Az osztrák pop újra a figyelem középpontjába került, és ezúttal is lehengerlő sikereket könyvelhetett el. Az előadók friss hangzásukkal és egyedi stílusukkal újra meg újra meglepik a közönséget, így a zenei paletta egyre színesebb és izgalmasabb. Az osztr

A brit művész „What the hell just happened?” című dala, vagyis magyarul „Mi a fene történt?”, tökéletesen visszaadja azt a zűrzavart és meglepetést, amit a rajongók most átélhetnek a szombati Eurovíziós Dalfesztál döntője után.
Ausztria viheti haza a trófeát a finálés győzelmük után, így a 70. kiadása az Eurovíziós Dalfesztiválnak a 60. után ismét Ausztriában lesz megtartva. A 2014-es osztrák győztes, Conchita Wurst nagy támogatója volt JJ-nek felkészülése során, jelen is volt Bázelben és élőben láthatta a pillanatot, amikor JJ popopera dalával megnyerte a versenyt. A boldog nyertes előadását ide kattintva láthatják.
Az énekes viszonylag nyugodt előnnyel zsebelhette be a győzelmet, ám a döntő során rendkívül szoros küzdelem zajlott. JJ mindössze 436 pontot gyűjtött össze, ami például tavaly az 5. helyezéshez volt elegendő, ráadásul az ő elődöntőjében a 16 ország közül csupán az 5. legtöbb ponttal sikerült továbbjutnia. A 150 feletti pontszám általában a 10. helyezettnek is elegendő szokott lenni, de ezúttal a határ egészen a 15. helyig, Németországig kúszott fel. A német duót, Abor & Tynna Tündéjét a produkciójuk végén csütörtökön és szombaton is hallhattuk magyarul köszönetet mondani.
Az estén hatalmas különbségek voltak a zsűri és a közönség ízlése között. Az előbb említett JJ a pontozás első felében a zsűrik győztese volt, de a nézők szavazatai között csak a 4. helyt érte el.
Tavaly egyébként ugyanígy győzedelmeskedhetett a szintén operai elemeket dalába építő svájci Nemo, megnyerve magának a zsűriket, miközben a nézők 4 másik országot jobban díjaztak nála. De talán a legjobb (és legmeghökkentőbb) példa a szakértők és rajongók egyet nem értésére a házigazda Svájc esete volt. Zoë Më egy szép, egyszerű és visszafogott produkcióval készült, amit a zsűri a második legtöbb, 214 ponttal jutalmazott. Így Svájc az adás végén a 3 lehetséges győztes között állt, mindaddig, amíg be nem jelentették, hogy a közönség 0 pontot adott nekik, ami rekorddöntő különbség helyezést illetően a két szavazás között. Összesen így a 10. helyezett lett Svájc. Az Egyesült Királyság is hasonlóan járt, ők se kaptak egy pontot se a nézőktől, míg a zsűritől szerzett 88 pontjukkal a 19. helyet érték el.
Viszont ennek az ellenkezője is előfordult főként Lengyelország és Albánia helyzetében, akik sokkal jobb eredményt elérhettek volna, ha a szakmai zsűrinek jobban tetszenek, a közönség támogatása megvolt. Ausztria csak a 2. legesélyesebbnek volt tartva a győzelemre, amíg az 1. helyen álló Svédország a versenyen csak a 4. helyezést érte el miután egyik szavazó fél sem adott a szaunázni hívó triónak 200-nál több pontot. Váratlan módon az észt Espresso Machiatto is megelőzte őket, egy ponttal lecsúszva a döntő 2. helyéről.
A műsor folyamán a világ legnagyobb karaokéját is hallhattuk, amikor a bázeli Arena plus-ban 36000 rajongó közösen elénekelte az 1974-es győztes számot, az ABBA-tól a Waterloo-t.
A legtöbb produkció kivételesen kreatívan játszott a fényekkel és a színpadi kellékekkel, a színek varázsát mesterien kihasználva. A fénytechnika folyamatosan magas színvonalat képviselt, a grafikák lenyűgözőek voltak, a színpadtervezés pedig minden egyes ország esetében aprólékosan kidolgozott. Számos példa mutatja, hogy a fellépések művészi vagy éppen humoros elemekkel gazdagodtak: Ausztria például egy teljesen fekete-fehér témájú előadással rukkolt elő, páratlan kameratechnikával kísérve, míg Észtország Tommy Cash fellépése alatt egy „megszállott rajongó” váratlanul felugrott, és táncolt vele a szám közepén. Luxemburg produkciója egy babaházban vette kezdetét, és kezdetben fel sem tűnhetett, hogy az énekesnő valójában végig a földön feküdt. Az este technikai szempontból zökkenőmentesen zajlott, és az Eurovízió évről évre egyre magasabb szintre emeli a gyártási minőséget, ami világszínvonalú élményt kínál a közönségnek.