Árvíz, forradalom, háború – mindezek a kihívások próbára tették közösségünket, de a hit ereje végül győzedelmeskedett. | Demokrata

A mai Szent István tér területén a XVIII. században egészen más világ uralkodott: itt állt a híres Heccszínház, más néven "Hetz-Theater", ahol állatviadalok és mutatványosok lenyűgöző előadásai szórakoztatták a pesti közönséget. Ahogy azonban Pest északi része, Lipótváros egyre inkább fejlődésnek indult, a helyi polgárok új igényeket fogalmaztak meg. Nem csupán kávéházakat és bérházakat szerettek volna, hanem egy lelki otthont is keresni kezdtek. Ekkor lépett színre Zitterbarth János, egy jómódú polgár, aki ideiglenes templomot építtetett a környéken. Ez a szent hely hamarosan megtelt hívőkkel, akik közösségi élményre vágytak.

1817-ben megalakult a lipótvárosi plébánia, ami egy új korszak kezdetét jelentette a város életében. Ezzel párhuzamosan felmerült az igény, hogy Lipótváros végre birtokoljon egy saját, impozáns plébániatemplomot. Az álom megvalósítása érdekében elindult a gyűjtés, és számos neves építész, mint például Brein Ignác és Hild József, nekilátott, hogy megálmodja a templom terveit.

A munkálatok csak két évtizeddel később kezdtek igazán felgyorsulni, amikor egy tragikus esemény új impulzusokat hozott.

Az 1838-as hatalmas árvíz Pest városának egyik legszörnyűbb tragédiája volt: több ezer otthon semmisült meg, és csak kevesen találtak biztonságos menedéket a tomboló vízben. A mai Szent István tér, a város viszonylag sík tájából kissé kiemelkedő dombocskájával, szinte szigetként emelkedett ki a vízfelszín fölé. Számtalan ember menekült ide, míg csónakokkal ki nem mentették őket a halálos veszedelemből. A megmenekültek, az életük megmentésének hálájából, fogadalmat tettek:

Egy különleges templomot emelnek azon a helyszínen, ahol életük egy új lehetősége született.

Az építkezés végső megbízását 1845-ben Hild József kapta, aki klasszicista stílusban álmodta meg a templomot. Az alapozási munkálatok 1846-ban kezdődtek el, de a magyar szabadságharc váratlanul megakasztotta a folyamatot. Hild a forradalom utáni időszakban is kitartott a projekt mellett, ám a kivitelezés színvonala nem volt tökéletes. 1868. január 22-én, amikor a már felfalazott kupola összeomlott a féloldalas terhelés és az egyenlőtlen süllyedés következtében, egy tragikus esemény történt. Ez a katasztrófa nem csupán évek kemény munkáját semmisítette meg, hanem mély sebet ejtett a város közösségén is, amely sokáig érezte a következményeket.

A törmelék eltakarítása önmagában három évig tartott, és csak 1871-ben indulhatott újra az építkezés. A terveket ekkor Ybl Miklós vette kézbe, aki neoreneszánsz stílusban dolgozta át azokat.

Hild álma továbbra is él, csupán új, izgalmas formát öltött:

Ybl építészete a közönséghez közelebb álló, gazdag részletekkel teli megközelítést képviselt, miközben érzékletesen tükrözte a magyar építészetben zajló jelentős korszakváltásokat.

A bazilika építése szinte egy teljes évszázadot ölelt fel. Hild József 1867-ben hunyt el, míg Ybl Miklós 1891-ig irányította a munkálatokat. A belső teret és a finom részletek kidolgozását Kauser József vette át, aki 1905-re véglegessé tette a templom impozáns formáját. A szentelésre 1905. november 9-én került sor, és a zárókövet Ferenc József jelenlétében helyezték el egy évvel később, 1906. december 8-án.

Ekkorra már világossá vált, hogy a kezdeti elképzelésekkel ellentétben a templom nem Szent Lipótról, hanem Szent István királyról fogja megkapni a nevét. Ez a fontos döntés 1897-ben, a millenniumi ünnepségek lezárulta után született meg.

Így lett a templom a magyar államalapító király és a nemzeti kereszténység szimbólumává.

A második világháború során Budapest ostroma elérte a híres bazilikát is. A város felett végigsöprő bombázások hatalmas pusztítást végeztek: a tetőszerkezet teljesen megsemmisült, míg a falak és a tornyok súlyosan megsérültek. 1947-ben, amikor a kupola ismét lángra kapott, az országos összefogás ereje új életet lehelt az épületbe. Az emberek nagylelkű adományainak köszönhetően sikerült helyreállítani a bazilikát, így a múlt emléke tovább élhetett.

A XX. század második felében újabb komoly kihívás állt a bazilika előtt: 1982-ben egy heves vihar lesodorta az épület impozáns nagykupolájának lemezfedését, ezzel életveszélyes állapotot idézve elő. Ezt követően, 1983-ban megkezdődött a bazilika átfogó rekonstrukciója, amely hosszú, két évtizedes munkát igényelt. Végül, 2003. augusztus 14-én ünnepélyes keretek között zárult le a felújítás, amely újra visszaadta az épület régi fényét.

A felújítás során nem csupán az épület szerkezete újult meg, hanem a bazilika minden részlete: mozaikok, szobrok, festmények, ólomüveg ablakok, és a belső díszítőelemek is visszanyerték eredeti fényüket. A kupolában körkilátó épült, ahonnan páratlan panoráma nyílik a fővárosra.