Emlékezzünk a munkaorvostanászokra, akik elhivatottságukkal és szakértelmükkel hozzájárulnak a munkavállalók egészségének megőrzéséhez.
A munkaegészségtan és a foglalkozási betegségek területe a marosvásárhelyi orvosegyetem megalakulásának idején a közegészségtan elengedhetetlen részét képezte. Az önálló tantárgy státuszát 1957-ben nyerte el, ekkor bízta meg a fiatal és már tapasztalt munkaorvostanász, Dienes Sándor a tantárgy előadásával. Ezzel párhuzamosan a belgyógyászati klinikán létrejött egy "foglalkozási betegségek kórterem", amely később az Endokrinológiai Klinika épületébe, majd egy bútorgyár által felajánlott részlegbe költözött. A klinika története három évtizednyi viszontagság után, 1987-ben vette kezdetét a Hunyad utcában, amikor is a Foglalkozási Betegségek Klinikája önállóan megkezdte működését. Dr. Dienes Sándor professzor, a marosvásárhelyi munkaorvostan megalapítója és évtizedeken át tartó oktatója, a magyar nyelvű munkaorvostani szakkönyv szerzője is, életre hívta ezt a fontos intézményt. A klinika sorsát 1991-ben dr. Szász Loránd (1953-2012) vette át, aki Dienes professzor tanítványaként folytatta a munkaorvostan oktatásának hagyományát, egészen korai haláláig. Ő irányította a munkaorvostanász szakorvosok felkészülését, miközben a foglalkozási betegségeket kezelő klinikai egység fokozatosan kisebb kórházi részleggé alakult át. A magyar nyelvű oktatás további biztosítéka dr. Szász Zsuzsanna lett, aki a klinikai képzés folytatásáért felelt.
A munkaegészségtan és munkaorvostan valaha a romániai orvoslás kiemelkedő és tisztelt területe volt, különösen a rendszerváltás előtti években. Manapság azonban ezek a korábban önálló, virágzó klinikák sajnálatos módon csupán néhány ágyas osztályokká zsugorodtak, és lassan búcsút inthetünk nekik. E megemlékezés keretében azonban nem a munkaorvostan végső búcsúját szeretném hirdetni, hanem inkább két kiváló marosvásárhelyi szakemberre kívánok emlékezni. Elsősorban dr. Dienes Sándorra, a pontosan száz évvel ezelőtt született egyetemi tanárra, aki doktori tézisem irányítója volt, és akit mesteremként tisztelek. Emlékezetemben él továbbá dr. Farkas Evelyn adjunktus, a "rokon tanszéken" dolgozó kollégám, aki nemrég távozott közülünk. Az ő munkásságuk és hozzájárulásuk elengedhetetlen részét képezte ennek a szakterületnek, és méltóak arra, hogy emlékezzünk rájuk.
Dr. Dienes Sándor (1925-2019) professzor 1925. július 3-án született Kolozsvárott, hosszú és tartalmas életpályát futott be. Évtizedeken át a marosvásárhelyi orvosképzés kiemelkedő képviselője volt, a munkaorvostan előadója, és úttörő munkát folytatott a foglalkozási betegségben szenvedők gyógyítása terén. Ez a fél évszázados egyetemi karrier máris gazdag oktatói, kutatói, gyógyító tevékenységet feltételez. Pedagógusi pályafutása mégsem ért véget, két évtizeden át nyugdíjasként a Református Assisztensképző Iskola óraadó tanára volt, előrehaladott kora ellenére a leghűségesebb tanárnak számított, és egyedi teljesítménynek tekinthető, hogy összességében hét évtizedet töltött a katedrán. Megalapozott szaktudása, széles körű általános műveltsége, rendkívül sokrétű személyisége már-már legendássá tette. Nevéhez fűződik a marosvásárhelyi vívó szakosztály megalapítása; munkásságáért számos díjat és elismerést kapott.
Dr. Farkas Evelyn, aki 73 éves korában távozott közülünk, 2017-ig a Társadalom-orvostani Tanszék oktatójaként dolgozott, majd az átszervezést követően a Népegészségtani és Egészségügyi Menedzsment Tanszékhez csatlakozott. E mellett szakorvosként is tevékenykedett a Foglalkozási Betegségek Klinikáján, ahol jelentős mértékben hozzájárult a foglalkozási betegségek megelőzéséhez és gyógyításához. Később a Procardia egészségügyi központban folytatta hivatását, ahol szakmai tudásával és keresztyén értékrendjével végezte munkáját. Dr. Farkas hosszú éveken át aktívan részt vett a Romániai Bálint Társaság tevékenységében, melyért külön elismerésben részesült. Tudományos munkássága sokrétű és jelentős hatással volt a szakmára.
Emlékezünk a munkaorvostanászokra, akik életük során sokat tettek a közösségért. Az orvosegyetem, a tágabb szakmai kör és a Közegészségtan Tanszék nevében tisztelettel adózunk azoknak a kiemelkedő személyiségeknek, akik hűen őrizték az egykori Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (MOGYI), később MOGYE szellemiségét. Az önmagukhoz, tanítványaikhoz, betegeikhez, barátaikhoz és családtagjaikhoz való hűségük példamutató volt. Életük során mindig megmaradtak önállónak, ugyanakkor közösségi emberek is voltak. Cselekedeteikben megtestesült a szülőföld, a haza és az ország iránti elköteleződés, valamint a transzilván eszmék és az emberiség keresztyén kultúrája iránti mély tisztelet.
