Olyan különleges ritmusban ragyog egy csillag, hogy szinte elkerülhetetlenül felveti a kérdést: vajon nem mesterséges eredetű-e?

Egy nyugdíjas tudós, aki hosszú évtizedeket töltött a csillagászat és az űrkutatás területén, most az életének egy új, izgalmas szakaszába lépett. Különös csillagfény-impulzusokkal kapcsolatos megfigyelései arra késztették, hogy mélyebben belemerüljön a földönkívüli intelligencia (ETI) lehetőségeibe. Ezek a titokzatos fényjelek, amelyek a galaxis távoli részeiből érkeznek, nem csupán tudományos rejtélyek, hanem egyúttal az emberi kíváncsiság szikrái is. A tudós úgy véli, hogy a csillagfény-impulzusok nem csupán természetes jelenségek, hanem esetleg egy fejlett civilizáció üzenetei. Míg sokan kétkednek, ő eltökélten kutatja a lehetőségeket, hogy megfejtse a titkokat, amelyeket az univerzum tartogat. Ez a különös interakció az égi testek és a földönkívüli élet lehetősége között új perspektívákat nyit meg, és arra ösztönzi, hogy a tudomány határait feszegetve keresse a választ: vajon egyedül vagyunk-e a világmindenségben, vagy a csillagok között rejtőzik más intelligens élet?

Richard Stanton, a NASA Jet Propulsion Laboratory egykori kutatója, több mint 1300 Naphoz hasonló csillagot tanulmányozott egy 76 centiméteres teleszkóp segítségével. Kutatásának fő célja az volt, hogy észlelje azokat az apró fényváltozásokat, amelyek esetleg földönkívüli eredetű jeleket takarhatnak. A több mint 1500 órányi megfigyelés után, 2023. május 14-én Stanton figyelme egy szokatlan jelenségre irányult: a HD 89389 nevű csillag irányából két rövid, teljesen azonos fényimpulzus érkezett, amely körülbelül 102 fényévnyire található a Nagy Medve csillagképben.

"Ez a fajta impulzus soha nem került még megfigyelésre korábban."

- írta Stanton az Acta Astronautica folyóiratban 2025. április 23-án megjelent tanulmányában, amelyről a Live Science számolt be. A csillag fénye 0,1 másodperc alatt körülbelül 25%-kal halványult, majd hirtelen visszatért a normál fényerőre - olyan mintázatot mutatva, amelyet egyetlen ismert természeti jelenség sem magyaráz meg.

A felfedezést követően Stanton alaposan átvizsgálta a korábbi adatokat, és két további, hasonlóan érdekes jelenségre bukkant: az egyik 2019-ben történt az 51 Pegasi (HD 217014) környezetében, míg a másik 2025-ben a HD 12051 csillag esetében. A megfigyelések során sem műholdak, sem madarak, repülőgépek vagy meteoritok nem voltak láthatók – ezek jellemzően teljesen elfedik a csillag fényét, nem csupán annak egy részét. Stanton véleménye szerint a jelenségek forrása vagy teljesen láthatatlan, vagy annyira távol van, hogy közvetlen megfigyelésük nem lehetséges. Bár az idegen intelligencia lehetősége is felmerülhet, Stanton hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen a további kutatások folytatása.

"Bármi is befolyásolja a csillagok fényét, annak viszonylag a Föld közelében kell elhelyezkednie. Ez azt sugallja, hogy ha földönkívüli aktivitásról beszélünk, az csakis a Naprendszerünk határain belül valósulhat meg" - fogalmazott.

A csillagászati közösség azonban figyelmeztetéssel él. Seth Shostak, a SETI Intézet munkatársa hangsúlyozta, hogy sok olyan jelenség, amelyet egykor földönkívüli eredetűnek tartottak - mint például a pulzárok - végül természetes jelenségekként lettek azonosítva.

"Valószínűbb, hogy ezeket az impulzusokat egy eddig ismeretlen asztrofizikai folyamat okozza, mintsem idegenek csillagközi üzenetei" - mondta.

Más lehetséges magyarázatok között szerepelnek például a gravitációs hullámok, vagy a csillagból érkező fény kölcsönhatásai eddig felfedezetlen űrbéli objektumokkal. Stanton szerint a rejtély megfejtéséhez mindenekelőtt pontosabb adatokra lesz szükség - például fejlettebb teleszkóprendszerek révén. Egyelőre azonban ezek az impulzusok magyarázatra várnak.