnik, végre közel kerültünk a megoldáshoz. Érdekes módon a Nap felszíne alatt a körülötte lévő űr hőmérséklete akár még magasabb is, mint magának a csillagnak a felülete. Friss kutatások alapján úgy tűnik, hogy most először sikerült közvetlen bizonyítékokat találni arra, hogy mi okozza a Nap koronájának extrém hőmérsékletét.
