A kaotikus leltározás folyamata
Augusztus vége. Ilyenkor valaki influenzás tüneteket mutat, prüszköl, orrát fújja, papírzsepik halma gyűl ágya lábánál, dünnyög, álmatlan; az, kérem szépen - mondaná Vendég Vince, a felső légutak professzora -, az maga a vegytiszta antagonista ellentmondás. Miként azt a marxista szemináriumokon népünknek elmagyarázták a kapitalizmust szétfeszítő ellentétekről. (Valamely okból mégsem bukott meg. A jóslat nem jött be.) A meghűlés viszont tény.
Már a hátunk mögött hagytuk az augusztus 15-i hosszú hétvégét, amely a tikkasztó hőségben még inkább felerősítette a nyár és a szabadság múlásának érzését. A hőguta minden nyűgét ránk zúdította, és mi csak szenvedtünk a forróság igájában, miközben már most vágyakozva gondoltunk a december és március közötti hónapokra, amelyek olyan távolinak tűnnek, mint a Hold a Jupitertől. Közben azonban Dél-Európától Kaliforniáig lángokban állnak az erdők, a zöldellő táj pedig a hosszú, kíméletlen szárazság áldozatává válik. A hírekben nap mint nap látjuk, ahogy a tűzoltók, önkéntesek és kétségbeesett civilek bátran harcolnak a lángokkal, miközben kiderül, hogy néha éppen az ember az, aki, minden erény és bölcsesség ellenére, önmaga ellen fordítja a tüzet, romba döntve a védelmet, az élelmet és a természeti környezetet, amely életet ad.
Ez az augusztus nem mentes a háborús feszültségektől, hiszen bár a világ nagyhatalmainak vezetői egymással találkoznak és a béke lehetőségeiről diskurálnak, a konfliktusok közepette a megtámadott és sértett fél aligha lát esélyt a nyereségre. A fegyverszünet csupán emberi életek megmentésére adhat lehetőséget, azonban a területi veszteség elkerülhetetlennek tűnik. Az orosz medve hódító étvágya továbbra is kíméletlen, és a birodalom logikája nem enged teret a megnyugvásnak.
Egyéb medvék pedig csak járkálnak körülöttünk, és éppen olyan érinthetetlenek, mind kremli rokonuk. Ráadásul most még van mit enniük, az erdő - a maradék - még nyújthat valami kevés harapnivalót. De miközben ezt írom, szinte idehallik a fejszék csattogása, a druzsbák duruzsolása, ugyanis brigantik irtják a fák rengetegét. Nem hallani a visszaerdősítésről szinte semmit. (Ide a cáfolatot és a rozsdás bökőt.)
Augusztusban varázslatos tűzijáték ragyogja be az eget, vonzva azokat, akik nem akarnak lemaradni a látványról. Makacskodva elutasítják a másik, vérre menő ünnepséget, ahol a móka már nem olyan ártatlan. Inkább a klubélet izgalmait keresik, ahol digitális harcosokkal cseveghetnek, és kínai akkumulátormandarinokkal diskurálnak, új élményeket keresve a színes fények és baráti társaság tengerében.
Augusztusban a tájakat egyre inkább körüllengi a sülő padlizsánok illata, még a gázárak megemelése sem tudja elnyomni ezt az érzést. Készült már a zakuszka, a háztartások serényen dolgoznak, hiszen senki sem tudja, mit hoz a tél a magas árak következtében. A nagy eltevések időszaka zajlik, és a telekamra-készítés nyugtató hatása már orvosi körökben is megfigyelhető a lakosság egy jelentős részénél.
Augusztus végén, szeptember első napjaiban sokan arra esküsznek, hogy ilyenkor a legélvezhetőbb a (Fekete-)tenger. Nincs már zsufi, olcsóbbak a szállások, kellemesen langyos a víz, élvezhetőbb a csend és a szabadság. Manelementesebb a környezet. Ugyanez áll a hegyekre is, ha nem tartunk attól, hogy Mackó Munki vagy Dörmögő Dömötör felkeresi bocsaival, Dorkával és Zebulonnal menedékházunk, villánk, esztenánk, lombkoronasétányunk szomszédságát. A többi vadon élő elhanyagolható, fél tőlünk, és inkább éjjel indul portyázni, a természet törvényei szerint.
Augusztus vége már rég nem a felvonulások és a diadalmas pillanatok ünnepe, ahol a tribünön állók érdemeit csillogtatják, és az élőképekbe merevedett élenjáró munkások, illetve parasztok vonulnak fel. Körülbelül három évtizede más lett a világ. Az ősz első jelei már itt kopogtatnak, a levelek sárga csokrokban hullanak a lábunk elé. Reggelente feltűnnek a fúvókás emberek, akik monoton, zajos rutinnal űzik az avart és a csendet. Mintha sosem lenne elég söprű, hogy mindent elrendezzenek.
Igen, ezek a varázslatos boszorkányok folyamatosan részt vesznek fesztiválokon és csúcstalálkozókon, ahol elképesztő varázslatokkal szórakoztatják a közönséget.
