A NAV legfrissebb tájékoztatása szerint a 2025/3. számú adózási kérdés a lakhatási támogatással összefüggő témákra összpontosít. Az irányelv célja, hogy világos útmutatást nyújtson a támogatás igénybevételével járó adózási kötelezettségekről, valamint a j

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) frissítette weboldalát, ahol közzétette a lakhatási támogatással kapcsolatos legújabb, 2025/3. számú adózási kérdéseket.

2025. január 1-jétől a munkáltatók lehetőséget kapnak arra, hogy lakhatási támogatást nyújtsanak a 35 év alatti munkavállalóik számára. E támogatás a 1995. évi CXVII. törvény (szja-törvény) 71. § (1b) bekezdése értelmében béren kívüli juttatásnak számít. Fontos megjegyezni, hogy a munkáltatót terheli a személyi jövedelemadó és a szociális hozzájárulási adó is, amely e támogatás után esedékes.

A munkáltató a lakhatási támogatást lakás bérleti díjának megfizetéséhez vagy lakáscélú hitel törlesztéséhez adhatja. A támogatás igénylésekor a munkavállalónak be kell mutatnia a bérleti vagy hitelszerződést a munkáltatónak.

A béren kívüli juttatások között szereplő lakhatási támogatás évi 1 millió 800 ezer forintig vehető igénybe, amennyiben a munkavállaló munkaviszonya folyamatosan fennáll az egész év során. Amennyiben a munkavállaló nem tölti el a teljes adóévet a munkáltatónál, akkor a lakáscélú támogatás összege az 1 millió 800 ezer forint arányos része lesz, amely a munkaviszonyban eltöltött napok számához igazodik.

Ha a munkavállaló az adóévben a 35. életévét betölti, akkor a lakáscélú keretösszeg az 1 millió 800 ezer forintnak annyiszor egytizenketted része, ahány hónapban a munkavállaló még 35 év alattinak minősül. Utoljára azt a hónapot lehet figyelembe venni, amelyben a munkavállaló a 35. életévét betölti.

Amennyiben a munkavállalónak nyújtott lakhatási támogatás mértéke túllépi a lakáscélú keretösszeget, úgy ez a támogatás egyes konkrét juttatásként adókötelessé válik.

Amennyiben a munkavállaló az adott adóév során a lakhatási támogatást olyan összegben vette igénybe, amely meghaladja a ténylegesen lakásbérleti díjként vagy hiteltörlesztésként igazolt kifizetéseit, úgy a túllépő összeg 50%-át a személyijövedelemadó-bevallásában különbözeti bírság formájában köteles feltüntetni, és ezt az összeget személyi jövedelemadóként be kell fizetnie.

A munkavállalók lakhatási támogatásáról szóló 403/2024. számú kormányrendelet, együtt a személyi jövedelemadóról szóló törvény vonatkozó előírásaival, számos fontos kérdést vethet fel. Az alábbiakban összegyűjtöttük azokat a pontokat, amelyeket érdemes figyelembe venni a rendelet és a törvény alkalmazása során.

Kapcsolódó írásaink: A nap témája: Kaphat-e egy 35 év alatti munkavállaló lakhatási támogatást több munkáltatótól?; Fontos tudnivalók és gyakori kérdések a lakhatási támogatásról fiatal munkavállalók számára; Kérdések és válaszok a 35 év alattiak lakhatási támogatásáról.

1. Lakás bérleti díjának fedezéséhez nyújtott lakhatási segély.

1.1. A munkáltató a támogatást a munkavállaló saját számlájára is utalhatja, vagy azt közvetlenül a bérbeadónak kell utalnia? Ha a munkáltató a munkavállaló saját számlájára utalja a lakhatási támogatást, akkor kell-e havonta igazolnia a munkavállalónak azt, hogy megfizette a bérleti díjat a bérbeadó felé?

A Kormányrendelet 3. § (1) bekezdése értelmében a lakhatás igazolásához a munkavállalónak be kell nyújtania a munkáltatója számára azt a hatályos lakásbérleti szerződést, amelyet megkötött, vagy lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződést. Ezen kívül tájékoztatnia kell a munkáltatóját arról a számlaszámról is, amelyre a munkáltatói juttatást szeretné igényelni. A Kormányrendelet 4. §-a szerint a lakhatási támogatást kizárólag átutalási megbízás vagy felhatalmazó levélen alapuló beszedési megbízás útján lehet kifizetni. Fontos megjegyezni, hogy nincs olyan jogszabályi előírás, amely kötelezné a munkáltatót arra, hogy a lakhatási támogatást közvetlenül a bérlő részére teljesítse.

Figyelemmel a fentiekre, a munkavállaló a lakhatási támogatás igénylésekor megadhatja a saját bankszámlaszámát, és lehetőség van arra, hogy közvetlenül a bérbeadó részére utalja a lakás bérleti díját. A munkavállalónak nem áll fenn igazolási kötelezettsége a bérleti díj kiegyenlítésével összefügésben, hiszen ilyen irányú kötelezettséget jogszabály nem ír elő.

1.2. A lakás bérleti díján kívül lehet-e támogatást igényelni a közös költségekre és a rezsiköltségekre kifizetett összegekhez is?

Ezen kérdés esetében annak van jelentősége, hogy a lakásbérleti szerződésben foglaltak alapján a felek hogyan állapítják meg a bérleti díjat, vagyis olyan esetben, ha egy általányösszeg szerepel bérleti díjként, amely magában foglalja a rezsit és a közös költséget is, akkor annak összegét nyújthatja lakhatási támogatásként a munkáltató.

Ha a munkavállaló a bérleti díjon túl külön fizeti a közös költséget vagy a rezsiköltségeket a bérbeadónak, tehát ezek nem tartoznak a bérleti díjhoz, akkor lakhatási támogatás keretében ezek az összegek nem nyújthatók a munkavállaló számára.

1.3. Amennyiben a lakásbérleti szerződésben a munkavállaló nem kizárólagos bérlő, például ha felesége vagy élettársa is részt vesz a bérleti jogviszonyban, a munkáltató ebben az esetben csupán a havi bérleti díj felét támogatja a munkavállalónak ezen jogcímen.

A lakhatási támogatás mértékének megállapításakor a magánszemélyek a bérleti szerződésben szereplő bérleti díj alapján jogosultak a támogatásra. A támogatás összegét közösen határozzák meg, azonban fontos, hogy figyelembe vegyék az szja-törvény 70. § (8c) bekezdésében található szankciókat is. Ezért a magánszemélyeknek érdemes alaposan mérlegelniük, hogy mekkora támogatást igényelnek.

1.4. A munkáltatónak a bérleti szerződés bekérésén túlmenően vannak-e további kötelezettségei?

A munkáltató feladatainak sorában a bérleti szerződés bekérésén túl egy további kötelezettség is megjelenik, amely a személyi jövedelemadóról szóló törvény 70. § (8d) bekezdésében foglaltakhoz kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy amennyiben lakhatási támogatást nyújt, a munkáltatónak az adóévet követő év január 31-ig, az állami adó- és vámhatóság által előírt módon, be kell nyújtania az érintett ingatlan azonosító adatait és a támogatás célját az illetékes hatóság számára.

2. Lakáscélú hitel törlesztéséhez nyújtott lakhatási támogatás A lakáscélú hitelek törlesztésének megkönnyítése érdekében bevezetett lakhatási támogatás célja, hogy segítséget nyújtson a hitelfelvevők számára. E támogatás keretében a jogosultak anyagi támogatást kapnak, amely hozzájárul a lakásvásárlás vagy -építés finanszírozásához, valamint a hitel törlesztési kötelezettségeik teljesítéséhez. Az igénylés folyamata és a jogosultsági feltételek részletesen szabályozottak, így érdemes alaposan tájékozódni a lehetőségekről, hogy maximálisan kihasználhassuk ezt a kedvező támogatási formát.

A munkavállaló az igénylés benyújtásakor megadhatja saját bankszámlaszámát, vagy esetleg annak a banknak a számlaszámát kell megosztania a munkáltatóval, amelyen a hitel törlesztőrészletét teljesíti? Továbbá, helyénvaló-e a munkáltató eljárása, ha lakáshitel törlesztésekor a támogatás összegét nem közvetlenül a banknak, hanem a munkavállalónak utalja, aki ezt követően maga intézi a bank felé történő továbbutalást? Ilyen körülmények között szükséges-e havonta igazolni a törlesztőrészlet kifizetését a munkáltató számára?

A kormányrendelet 3. § (1) bekezdése előírja, hogy a lakhatási támogatás igényléséhez a munkavállalónak be kell mutatnia a munkáltató számára a lakásbérleti szerződését vagy a lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződését. Ezen kívül tájékoztatnia kell a munkáltatóját arról a bankszámlaszámról, ahová a munkáltatói juttatás érkezését kéri. A rendelet 4. §-a szerint a lakhatási támogatást kizárólag banki átutalással vagy felhatalmazó levélen alapuló beszedési megbízással lehet kifizetni. Fontos megjegyezni, hogy nincs olyan jogszabályi előírás, amely kötelezővé tenné, hogy a hitel törlesztőrészletét a munkáltató közvetlenül a bankhoz teljesítse.

Figyelemmel a fentiekre a munkavállaló a lakhatási támogatás igénylésekor megadhatja a saját bankszámlaszámát és lehetőség van arra, hogy a munkavállaló fizesse meg a bank felé a hitel törlesztőrészletét. A törlesztőrészlet megfizetését igazolni nem szükséges.

A munkáltató jogosult lakhatási támogatást nyújtani a munkavállalónak, még akkor is, ha a lakáscélú hitelszerződés nem kizárólag a munkavállaló nevére szól. Fontos azonban, hogy a törlesztőrészlet megfizetésére vonatkozó kötelezettség megoszlása hogyan alakul. Amennyiben a munkavállaló adóstársként szerepel a szerződésben, és csak a rá vonatkozó törlesztőrészletet veszik figyelembe, akkor jogosult lehet a támogatásra, de ezt alaposan meg kell vizsgálni az adott szabályozás és a munkáltató belső politikája szerint. Továbbá, a munkáltatónak lehetnek további kötelezettségei is a hitelszerződés bekérésén kívül, például a munkavállaló helyzetének és a támogatásra való jogosultságának alaposabb ellenőrzése, valamint a megfelelő dokumentációs folyamatok betartása. Érdemes, hogy a munkáltató jogi tanácsadóval konzultáljon, hogy a legjobb gyakorlatokat követhesse.

A kormányrendelet 2. §-ának értelmében a személyi jövedelemadóról szóló törvény 71. § (1b) bekezdése alapján a munkáltatói juttatás igénylésére a munkavállalónak a rendeletben foglaltak szerint, a lakhatási cél pontos megnevezésével van lehetősége a munkáltatójától kérelmezni.

A kormányrendelet 1. § 4. pontja értelmében lakhatási célnak minősül az a pénzügyi intézménytől igényelt lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződés törlesztése, amely a munkavállaló tulajdonában lévő, vagy arra vonatkozóan, hogy a munkavállaló tulajdonába kerüljön, magyarországi lakóingatlanra vonatkozik. Ezen kívül ide tartozik a munkavállaló magyarországi lakhatásának biztosítása érdekében írásban megkötött lakásbérleti szerződés alapján kifizetett lakbér is.

A kormányrendelet 3. § (1) bekezdése értelmében a lakhatási cél igazolásához a munkavállalónak be kell nyújtania a munkáltató számára a megkötött és érvényes lakásbérleti szerződést, vagy lakáscélú hitel- illetve kölcsönszerződést. Ezen kívül tájékoztatnia kell a munkáltatót arról a számlaszámról is, ahová a munkáltatói juttatást igényli.

A törvényes keretek között, amennyiben nincs kifejezett kizáró rendelkezés, lehetőség nyílik lakhatási támogatás nyújtására abban az esetben is, ha a hitelszerződés szerint a lakáscélú hitelt nem csupán a munkavállaló igényelte. Ennek következtében a törlesztőrészletek megfizetése sem csupán a munkavállalóra hárul.

A 2015. évi CV. törvény 5. § 5. pontja szerint adóstárs az a természetes személy, aki az adott törvény keretein belül fennálló fizetési kötelezettségekért az adóssal együtt, egyetemlegesen felelős. Ez magában foglalja a készfizető kezest is, továbbá az adóstársnak közös háztartásban kell élnie az adóssal, vagy vagyonközösségben kell lennie vele.

A 2013. évi V. törvény, más néven a polgári törvénykönyv (Ptk.) keretében az adóstárs fogalma nem szerepel meghatározott intézményként. A hitel- és kölcsönszerződések vonatkozásában (Ptk. 6:382. §-tól) a jogszabály kizárólag az adós és a hitelező között tesz különbséget. Ebből adódóan a Ptk. értelmében az adóstárs is adósnak számít.

Az adóstárs lakhatási támogatásra való jogosultsága akkor merül fel, ha a lakhatási célok teljesülnek, akárcsak bármely más, lakhatási támogatásra jogosult esetében. Mivel a lakhatási cél megvalósulásának megítéléséhez nem mindig elegendő csupán a hitel- vagy kölcsönszerződés, ezért a munkáltató részéről célszerű lehet további dokumentumok beszerzése.

Ha a törlesztőrészlet pontosan meg van határozva, és az adós valamint az adóstársak által fizetendő összeg nem található meg a hitelszerződésben, akkor nem célszerű a lakhatási támogatás mértékét a hitel törlesztésére kötelezett magánszemélyek arányában meghatározni. Első lépésként fontos ellenőrizni, hogy a hitelszerződés alapján az adóstársak esetében a lakhatási cél teljesül-e. Ezt követően, a lakhatási támogatás mértékének megállapításakor a magánszemélyek együttesen jogosultak a hitelszerződésben rögzített törlesztőrészlet mértékéig a támogatásra. A magánszemélyek maguk döntik el, hogy ezen kereten belül mekkora összeget kérnek, de figyelembe kell venni az szja-törvény 70. § (8c) bekezdésében szereplő szankciós előírásokat is.

A Nemzetgazdasági Minisztérium - NAV Központi Adójogi és Tájékoztatási Főosztályának hivatalos iratai: ATF-483/2025, ATF-563/2025.