Kieran Culkin: "A színész dolga, hogy a legjobbat nyújtsa!" | Marie Claire
Harmincöt évvel ezelőtt a Reszkessetek, betörők! című filmben a kólát kortyoló, ártatlan kisfiúként vált ismertté. Most azonban új filmjében, a transzgenerációs traumák mélyére ásó Rokonszenvedés című vígjáték-drámában már a sörözés során adódó kínos helyzetekkel küzd. Mégis, a briliáns teljesítményéért elnyert Golden Globe-, BAFTA- és Oscar-díjak bőségesen kárpótolják a nehéz pillanatokért.
A két film között eltelt évtizedek alatt Kieran Culkin több tucat filmben és sorozatban megmutatta tehetségét, de sokáig bátyja, Macaulay Culkin árnyékában élt. A reflektorfény végre 2018-ban kezdett felé irányulni, amikor az Utódlás című sorozat révén számos díjat nyert és egyre több rajongóra tett szert. Most pedig egy olyan szerep talált rá, amely véglegesen megszabadíthatja őt a "másik Culkin-fivér" címkétől. A Rokonszenvedés (jelenleg a mozikban - a szerk.) című lengyel-amerikai produkcióban Kieran a film írója és rendezője, Jesse Eisenberg által megformált David unokatestvérét, Benjit alakítja. Benji egy extrovertált, kényszeresen sokat beszélő figura, míg David az introvertált, szorongó ellentéte. A két teljesen eltérő személyiségű rokon hosszú idő után találkozik újra, hogy egy lengyelországi körutazásra induljanak, amelyet a holokauszt-túlélő nagymamájuk örökségéből finanszíroznak. Azonban kalandjuk során régi családi feszültségek törnek felszínre, és a múlt árnyai újra megjelennek. Az utazás nem csupán fizikai, hanem lelki értelemben is hatalmas fejlődést jelent számukra, hiszen szembe kell nézniük a múltjukkal, származásukkal és örökségükkel.
A film két unokatestvér kapcsolatáról mesél, akik a zsidó identitás és a közös traumák nehéz örökségével küzdenek, melyek minden, hasonló élményeken átesett kultúrában megtalálhatók. Amint elkezdődött a forgatás, azonnal sikerült beleélni magam ebbe a komplex helyzetbe?
Igen, úgy értem, minden világos volt. Amint elolvastam a forgatókönyvet, kapcsolódni tudtam a karakteremhez. Ráéreztem a történet dinamikájára, és egyből bele akartam ugrani a szerepbe, a munkába. Jesse-nek (Jesse Eisenberg - a szerk.) viszont rendezőként ez egy komplexebb kérdéskör volt, ő a sérüléseiket magukkal cipelő karaktereken keresztül próbálta megmutatni, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, és hogy a mély szomorúságból is meg lehet lelni a kiutat. David figurája egy neurotikus, zárkózott jellem, Benjinek pedig megannyi feldolgozatlan sérülése van. Jesse fejében nem volt még meg pontosan sztori, de abban már az elején biztos volt, hogy másképp akarja feldolgozni a holokausztot, mint a legtöbb eddigi alkotás. Hogy éppen egy lengyelországi vezetett haláltábor-túra adja a történet hátterét, annak köszönhető, hogy belebotlott egy internetes hirdetésbe, amelyben ez állt: auschwitzi holokauszttúra - ebéddel. "Úristen. Ennyi. Ez lesz a film - mondta. - Ez az a valódi fájdalom, ami igazolja a tiédet is, ugye?" Erre a kérdésre nem tudom a választ, de Jesse a Rokonszenvedéssel feldobta a labdát.
Engedd meg, hogy egy varázslatos időutazásra invitáljalak! Képzeld el, hogy 1987-ben járunk, és te éppen csak öt esztendős vagy. El tudod képzelni, hogy egy napon a Dirty Dancing Frances "Baby" Housemanjével fogsz együtt játszani? Jennifer Grey, aki bár csak mellékszereplő, de mégis lenyűgöző módon ragyog a filmben, és olyan varázslatosan néz ki, mint a nyolcvanas évek csillagai. Milyen élmény volt vele együtt dolgozni?
Ó, Jennifer igazán lenyűgöző! Annyira szórakoztató egyéniség. Ha csak 1987-ben tudtam volna, hogy milyen élmény lesz vele együtt dolgozni... (Nevet.) Fantasztikus volt az együttműködés. Az igazán érdekes és szórakoztató az, hogy milyen különböző karakterek csatlakoztak ehhez a lengyelországi kalandhoz, mindannyian saját indítékaikból. Jennifer például egy elvált, középkorú nőt formál meg, aki a saját életközepi válságát próbálja rendezni az út során. Valójában én is csak sejtéseket tudok arról, hogy mi minden zajlik bennük.
A film Benjivel indul és végződik, azon a fiatalon, akit csupán unokatestvére, David szemén keresztül ismerhetünk meg. Az ő karakteréről mindössze annyit tudunk meg, amennyit a kamerán keresztül látunk. Kérdés, hogy a hiányzó jelenetek, amelyek esetleg mélyebb betekintést nyújtanának Benji életébe, szándékosan lettek-e kihagyva, vagy csupán a vágás következtében maradtak el? Ez a választás izgalmas dramaturgiai megközelítést sugall, amely lehetővé teszi, hogy a nézők saját értelmezésüket adják a fiú karakteréhez.
Azt hiszem, utóbbi. De mások is megkérdezték, hogy mi történt a karakteremmel, rendben lesz-e vele minden. Nekem megvan erre a magam válasza, de próbálom megtartani magamnak. A film végén, amikor a srácok hazaérnek, az utolsó snitt David arcán van, és szinte belelátni a fejébe, hogy ő valójában nem akarja otthagyni Benjit a reptéren, mert félti. Fél, hogy mi lesz vele, hogy viseli majd az életet.
