Természetesen! Íme egy egyedi változat: „Magyar Péter: Ennek vége, elvtársak! Tovarisi, itt a vég! ”
A magyar társadalom nagy része egyetért azzal, hogy 36 évvel 1989 után ideje lenne elkerülni egy újabb nemzeti tragédiát. "A lelkünket mérgező új Kádár felelősségre vonása nem várathat magára" - fogalmazott Magyar Péter a Tisza Párt október 23-ai ünnepi beszédében, a Hősök terén, utalva Orbán Viktorra.
Néhány '56-os emlékezetes pillanat felidézése után Magyar Péter Orbán Viktor szavait hozta fel. A hallgatóság reakciója egyértelmű volt: fújolás és ellenkezés hallatszott. A beszéd során többször is felcsendült a "Ruszkik, haza!" felkiáltás, amely a tömeg hangulatát tükrözte.
Október 23. nem csupán a történelem lapjain megjelenő dátum, hanem a magyar jövő szimbolikus üzenete is. Ez a nap emlékeztet arra, hogy mindig akadnak bátor emberek, akik mernek kiállni az igazságért, akik hisznek a szabadság eszméjében, és akik folyamatosan újra és újra lángra lobbantják azt a szellemet, amelyet a pesti fiatalok 1956 októberében tápláltak. Október 23-a legyen minden évben a szabadság ünnepe, amely összeköti a múltat a jövővel.
Újra elhangzottak azok a szavak, melyek világosan jelzik, hogy nem kérünk sem a megszállóktól, sem a diktatúrából. 1956 szelleme 1989-ben újra életre kelt ezen a téren. Ekkor egy fiatal férfi lépett a Műcsarnok lépcsőjére, és megfogalmazta sokunk álmát: ha hiszünk a saját erőnkben, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának. Ez a fiatal férfi nem más volt, mint Orbán Viktor. Azóta 36 év telt el, és ma már nehéz elkerülni a tragikus iróniát. Az a politikus, aki egykor az orosz csapatok kivonását követelte, mára a Kreml leglojalitásosabb szövetségese lett. Annak idején azt hangoztatta, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlen, ám mára ő maga épített ki egy olyan rendszert, amely a hatalmat központosítja, irányítja a sajtót, és félelemben tartja a hazáját - mondta a Tisza elnöke.
Orbán Viktor 1989-ben még a hatalom hazugságait leleplezte, mára azonban ő lett az, aki évek óta félrevezeti saját népét, miközben elvárja a hálát mindazért, amit nyugdíjprémium, rezsicsökkentés vagy egyéb támogatások formájában biztosít. Eközben az ország fiataljai ismét a külföldi lehetőségek után néznek, sokan pedig úgy érzik, hogy a hírhedt hatodik koporsó már a saját jövőjük temetője. 1989-ben a szónok azon a véleményen volt, hogy a pártállam nem fog magától megváltozni. Ma is igaza lenne, csakhogy a pártállam most az ő irányítása alatt épült újjá.
A korabeli hatalom képviselői rettegtek a kérdésektől, elfojtották a kritikát, és megvásárolták az emberek hűségét. Most, több mint harminc év elteltével, a helyzet hasonlóan aggasztó: a hatalom ismét fél, és régi, alattomos módszerekhez folyamodik, hogy megfizetett csendet teremtsen.
Október 23-án nem csupán a kormányt, hanem magát az országot kell ünnepelnünk. Azokat az embereket, akik hisznek a szabad Magyarország eszméjében. Hiszen 1956 hősei és 1989 fiataljai együttesen fogalmazták meg mindazt, amit ma is fontosnak tartunk: tisztesség, felelősség és szabadság. Ma újra elhangozhatna ugyanaz a mondat, amely Orbán Viktor 1989-es beszédének záróakkordja volt: "Ha van bennünk elég mersz, hogy mindazt akarjuk, de csak akkor, beteljesíthetjük forradalmunk akaratát." A kérdés ma is aktuális: készen állunk-e, mint ország polgárai, hogy ismét kimondjuk ezt, és hogy van-e bennünk elegendő bátorság? Ma, október 23-án, a történelem egyik legnagyszerűbb napján gyűltünk össze, azon a napon, amikor egy nép egyszer s mindenkorra kifejezte: elég volt a félelemből.
Amikor a magyarok százezrei, talán milliói, összefogtak, hogy kifejezzék a szabadság iránti mély vágyukat, a becsület és a hit szikráját egy fényesebb jövőért. A városok utcáin, a gyárak udvarain és az egyetemek folyosóin egyszerre csendült fel az a mondat, amelyet korábban csak suttogva mertek megpendíteni. Elég volt, vége van, elvtársak, Tovarisi, konyec! A szabadság nem tűri a korlátokat.
1956-ban Kádár apró dögei szovjet tankokkal zúdították rá a saját népükre a brutalitást. Ezzel fojtották el a forradalmunk lángját, amely a szabadságért és függetlenségért égett. A nép vágyait idegen acél és belső árulás taposta el, megsemmisítve a reményt egy szabad jövőre.
Később munkásőrökkel, besúgókkal, provokátorokkal próbálták meg ellenforradalommal hazudni a világtörténelem legszebb forradalmát. A hazugsággyár - mint ma- éjt nappallá téve dolgozott, de hiába. Rettegtek, hogy a forradalom tüzét nem lehet kioltani.
