Megérkezett Szinetár Miklós önéletrajzi sorozatának harmadik része!
"Ez a harmadik kötet a jelenben bontakozik ki, és éppen ezért nem tudtam elkerülni sem a politikai vonatkozásokat, sem azt az alapvető tényt, hogy az olvasó most már sokkal közelebbről ismeri a szereplőimet. Ennek következtében a szubjektív érzelmek, a szeretet és a viszolygás elkerülhetetlenül megjelennek a történetben" - olvashatjuk a rendező előszavában.
Szinetár Miklós így folytatja a gondolatsort:
Koromnál fogva már szabadon kifejezhetem magam. Ez az önállóság számomra azt is jelenti, amit Orwell valaha megfogalmazott: a szabadság az, amikor elmondhatod azt is, amit mások nem szívesen hallanak! A könyv lapjain sok olyan névvel találkozhatnak, akikről ma már kevesen tudják, hogy kicsodák. Csupán öt év, vagy esetleg huszonöt év múlva, ha valaki véletlenül kezembe veszi ezt a művet, valószínűleg teljesen elveszett lesz a karaktereim között. De bízom benne, hogy fel fogják ismerni azokat az emberi viselkedésmintákat, amelyek a mi korunkra jellemzőek, és talán egy egész korszak lenyomatát kapják meg. Ezen kívül betekintést nyerhetnek abba, hogy kik voltak a kortársaim, milyen életet éltek azok az emberek a kis buborékomban, amely Magyarország, és azon belül is a még szűkebb kör, a színházi és művészeti közeg. Az a periódus, amely számomra hosszúnak tűnik, ám a nagy egészhez képest csupán egy villanás.
Szinetár, mint intellektuális rendező, a közérthetőségre helyezi a hangsúlyt. Véleménye szerint a világ megváltása nemcsak céltalan, de szükségtelen is. "A történelem egy rémregény" – fogalmaz, majd hozzáteszi, hogy a nehéz időszakokat mindig követik a bőségesebbek, noha azok száma változó lehet. A nacionalizmus időszaka után elérkezik a globalizáció, majd ismét visszatér a nacionalizmus, és ez a ciklikusság végigkíséri a művészetek fejlődését is: a klasszikusok helyét a romantika, majd a formabontó irányzatok veszik át. Mindezek után Szinetár Voltaire szavain keresztül hívja fel a figyelmet arra, hogy a legjobb, amit tehetünk, ha "műveljük kertjeinket", azaz a saját világunkban találunk értelmet és szépséget.
A 93 éves Kossuth-díjas művész, aki több generáció ízlését formálta, 2023-ban indította el önéletrajzi kötetek sorát, amelyben gyermekkorának emlékeit elevenítette fel. A második rész, amely egy évvel később látott napvilágot a budapesti Free Spirit Publishing gondozásában, máris több mint 25 ezer példányban talált gazdára. A trilógia záró részében Szinetár Miklós a rendszerváltás utáni időszakra összpontosít, feltárva a különböző társadalmi és kulturális változásokat. Íme egy ízelítő a kötetből:
Nem felejtem el azt a különleges estét, amikor barátom, Rico Saccani a Vigadóban vezényelt egy lenyűgöző Rossini-estet. Ott ültem az első sorban, ami különösen jól jött, hiszen begipszelt lábamat kényelmesen ki tudtam nyújtani. A koncert szünetéhez közeledve, ahogy a zenekar játszani kezdte A sevillai borbély nyitányát, hirtelen Saccani megállította őket. Odajött hozzám, és a kezemben nyomta a karmesteri pálcát, miközben intett, hogy folytassam. Megdöbbenésemben csak rázni tudtam a fejem, hogy ez nem lehet igaz. De a közönség tapsa egyre csak fokozódott, és nem hagyták abba. Így hát belekezdtem a nyitány második felébe. Hogy a vastaps valóban a karmesteri teljesítménynek vagy inkább a lábamon lévő gipsznek és a mankómnak szólt, az talán sosem derül ki.
Szinetár Miklós a magyar színház- és televíziórendezés meghatározó alakja. Több évtizedes pályafutása során sokat tett a magyar kultúra formálásáért, különösen a zenés színház, az opera és a televíziós műfaj megújításáért. A Magyar Állami Operaház főrendezője és művészeti vezetője is volt egy időben. A 60-as évektől kezdve rengeteg klasszikus és kortárs darabot vitt képernyőre, művészi igényű tévéjátékokat rendezett akkor is, amikor a televízió elsősorban szórakoztatási céllal működött. 1994-96 között ő volt a Magyar Televízió elnöke. Operát, operettet, musicalt, klasszikus drámát és kortárs darabot egyaránt rendezett.
