A Pesti Vigadó kezdetben nem vált mindenki kedvencévé.

Kezdetben egyáltalán nem nyerte el a párizsi lakosok tetszését az Eiffel torony

A mai Vigadó környéke az 18. század végén egy jelentős katonai létesítmény, a Pestet északról védő rondella otthona volt. Ezt az erődítményt 1789-ben lebontották, de a tervezett színház, amely a helyére készült volna, pénzhiány miatt sosem valósult meg. Végül, 1829-ben Pollack Mihály, a Nemzeti Múzeum tervezője kapta a feladatot, hogy megalkossa egy koncert- és táncterem tervét, így született meg a Vigadó koncepciója.

A Redoute, a pesti klasszicista építészet gyöngyszeme, 1832-ben nyitotta meg kapuit. Érdekessége, hogy 1839-ben itt lépett fel először Magyarországon Liszt Ferenc, a zeneóriás. Továbbá, 1848-ban az első népképviseleti országgyűlés is e falak között zajlott, ezzel is hozzájárulva a magyar történelem fontos eseményeihez.

A képviselők július 11-én a koncertteremben ajánlották meg Kossuth nevezetes beszédére a 200 ezer újoncot és 42 millió forintot az ország védelmére, az épületet ezért Buda 1849 májusi ostroma idején a várat védő Hentzi tábornagy bosszúból rommá lövette.

Az újjáépítési munkálatok első lépései 1852-ben indultak volna, amikor Hild József kapta meg a megbízást. Azonban a szükséges anyagi források hiányában a projekt sosem indult el. Később, 1859-ben Feszl Frigyes került a képbe, őt kérték fel, hogy tervezze meg az új Vigadót.

A régi épület elbontása után, 1860-ban kezdődtek meg az építési munkálatok, a "Pest városi Redoute termeket" 1865. január 15-én nagyszabású bállal nyitották meg, a város hivatalosan egy hónappal később vette birtokba.

Ludwig Rohbock 1860-as metszete

Feszl alkotása kezdetben sem a nagyközönség, sem a szakma körében nem aratott osztatlan sikert, ám idővel a magyar romantikus építészet egyik ikonikus szimbólumává emelkedett.

A főhomlokzat középső öttengelyes szakaszán, a két oldalsó rizalit között, elegáns árkádok sorakoznak, amelyek félköríves záródású nyílásokat formáznak. E könnyed középrész és az impozáns sarokkiképzések kontrasztja hangsúlyozza az épület innovatív struktúráját, egyedi karakterét adva a látványhoz.

Az épület oldalhomlokzatai visszafogottabbak, ám magyaros szalagdíszítéssel gazdagítottak. A főlépcsőház, amelynek freskóit a neves művészek, Lotz Károly és Than Mór alkották, az emeleti nagyteremhez, valamint az azt körülvevő melléktermekhez vezet.

Az épület hamarosan a főváros kulturális életének egyik legkedveltebb helyszínévé vált. A koncertterem falai között báli események és fogadások zajlottak, köztük az 1867-es bál, amelyet I. Ferenc József megkoronázása tiszteletére rendeztek. Ezen a különleges estén az uralkodó személyesen is jelen volt, ami még inkább felerősítette az esemény jelentőségét.

Ezen a helyszínen ünnepelték 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesülését, ami Budapest születését is jelenti. Később, a főváros egyesítésének ötvenedik évfordulóján egy különleges koncert keretében Bartók, Kodály és Dohnányi által kifejezetten erre az alkalomra komponált műveit mutatták be, gazdagítva ezzel a város zenei örökségét.

Az új Vigadó épületében, a megnyitó évében, újra megjelent Liszt Ferenc, aki a Szent Erzsébet legendája című oratóriumának bemutatóját vezényelte.

A Vigadó falai között számos zeneszerző, mint Johann Strauss, Mascagni és Dvořák, hagyta itt nyomát, miközben a Budapesti Filharmóniai Társaság – Magyarország legrégebbi zenekara – rendszeresen varázsolta el a közönséget. Ezen a különleges helyszínen debütált a neves zongoraművész, Dohnányi Ernő, valamint Fischer Annie is, akik mindketten maradandó élményekkel gazdagították a zene iránti szenvedélyünket.

A Vigadó 1945-ben, Budapestre nehezedő ostrom idején olyan mértékben sérült meg, hogy heves diskurzusok alakultak ki arról, vajon érdemes-e újjáépíteni.

1954-ben végül felvették a műemlékek nyilvántartásába, és az ötvenes évek végén a szakértők határozott nyomására engedélyt kaptak az újjáépítésére.

Az átépítési munkálatok 1968-ban indultak el, és a felújított Duna-parti palota 1980. március 12-én ünnepelte újbóli megnyitását. Az épület két színházteremmel büszkélkedhet, amelyek közül az egyik 660, a másik pedig 200 férőhelyet kínál, emellett egy különleges kiállító galéria is várja a látogatókat.

A koncertterem ebben az időszakban is kiemelkedő művészeknek biztosított lehetőséget, olyan neves előadók léptek fel itt, mint Cziffra György, Kovács Dénes, Perényi Eszter, Szenthelyi Miklós és Szvjatoszlav Richter.

A régi szépségét már csak nyomokban őrző Vigadó 2004-ben bezárt, s újabb, a műemléki szempontokat figyelembe vevő, az eredeti állapot helyreállítására törekvő felújítás vette kezdetét.

A Pesti Vigadó, amelyet már többször is újjáépítettek, lenyűgöző építészeti örökségünk része. (Kép forrása: Wikipedia / Thaler Tamas / CC BY-SA 3.0)

A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) 2013-ban szerezte meg a Vigadó épületének tulajdonjogát, amely azóta új terek kialakításával gazdagodott. Az impozáns helyszín kapui 2014. március 14-én nyíltak meg a nagyközönség előtt.