Kopogtató: ránk zúdul a világ.
Húgyszagos kézzel fogjuk Európa kapujának kilincsét, és csodálkozunk, hogy nem kapunk bebocsátást. Előre elnézést kérek azoktól, akik ezt étkezés után olvassák. Tanácsolnám, hogy előbb emésszék meg az ebédet, mert ezt a témát nehezebb lesz.
December 18-án a közösségi médiában találkoztam azzal a képtelenül gusztustalan hírrel, hogy az ungvári Petőfi szobor mellett nyilvános wc-t akarnak kialakítani.
Ez a teljesen abszurd ötlet valóban átment a rostán. Miközben olvastam, úgy éreztem, mintha a szemöldököm a fejem tetejére akarna ugrani. Hogy a fenébe történhetett ez?
Vizuális lényként mindig is élénken élnek bennem a képek. Képzeljük el együtt: ott vagyok Ungváron, a Petőfi téren, a kezembe fogva a gőzölgő lattémat. Az utcán sétálva hirtelen bumm! – egy erőteljes, mindent betöltő húgyszag csap meg, mintha csak egy szörnyű szellő fújt volna át rajtam. És mindez alig néhány lépésnyire a költő nevét viselő térről. Pedig biztos vagyok benne, hogy a városban akadt volna más hely is annak a bizonyos vécének...
Szeretném hangsúlyozni, hogy az esztétikai élményen nem sokat fog segíteni, ha a nyilvános vécék környékén egyfajta hajléktalan központ alakul ki. Sajnos ennek lehetősége fennáll. Így a legnagyobb költő körül nem csupán fojtogató légkör teremtődik, hanem igencsak színes és különös társaság is megjelenik.
"A magyar nem ember, a forint nem pénz" – ezt a megjegyzést egyes, túlságosan a saját nézőpontjukba zárt online aktivisták terjesztik a szláv világban. Persze, vannak olyanok is, akik nem mondják ki ezt nyíltan, de cselekedeteikkel világossá teszik, hogy mit gondolnak. Kulturális örökségünket tiszteletben tartva, legálisan kifejezni a véleményünket, vagy éppen légiriadó közepette, több méter magasságból eltávolítani egy szobrot – mindezek figyelmen kívül hagyják az itt élő közösség érzéseit és tiszteletét.
Azt hiszem, ki kell mondanom: ez a vécéprobléma nem volt kellőképpen átgondolva. A turul eltűnése "csupán" minket érint, de a Petőfi tér céllövölde mivolta már egészen más kérdés.
Ezzel a lépéssel nem csupán egy magyar emlékhelyt érintenek, hanem valójában a közös hazánkat is megcsúfolják. Ukrajna legnyugatibb csücskének szívében nem csupán a keleti szél fújdogál majd, hanem egészen másfajta áramlatok is megjelennek. Reméljük, hogy a huzat nem viszi tovább az EU küszöbére azokat a kellemetlen szagokat.
