A Házasság első látásban című műsor egyik szereplője hevesen nekiesett a szakértőknek, hogy választ kapjon kérdéseire. A pszichológusok pedig mentegetőzni kényszerültek, próbálva megmagyarázni a helyzetet.
A beszélgetés egy pontján kikelt magából, számonkérte a szakértőket, akik köpni nyelni nem tudtak.
Az összeköltözés megtörtént a Házasság első látásra című műsor szereplői között, ami egy újabb fokozódást hozott a már eddig is feszültségteljes légkörben. A párok többsége képtelen a másik nyelvén kommunikálni, így a legapróbb nézeteltérésekből óriási feszültség robbanhat ki. Mint egy felhúzott íj, várják a következő nagyobb hibát, nyelvbotlást vagy elszólást, hogy aztán a mérgezett nyilat kilőve újabb sebet ejtsenek az amúgy is egyre inkább foszladozó házasságuk sötét árnyéknak tűnő lepedőjén.
Számomra a kereskedelmi televíziózás legtöbb műsorának nézése olyan, mint egy foghúzás érzéstelenítés nélkül, amely után sót szórnak a sebre. Mégis, valamiért rendkívül szórakoztatónak találom ezt a műfajt, és remélem, hogy nem vontatják le a bulvár és a ripacskodás oltárán. A műsorban szereplő párok teljesen hétköznapi emberek, akiknek az élete tele van hibákkal és erényekkel. Ami igazán fűszerezi a műsort, az a nézők által keltett elítélő és lekezelő hangulat mellett megjelenő új elem: basszus, ezt én is csinálom.
