P. Hugolin, aki a szavak tengerében építette fel saját otthonát - Nők Lapja

P. Hugolin életművének középpontjában a honvágy, a példamutatás, a család és a szeretet állnak. Ezek az alapvető hívószavai mélyen gyökereznek az emberi kapcsolatokban és az érzelmi kötődésekben, amelyek mindannyiunk életét gazdagítják és formálják.

Pax et bonum. Béke és áldás. E különleges kötetben Puskás Ferenc P. Hugolin, írói nevén Remetei Ferenc, az 1993-ban elhunyt ferences szerzetes és erdélyi magyar író négy kisregényét gyűjtötték össze. A bemutatóra december 9-én került sor az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében, ahol a művek mélyebb értelmezése mellett a szerző életéről és írói hagyatékáról is szó esett. Az esemény különleges alkalmat teremtett a közönség számára, hogy közelebbről megismerje ezt a figyelemre méltó alkotót és az általa képviselt szellemiséget.

Jonica Xénia, az Erdélyi Ferences Gyűjtőlevéltár levéltárosa, Daczó Katalin, újságíró és a kötet szerkesztője, valamint Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere, továbbá Bagossy Norbert és Tatár Attila, a Bagossy Brothers zenekar tagjai együtt ültettek le egy inspiráló beszélgetésre, amelyet Juhász Anna irodalmár moderált. A diskurzus középpontjában a kisregények gazdag világa és Puskás Ferenc sokrétű életműve állt. A ferences szerzetes írásainak összegyűjtését és a kötet megjelentetését a szülőfalu, Gyergyóremete Polgármesteri Hivatala és az Erdélyi Ferences Rendtartomány vállalta magára, ezzel is hozzájárulva a helyi kulturális örökség megőrzéséhez.

"Nagyon vártam ezt az estét: olyan dolgokról fogunk beszélgetni, amelyek mindannyiunkat összekapcsolnak, hiszen Puskás Ferenc időtálló írásai mindamellett, hogy

Az 1930-as évek erdélyi világát varázslatosan megelevenítve, ezek a művek mély olvasmányélményt kínálnak, és olyan alapvető támpontokat adnak a kezünkbe, amelyek segítenek eligazodni a múlt gazdag szövetében.

- emelte ki Juhász Anna az est kezdetén.

Daczó Katalin ezután a Puskás Ferenc által írt "Haza hív a föld" című novella egyik részletét osztotta meg a közönséggel. Ez a felolvasás alapvetően formálta meg a könyvbemutató atmoszféráját, amely így meghitté és családias jellegűvé vált, ünnepi hangulatot kölcsönözve a rendezvénynek.

Puskás Ferenc P. Hugolin szerzetesi szolgálata a szerénység, fegyelmezettség, alázat és jóság jegyében zajlott. Lelkigyakorlat-vezetőként és misszionáriusként is aktívan részt vett a közösségi életben, miközben folyamatosan írt és alkotott. A kommunista diktatúra árnyékában azonban nem tudta megjelentetni írásait, így a mostani kiadvány különlegessége abban rejlik, hogy összegyűjti fennmaradt szépirodalmi műveit. De hogyan is bukkantak ezekre az értékes írásokra? A felfedezés egy véletlennek köszönhetően történt, amikor a szerző hagyatékát kutatták, és a régi kéziratok között rábukkantak a titkosan őrzött művekre, amelyek azóta újra életre kelhetnek és megoszthatják üzenetüket a világ felé.

"Az Erdélyi Ferences Rendtartomány nyolcszáz éve van jelen Erdélyben. A gyönyörű és gyümölcsöző hitbéli, kulturális virágzás azonban negyven évre megszakadt a kommunista diktatúra következtében. 1949-ben (idén pont 75 éve) az államosítás jegyében

A ferencesek épületeit és ingóságait jogtalanul elvették, és mindent elkövettek annak érdekében, hogy teljes mértékben megnehezítsék a működésüket.

Jonica Xénia megosztotta a jelenlévőkkel, hogy a Ferences Rendtartomány egészen 1990-ig nem gyakorolhatta nyilvánosan tevékenységét, és tagjai nem élhettek közösségben.

Ennek következtében a hagyatékgondozás számtalan nehézségbe ütközött az elmúlt évtizedekben. A kolozsvári Ferences Rendtartomány kolostorát 2016-ban kezdték el felújítani: ekkor került elő néhány doboznyi iratanyag a huszadik századból, ami arra sarkallta a kutatókat, hogy Erdély-szerte elinduljon a keresés. 1949-ig ugyanis 26 helyen szolgáltak a ferencesek: az itt megbúvó iratok felkutatása napjainkban is zajlik.

Az a tény, hogy ennyi dokumentumot sikerült összegyűjteni, valóban a sors keze, igazi csoda.

- emelte ki Jonica Xénia. Így leltek rá Puskás Ferenc P. Hugolin néhány írására is.

Daczó Katalin előadásában Puskás Ferenc életének és munkásságának fontos aspektusait tárta elénk. "Pappá szentelése 1931-ben történt, és ez a dátum egy új fejezet kezdetét is jelentette az írói karrierjében. Ezt követően folyamatosan publikálni kezdett az erdélyi katolikus lapokban. Elsősorban novellákat és karcolatokat írt, de nem zárkózott el más lelkiségi műfajok felfedezésétől sem. Az írás mindig központi szerepet játszott az életében; az írás iránti szenvedélye folyamatosan kísérte. Naplója lapjain többször is megörökítette, mennyire vágyott egy írógépre, amit végül 1935-ben sikerült beszereznie" - emelte ki Katalin.

Laczkó-Albert Elemér emlékei elevenednek meg, amikor Puskás Ferenc Hugolin atyával való kapcsolataira gondol. Személyes találkozása során nem csupán a teret látta, ahol az atya élt és alkotott, hanem azt a szellemi világot is, amelyben írásai megszülettek. "Nagy öröm számunkra, hogy felfedezhetjük ezeket a műveket. Érdemes elmélyedni bennük, hiszen sokat tanulhatunk tőlük."

a hely, ahol felnőttek, mélyen beivódott a lelkükbe, és minden alkotásukban visszatükröződik az a kulturális gazdagság és hagyomány, amely Székelyföldet jellemzi. "A gyökereink mindig is meghatározzák a munkánkat, és bárhol is járunk, a szívünkben ott él a szülőföldünk" - tette hozzá. Az útjuk során számos élménnyel gazdagodtak, amelyek inspirálták őket, hogy új történeteket meséljenek el. "Minden találkozás, minden helyszín hozzájárult ahhoz, hogy szélesebb perspektívából lássuk a világot, és ez a tapasztalat formálta a kisregényeinket" - mondta Norbert, hangsúlyozva, hogy a mindennapi élet apró részletei is képesek nagy jelentőséggel bírni. Az írás számukra nem csupán hivatás, hanem egyfajta híd a múlt és a jövő között, amely összeköti a generációkat és megőrzi a hely szellemét.

"A leglényegesebb, hogy saját magunkban, lelkünk mélyén találjunk otthonra."

"Nem is sejtettem, hogy valaha meg fogja markolni a szívemet a honvágy, de csakhamar rá kellett jönnöm: amikor az ember visszatér otthonába, valahogy mindig egy új, megváltozott énjével érkezik." - osztotta meg érzéseit.

Juhász Anna a haza képzetéhez kapcsolódva elmesélte édesapjának, Juhász Ferenc költőnek gondolatait, aki barátjával, Nagy László költővel együtt, Tamási Áron temetésén így fogalmazott: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.- mondtad könyvedben. Otthon kell lennünk valahol a világban s önmagunkban. S az otthont-építeni-nem-tudóknak otthont kell építenünk... szavainkból. Ez a föladatunk. Erre tanítottál."- emelte ki Juhász Anna.

Balázs Imre József irodalomtörténész azt írja a kötet utószavában, hogy A különös ember ‒ a kötet címadó kisregényének főszereplője, Martos Elek ‒ valóban egy "fordított Ábel", hiszen bejárja az országot, de míg a környezete fejlődik, ő nem változik: "Elek bácsi ugyanúgy bejárja a rengeteg 412 magányának, illetve az országban lefolytatott kalandoknak az útját, mint Ábel ‒ ismerős is lehet számunkra Tamási felől a székely önérzet, illetve a kalandok pikareszk kanyargása. Csakhogy Elek bácsi kevésbé formálódik már ezekben a helyzetekben ‒ nem az ő nevelődéséről szól a történet, hanem

Képzelj el egy vándorló, álruhás szent embert, aki a világ különböző tájain jár, és mindenhol apró, mégis rendkívüli ajándékokat hagy hátra az emberek számára. Ezek az ajándékok nem csupán tárgyak, hanem mély jelentéssel bíró szimbólumok, amelyek emlékeztetik a fogadókat a belső értékekre és az élet szépségeire. Az első ajándék egy apró, sima kö peből készült talizmán, amelyet a szent ember egy elhagyatott ösvényen talál. Ezt a kövecskét a megajándékozott zsebébe rejti, és minden alkalommal, amikor megérinti, eszébe jut, hogy a mindennapokban is találhat szépséget és békét, ha csak egy pillanatra megáll. A következő ajándék egy szál virág, amelyet a szent ember a reggeli harmatban szedett. Ez a virág nem csupán színes és illatos, hanem az élet mulandóságára is emlékeztet. Aki megkapja, megtanulja értékelni a pillanatokat, és észrevenni a természet apró csodáit. Egy másik alkalommal a szent ember egy régi, kopott könyvet hagy hátra egy fás, csendes helyen. A könyv lapjain bölcsesség és tudás rejlik, amely segít az olvasónak abban, hogy megtalálja a saját útját az életben. Ahogy a könyvet forgatja, ráébred, hogy a válaszok gyakran bennünk rejlenek, csupán keresnünk kell őket. Végül, a szent ember egy kis üvegben gyűjtött csillagport is otthagy, amely a reményt és az álmokat szimbolizálja. Aki ezt az ajándékot megkapja, megtanulja, hogy soha ne adja fel az álmait, és hogy a nehéz időkben is hinni kell a csodákban. Ezek az ajándékok, bár egyszerűek, mély nyomot hagynak a fogadók szívében, és emlékeztetik őket arra, hogy a valódi gazdagság nem a tárgyakban, hanem a gondolatokban és az érzésekben rejlik. A vándorló szent ember álruhája mögött pedig ott lapul a szeretet és a bölcsesség, amelyet minden lépésével továbbad.

Daczó Katalin szerkesztő megosztotta a véleményét: Martos Elek valóban keresi a saját hangját, és folyamatosan próbálja alakítani a világát. Célja, hogy Puskás Ferenc karakterén keresztül elérje az olvasókat, mint egy jó szándékú, bölcs tanácsadó, aki mindannyian lehetnénk. "Írásai nem csupán szeretetteljesek, hanem tele vannak humorral és vidámsággal is. Ez a könnyed stílus pedig nevelő hatású, és pozitív energiát sugároz" - tette hozzá Katalin.

Ehhez kapcsolódóan Laczkó-Albert Elemér a könyv borítójára hívta fel a figyelmet: "A borítóterv Csillag István kiváló művészetét tükrözi. Jól látható rajta a szárhegyi kolostor, valamint egy szerzetes, akinek az árnyéka egy kalapos, székely alakot idéz. Ez a kompozíció remekül összekapcsolja a civil életet a szerzetesi létformával, a szentet a profánnal" - emelte ki.

A felolvasások és zenei betétek varázslatos egyvelege életre keltette Puskás Ferenc kisregényeit, amelyeket a személyes történetek és kapcsolódások szőtte át. Az alkalom során olyan alapvető témákra fókuszáltunk, mint a honvágy, a példamutatás, a család és a szeretet. Ezek a hívószavak emlékeztettek minket arra, hogy bárhol is éljünk a világban, mindig találhatunk olyan pillanatokat és érzéseket, amelyek otthonosságot adnak számunkra.