Olaszország bivalytartása: Egy magyar szemszögből Az olasz bivalytartás hagyományai évszázados múltra tekintenek vissza, és különösen az északi régiókban, mint például Campania és Emilia-Romagna, a bivalyok tenyésztése szerves részét képezi a helyi kultú
Idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete, amely második alkalommal látogatott el Olaszországba 2024. november 1. és 6. között. A küldöttség főként bivalytenyésztőkből állt, de voltak közöttük olyanok is, akik életük párjával érkeztek. A delegációhoz csatlakozott két munkatárs a Magyar Államkincstártól és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is, így összesen 26 fő képviselte az egyesületet. A látogatás célja az olasz bivalytenyésztés és a mozzarella sajt készítési folyamatának alapos megismerése volt, valamint szakmai tapasztalatcsere és kapcsolatépítés az olasz tenyésztőkkel.
Olaszország varázslatos tájain, a mediterrán klímában a híres olasz bivalyok élnek, összesen körülbelül 420 ezer példányban. Ezek a csodás állatok főként két tartományban, Campaniában és Lazióban találhatók. A Campania tartományban elhelyezkedő öt megyéből, a bivalyállomány közel 70%-a, azaz körülbelül 290 ezer bivaly itt él. Ezen belül Salerno megyében 110 ezer, míg Caserta megyében 170 ezer bivaly található, a maradék pedig a többi megye között oszlik meg. Ezen információk birtokában egy olyan helyszínt szerettünk volna választani, ahol a bivalytenyésztés gazdag hagyományokkal bír. Így esett a választásunk Altavilla Silentinára, amely Dél-Olaszország szívében, Salerno városától mindössze 44 kilométerre helyezkedik el. Az utazásunk során idegenvezető és tolmács segítette a kommunikációt, lehetővé téve, hogy zavartalanul élvezhessük a bivalyokkal kapcsolatos élményeinket.
A tanulmányi kirándulást minél szakmaibbra szerveztük, így kinntartózkodásunk alatt összesen 10 gazdaságba látogattunk el. Ezek között voltak "kisebb" és nagyobb bivalytartók, magán és állami tulajdonban lévő gazdaságok. Az idézőjel szándékos, hiszen kint egy kisebb családi gazdaság is 250 állatnál kezdődik, ami magyarországi viszonylatban már nagy gazdaságnak számít. Ennél kisebb állományok ebben a régióban nincsenek. Sőt, vannak olyan gazdaságok is, ahol több ezer állatot tartanak. Annak ellenére, hogy az állatok tartása mindenhol intenzíven történik, nagy kontraszt van a bivalyok tartása és a gazdák gondolkodása között.
Mind a kis- és nagygazdaságokra jellemző, hogy fedett istállókban, nagyüzemi körülmények között, kötetlenül, betonpadozaton, nagycsoportosan tartják a bivalyokat. Az állatsűrűség tekintetében is akadt rossz példa, sok helyen zsúfoltan tartják őket, az egy állatra jutó férőhely nagysága alig haladja meg a 2 m2-t. Sok helyen pihenőhelyek sincsenek kialakítva. A trágyát általában heti rendszerességgel tolják ki az állatok alól, így ahol nincs pihenőhely, gyakorlatilag a saját trágyájukban tudnak csak feküdni. Van, ahol a trágyából biogáz előállítása történik. Dagonyázásra az állatoknak nincsen lehetőségük. A legeltetés sem jellemző, bár erre is akad pozitív példa. A rossz éghajlati adottságok miatt a szalmát inkább takarmányozásra használják, szecskázzák, és különféle terményekkel keverve etetik, pl. paradicsomtörköllyel. Nem jellemző, hogy az állatok alá alomanyag ként használják. Bár a meglátogatott gazdaságok között akadt pozitív példa is.
