Az ökológus megkongatta a vészharangot, figyelmeztetve minket: ez a helyzet olyan súlyos, mint a 2000-es évben történt tiszai ciánszennyezés.

Súlyos ökológiai válság bontakozott ki a Kis-Küküllő mentén, ahol a víz sótartalma a tengervízhez hasonló szintre emelkedett, ami tömeges halpusztuláshoz vezetett. A szennyezés hátterében a parajdi bányakatasztrófa utáni gát megbomlása áll, amely már most jelentős környezeti és gazdasági károkat idéz elő a térség lakóinak. Fülöp Tihamér ökológus figyelmeztetett, hogy a kialakult helyzet a 2000-es évek csúnya ciánszennyezésére emlékeztet, amely akkoriban a Szamos és a Tisza folyókat sújtotta.

A Kis-Küküllő vízének sótartalma aggasztó szintre emelkedett: szerdán a mért érték 36 800 mikrosiemens per centiméter (μS/cm) volt, ami literenként 18-26 gramm oldott sót jelent. Ezt a hírt a Transtelex közölte.

Ez az érték bizonyos helyeken még a tengervíz sótartalmát is túlszárnyalja.

A kloridion-koncentráció 15 207 milligramm per liter (mg/l), ami több mint 15 gramm sót jelent literenként.

A magas sókoncentráció következtében védett halfajok százai pusztulnak el Parajd alatt, megindítva a biológiai sokféleség összeomlását.

Fülöp Tihamér ökológus a Transtelexnek adott interjújában a 2000-es években bekövetkezett tiszai ciánszennyezéshez hasonlította a mostani környezeti válságot.

A sós víztömeg végighalad a Kis-Küküllőn, majd eléri a Nagy-Küküllőt és végül a Marost is, jelentős ökológiai és mezőgazdasági károkat okozva.

A környezetszennyezés kiemelkedően súlyosan érinti az őshonos halfajokat, mint például a rózsás márnát, a botos kölöntét, a fürge csellét, a pénzes pért és a sebes pisztrángot. Különösen aggasztó, hogy a védett fajok, mint az ingol, a szivárványos ökle, a Petényi márna és a balkáni csík, még nagyobb veszélynek vannak kitéve. Ezek a csodálatos élőlények nemcsak ökológiai jelentőséggel bírnak, hanem a vízi ökoszisztémák egészségének megőrzésében is kulcsszerepet játszanak.

Hartel Tibor, a BBTE oktatója, részletesen beszámolt a tragikus eseményről, amely a Kis-Küküllőn történt, ahol tömeges halpusztulásra bukkantak. A folyó Parajd alatti szakaszán a halak küzdenek az életükért, ugrálnak, vagy már elhullva sodródnak a vízben. Szakács László helyszíni fényképei drámai módon rávilágítanak arra, hogy számos fiatal hal is életét vesztette, ami komoly aggodalomra ad okot az utánpótlás jövője szempontjából.

Ez nem csupán egy ökológiai katasztrófa, hanem a természetvédelem intézményi rendszerének súlyos megbicsaklása is.

Hartel Tibor úgy fogalmazott.

Fülöp Tihamér ökológus a Transtelexnek nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a só talajba való bejutása súlyos következményekkel jár a talajvíz minőségére nézve. Ez a jelenség komoly fenyegetést jelent a térség zöldségtermesztésére, ami sok család megélhetését veszélyezteti.

Az ökológus szerint a természet képes lehet regenerálódni, ha időben megállítják a sós víz további beáramlását. Ehhez szükséges, hogy a szennyezésmentes mellékfolyók populációi újranépesítsék a főágakat, de jelenleg nincs jele a helyzet javulásának.

A katasztrófa közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a Salrom kivitelezője saját hatáskörében döntött, és megbontotta a Korond-patak egyik gátját.

amelyet a parajdi bányakatasztrófa után építettek a vízfolyás lassítására és a további környezeti károk megelőzésére. A kivitelezők szerint ez szükségszerű lépés volt a nehézgépek áthaladásához, amit azonban több szakember és politikus is vitat.

A szennyezés következményeként a Maros megyei vészhelyzeti felügyelőség (ISU) csütörtökön bejelentette, hogy több településen felfüggesztik a vízszolgáltatást a megemelkedett sótartalom miatt. A dicsőszentmártoni kórházban a betegeket hazaküldik vagy más intézményekbe helyezik át, és az ivóvízhiány miatt elhalasztják a tervezett műtéteket.

A kialakult helyzetre reagálva nem csupán Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke, hanem Tánczos Barna, a pénzügyminiszter és miniszterelnök-helyettes is kifejezte véleményét. Tánczos Barna a legutóbbi kormányülésen egyértelműen megfogalmazta követelését, miszerint sürgősen szükség van a Salrom vezetőségének leváltására, a sorozatos hibás döntések és a válság kezelésére adott elégtelen válaszok miatt.

Fülöp Tihamér véleménye szerint a vezetők leváltása nem elegendő lépés a problémák megoldásához. Szerinte a Salromot kötelezni kellene arra, hogy térítse meg a környezeti károkat, és a kiszabott bírságokat egy független természetvédelmi alapba kellene befizetni. Ez az alap lehetőséget biztosítana a folyó és környezete rehabilitációjának finanszírozására.

Nem célszerű a pénzt az állam egyik zsebéből a másikba mozgatni; sokkal inkább arra lenne szükség, hogy azokat a vállalatokat, amelyek jelentős természeti károkat idéznek elő, kötelezzük a felelősségvállalásra.