**Hogyan vált a kerékpár a 20. századi ideológiák szimbólumává és az utópia reménysugárává? - Könyves Magazin** A kerékpár nem csupán egy közlekedési eszköz; a 20. század során a társadalmi és politikai mozgalmak ikonikus jelképévé nőtte ki magát. A keré

Nem olyan régen a kerékpár sokkal többet jelentett, mint csupán egy hétvégi elfoglaltságot a barátokkal vagy a gyerekek nyári szórakozását. A 20. század elején a bicikli szimbóluma volt a szabadságnak, a kitörésnek és a társadalmi egyenlőségnek. Bárki bármikor felülhetett rá, és máris ott találta magát, ahol csak akarta. Ez a lehetőség a mai napig megmaradt, de a zsúfolt, rohanó életvitel mellett a kerékpár már nem akkora szabadságjelkép, mint egykor volt. Marc Augé „A biciklizés dicsérete” című műve visszarepít minket a hőskorba, hogy emlékeztessen minket: a két keréken való suhanság nemcsak hogy mindig is trendi marad, hanem még a jövőnk megóvásához is hozzájárulhat.

Nemrégiben Brno varázslatos utcáin barangoltam egy rövid kirándulás keretein belül. A kiváló helyi sörök és izgalmas múzeumok mellett feltűnt, hogy a négy napom alatt alig láttam autókat. Szinte egy kézen meg tudnám számolni, hányszor keltem át a zebrán – egy baljós taxi és egy Harley Davidson terepjáró kivételével alig tudták volna megmondani, hogy mivel közlekednek a csehek. A belváros központja gyakorlatilag sétálóutcává alakult, és a zsúfolt Budapest után ez igazán felszabadító élmény volt. Az utcák kizárólag a gyalogosok és a kerékpárosok birtokában álltak. Bár a csehek nem tűntek különösebben biciklis népnek, én folyamatosan azon kaptam magam, hogy milyen csodás lenne egy olyan városban élni, ahol biztonságosan és könnyedén tekerhetek át a mindennapjaimon.

Alig van olyan élmény az életben, mint a kerékpározás varázsa. Korra és alkatra való tekintet nélkül bárki megtalálhatja benne a saját örömét; nem szükséges hozzá hatalmas anyagi háttér vagy különleges tudás. A bicikli lehet társunk egy magányos felfedezőúton vagy része egy baráti csapat kalandjainak. Használható szinte bárhol, bármikor, és egyetlen pedálfordítással legyőzhetjük a fizikai korlátokat, miközben átéljük a szabadság érzését. De a kerékpár nem csupán a felszabadulás szimbóluma; a jövő kulcsfontosságú eszköze is. Képes arra, hogy leváltsa az autókat, így hozzájárulva a fenntartható és gyalogosbarát városok megteremtéséhez. Ez a kétkerekű csoda nemcsak a saját életünket változtatja meg, hanem a közösségünket és a bolygónkat is formálja.

Marc Augé, a francia antropológus, "A biciklizés dicsérete" című művében felfedi, hogy a kerékpár miért válik a modern ember életének egyik kulcsfontosságú eszközévé. Rávilágít arra, hogy a kerékpározás nem csupán közlekedési forma, hanem olyan lehetőségeket is kínál, amelyek révén a városok nemcsak a forgalom, hanem az életszínvonal javulásának színterévé is válhatnak. Augé érvelése nyomán a kerékpár nem csupán egy jármű, hanem egy olyan eszköz, amely elősegíti a fenntartható fejlődést és a közösségi kapcsolatok erősödését.

Bár a bicikli története a 19. században kezdődik, Augé a második világháború idejére teszi a bringázás hőskorát. Ugyanis az 1940-es évek háborús eseményei (ld. náci Németország, Holokauszt, két ledobott atombomba) után az emberekben kialakult egy erőteljes élni akarás. A még létező munkásosztály és a dübörgő szocializmus hozta magával a tömegkultúrát és az egyenlőség ideológiáját, amire pedig csak rátett a háború utáni általános szegénység. Ekkor jött el a kerékpár hajnala.

Mivel egyszerűen elérhetővé vált, így bárki, aki nem rendelkezett sem anyagi forrással, sem ideológiai háttérrel, könnyedén felülhetett egyre.

Kép: Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / Pölös István kollekciója.

A kerékpár, mint a legszegényebb rétegek számára nélkülözhetetlen közlekedési eszköz, nem csupán a mindennapi élet eszköze, hanem az álom és a szabadulás szimbóluma is. Augé szavaival élve, a kerékpár megtestesíti azt a bizonytalan helyzetet, amelyben a jelen nehézségeit a jövő lehetőségeivel mérjük. Ebből adódóan a kerékpár a remény és a társadalmi mobilitás jelképévé emelkedik, tükrözve a vágyat a szabad mozgásra és a jobb élet felé vezető útra.

A bicikli jelentősége már a filmvilágban is megmutatkozott, hiszen Vittorio De Sica olasz rendező 1948-ban bemutatott "Biciklitolvajok" című neorealista alkotása, valamint Jacques Tati francia rendező 1949-es "Kisvárosi ünnep" című burleszk filmje is ezt a közlekedési eszközt helyezi a középpontba. Mindkét műben a bicikli a társadalmi mobilitás szimbólumává válik: De Sica filmjében a szegénységből való kitörés reménye, míg Tati filmjében a versenysport és a dinamizmus megtestesítője.

A magyar filmművészet egyik kiemelkedő darabja az 1965-ös „Szerelmes biciklisták”, melynek rendezője a legendás Bacsó Péter, aki a „Tanú” című film révén vált híressé. Ebben a műben a bicikli szimbólummá válik, amely a fiatalok szabad és vibráló életét tükrözi. A film nyíltan kifejezi tiszteletét a kerékpár iránt, bemutatva, hogy nem csupán közlekedési eszköz, hanem a szabadság és a felfedezés eszköze is. A szereplők kalandjai és élményei által a bicikli nem csupán a mozgás, hanem az élet örömének megtestesítője is lesz.

A kerékpár számunkra egy életfilozófia! Ott pihenünk meg, ahol csak szeretnénk, és oda tekerünk, amerre a szívünk húz.

"Nem szükséges vonatjegy, és benzint sem kell vásárolni (...) Ezen felül olyan érzéseket tapasztalunk, fiam, amiket még sosem éreztél: a teljesítmény örömét." - hallható a filmben.

A társadalmi reflexiók mellett a kerékpározás egy új, eposzi dimenziót is teremtett a 20. században. Az 1903-ban elindított Tour de France versenysorozat, valamint az azt követő, de végül eltűnő számos regionális körverseny világossá tette, hogy a kitartás és az eltökéltség birtokában bárki lehet profi sportoló, aki felfedezi Franciaországot két keréken.

A könnyedén megtanulható sportág tehát jelentős elismerést ígért, és ezt bárki számára elérhetővé tette.

A kerékpár nem csupán közlekedési eszköz, hanem egy kapu a belső és külső világ felfedezéséhez, az önismeret mélyítéséhez és a kalandvágy kielégítéséhez. Ahhoz, hogy ez a felfedezés valóra válhasson, aktívan részt kell vennünk a mozgásban; tudnunk kell, meddig terjednek határaink, milyen meredek dombokkal tudunk megbirkózni, és az irányítás során a koncentrációnk kulcsfontosságú. A kerékpár így válik a testünk mozgása és a körülöttünk lévő tér folyamatos változása közötti híd szerepévé: általa szoros kapcsolatba kerülünk a minket körülvevő tájjal. Ahogy Augé fogalmaz, ez a kapcsolat gazdagítja élményeinket és segít felfedezni önmagunkat.

"Már az első pedálfordulat az önállóság új formájával, a szökés lehetőségével, a szabadság kézzel fogható érzésével kecsegtet (...). Néhány másodperc alatt eloldódik kötelékeitől a látóhatár, a táj pedig mozgásba lendül. Máshol vagyok.

Más ember vagyok, és mégis sokkal inkább magam vagyok, mint korábban bármikor; az vagyok, amit felfedezek".

Ez a felfedezés gyökeresen átformálja az időről alkotott elképzeléseinket, hiszen egyszerre hordozza magában az örökkévalóság és a változás kettősségét. Ahogy a mondás tartja, a biciklizést sosem felejted el: a testünk és az izmaink mélyen emlékeznek a hajtáshoz és az egyensúlyhoz szükséges mozdulatokra. Ha gyermekkorunkban elsajátítjuk ezt a tudást, még 90 évesen is képesek leszünk rá. Persze, az idő múlásával a biciklizési stílusunk is változik; lehet, hogy már nem állunk fel a nyeregben, amikor egy dombot kell megmászni, vagy könnyebben elfáradunk, és ezért más útvonalakat választunk haza. A testünk és a biciklink között folyamatosan zajlik egy élő párbeszéd, amely tükrözi a tapasztalatainkat és az életünk során bekövetkező változásokat.

Természetesen, a kerékpározás fénykora már a múlté, és ezt Marc Augé is jól tudja. Véleménye szerint az autók széleskörű elterjedése következtében a kerékpár csupán sportág és szabadidős elfoglaltság pozíciójába süllyedt a társadalmi gondolkodásban.

Az értékek változásával és a digitális forradalom hatásaival a sport elvesztette korábbi központi szerepét, jelentősége pedig csupán az olimpiák idején vagy a nyári vakációk során emelkedik ki.

A francia antropológus véleménye szerint a Tour de France mára inkább a márkák és a dopping világában zajlik, mintsem az emberi teljesítmény ünneplésében. Ezzel felvetődik a kérdés: vajon az ideológiák szerepe is háttérbe szorult?

A világ valóban nagyot változott száz év alatt, és a biciklinek sem már az a funkciója, mint egykor. A nagyvárosok, főleg Európában, folyamatosan terjeszkednek és a globalizmusból adódóan a ki- és bejutás, a turisták és az ingázók mozgatása, a pályaudvarok, repterek központi szerepe egyre nő, összeségében pedig a közlekedés egyre jobban a városból kívül érkezőkre összpontosul. Ebből kifolyólag Augé szerint a kerékpár lehet az, amivel vissza tudunk találni önmagunkhoz és a városhoz úgy, hogy ne csak az idegeneknek legyen fenntartva:

A kerékpár kulcsszerepet fog betölteni abban, hogy az emberek újra felfedezzék önmagukat, és tudatosan reflektáljanak azokra a helyekre, ahol élnek. Ezt a folyamatot úgy érhetik el, hogy megfordítják a városok elidegenedésének trendjét, amely során a települések egyre inkább eltávolodnak saját határaiktól.