Persze, íme egy egyedi szöveg a "Hősök nyomában - Kereskényi László" témájában: --- **Hősök Nyomában: Kereskényi László Léptei** Kereskényi László műve, a "Hősök nyomában" nem csupán egy könyv, hanem egy utazás a bátorság és az emberi kitartás mélysége
Hosszabb szünet után újra itt vagyunk a Hősök nyomában, ahol a 20. századot leszámítva a magyar történelem legérdekesebb és legkülönbözőbb alakjait mutatjuk be. Ezek az emberek valamilyen módon formálták hazánk nem éppen egyszerű múltját, természetesen a pozitív oldalról megközelítve. A következő hősünk nem más, mint egy stílusos kuruc ezredes, Kereskényi László, aki jelentős szerepet játszott a történelem forgatagában.
Kereskényi László, a Rákóczi-szabadságharc egyik figyelemre méltó kuruc vezetője, 1680 körül látta meg a napvilágot a festői Nemeslubellán, Liptószentmiklóstól alig 12 kilométerre. Származása egy ősi, Nyitra vármegyei nemesi családhoz köthető, melynek története egészen a 13. század végéig nyúlik vissza. Apja, Kereskényi György, a Liptó vármegyei főszolgabíró rangját viselte, míg édesanyja, Rády Zsófia, a Wesselényi-összeesküvés egyik résztvevőjének leánya volt. Kereskényi feleségül vette a vagyonos Pontel Máriát, ami jelentős társadalmi tőkét jelentett a számára. László katonai pályafutása a Rákóczi-szabadságharc idején bontakozott ki, ahol már 1704 januárjában Rákóczi oldalán harcolt. Kuruc kapitányként nemcsak bátor harcos, hanem politikai szereplő is volt, részt vett az 1705-ös szécsényi országgyűlésen, ahol a rendi konföderáció ügyében foglalt állást. Harcait számos csata, köztük a feketehalmi csata és a szomolányi csata fémjelezte, ahol katonáival együtt küzdött a császári erők ellen. Kereskényi László azonban nem csupán katonai teljesítményeiről, hanem ellentmondásos személyiségéről is ismertté vált. Rétey János lovasezredében alezredesként nemcsak bátor harcos, hanem indulatos vezető hírében állt, akitől a katonái inkább féltek, mint szerették. A szabadságharc vége felé, 1710-ben, a pestis és a harci körülmények következtében a dezertálások és lázadások idején Kereskényi is menekülni kényszerült, ezzel véget ért a Rákóczi-szabadságharc számára. A háború után László hazatért birtokaira, és a vármegye táblabírájaként, majd főügyészeként folytatta életét. Vagyonosodása és politikai pályafutása folytán a liptói birtokok mellett Turóc vármegyében is jelentős földterületeket szerzett. 1738-ban bekövetkezett halála után neve és tettei tovább éltek a magyar történelemben, mint a kuruc szabadságharc tipikus képviselője, akinek hősiességét személyes tulajdonságai némiképp árnyékolták.
