A Biblia és a mesterséges intelligencia találkozása izgalmas és gondolatébresztő téma. Míg a Biblia a hit, etika és emberi tapasztalatok mély kútforrása, addig a mesterséges intelligencia a technológia és a tudomány határain belül fejlődik. E két terület
Bevallom, az utóbbi időszakban egy kicsit telítődtem azzal a véleménnyel, hogy a mesterséges intelligencia alapjaiban formálja át életünket. Nem kétséges, hogy ennek a hatása olyan mérvű, mint az internet megjelenése, az ipari forradalom vagy akár az írás és a kerék felfedezése. Ugyanakkor úgy vélem, hogy az emberi természet, a lényegünk tekintetében nem sokat változott az elmúlt évezredek során. Talán az eszközök fejlődése önmagában nem elegendő ahhoz, hogy alapjaiban újraértelmezze, kik is vagyunk valójában.
Amikor úgy döntöttem, hogy néhány hónapra eltávolodom a mesterséges intelligencia hasznosságáról és veszélyeiről folytatott diskurzusoktól, egy váratlan felfedezésre bukkantam: Békefi Bálint „A mesterséges intelligencia és a keresztény hit - Hol a helye az új technológiáknak a bibliai világnézetben?” című könyve. A könyv elolvasása mögött a szerző iránti kíváncsiságom húzódott, hiszen eddig csupán annyit tudtam róla, amennyit a hátsó borítón olvastam: „Békefi Bálint teológiai és mérnökinformatikai alapdiplomát követően a brit University of Chesteren teológiai MA fokozatot szerzett, majd Bécsben a CEU filozófiai mesterképzését végezte. Jelenleg filozófiából doktorál, és apologetikát oktat.” Ez a sokrétű háttér különösen vonzó volt számomra, mert úgy éreztem, hogy a technikai tudás és a teológiai, filozófiai megközelítések találkozása valódi mélységeket adhat a mesterséges intelligencia kérdéseinek vizsgálatához. Kíváncsian vártam, hogy a szerző hogyan fűzi össze ezeket a látszólag eltérő területeket, és milyen új perspektívákat kínál a modern technológiákkal kapcsolatos bibliai világképhez.
Az MI története és működése című fejezetet olvasni önmagában is élmény, nagy szeretettel ajánlom azoknak is, akik csak mostanság kapják fel a fejüket arra, hogy mindenki erről beszél, és nem szeretnének hetekig kutakodni, hogy megértsék, mi az a mesterséges intelligencia, és miért az a sok aggodalom vagy épp derűlátás, ha szóba kerül. Itt valóban rövid és közérthető összefoglalót kap az olvasó nemcsak a technikai fejlődés meghatározó lépcsőiről, hanem olyan kultúrtörténeti adalékokkal fűszerezett kitekintést is, amelyből kitűnik, hogy bizony régóta foglalkoztatja az embert az a gondolat, hogy létezhetnének olyan gépek, alkotások, teremtmények, amelyek elvégzik helyettünk a feladatainkat - azaz szolgálnának minket. Békefi Bálint megemlíti például a zsidó folklórból ismerős gólemet, a varázsigék által életre keltett agyagfigurát, valamint Talószt, a görög mitológiában megjelenő óriási, ember alakú, önműködő bronzszerkezetet is, amelyik Kréta szigetét őrizte, ugyanakkor Homérosz Íliászából is idézi azt a részt, ahol Héphaisztosz aranyból készült szolgálóiról olvashatunk:
"és bicegett kifelé: szolgálók gyámolitották;
Ezek a csodás, sárgás fémből készült alkotások igazi értékek, ám ugyanúgy, mint az élőlények, egyediek és megismételhetetlenek.
Van a szívükben hatalmas erő és bölcsesség, és képesek kifejezni magukat.
"Az égi lények voltak azok, akik inspirálták és irányították őket a munkájuk során."
(Devecseri Gábor fordítása)
Csak a történeti háttér áttekintése után jutunk el a viták és kihívások felvázolásához. Akik aggódnak az MI térnyerése miatt, azt vitatják, vajon kárt tehet-e a társadalomban, a munkaerőpiacban vagy egyáltalán az emberiség túlélési esélyeiben. Az optimisták pedig reménykedve vetik fel, hogy az MI vajon felszabadít-e a munka terhe alól, javasol-e új megoldásokat a problémáinkra, vagy akár lehetővé teszi-e a halhatatlanságot.
- mutat rá Békefi Bálint, majd három kihívást tárgyal részletesebben: az intelligencia és istenképűség viszonyát, a tudat és élet jelentőségét, illetve a szövegjelentés és szerzői szándék kapcsolatát.
A tudatosság teológiai aspektusainak mérlegelése során érdemes alaposan megvizsgálni a mesterséges intelligencia (MI) által felvetett etikai dilemmákat, amelyek közvetlen hatással lehetnek az emberi méltóságra és jólétre. Ezek a kihívások már a mindennapi életünk részévé váltak, és folyamatosan formálják társadalmi interakcióinkat. Az utóbbi években a deepfake technológiák, a manipulációs stratégiák és a szándékos megtévesztés új magasságokba emelkedtek, ezzel is aláásva a bizalom alapjait. Elgondolkodtató, hogy a vállalatok milyen munkaköröket fognak elsőként átengedni a mesterséges intelligenciának. A technológiai fejlődés sebessége arra enged következtetni, hogy a rutinszerű, monoton feladatok mellett egyre inkább a kreatívabb és magasabb szintű döntéshozatali folyamatok is a gépek kezébe kerülhetnek. Ez pedig nem csupán a munkaerőpiac átalakulásához vezet, hanem komoly etikai kérdéseket is felvet: Mi történik az emberi identitással, ha a gépek egyre inkább átveszik a vezető szerepet? Milyen hatással lesz ez a társadalmi jólétre és az emberi méltóság megőrzésére? Az MI fejlődése nem csupán technikai kihívásokat jelent, hanem mélyen gyökeredző filozófiai és teológiai kérdéseket is felvet, amelyekre válaszokat kell keresnünk a jövő érdekében.
Meglepő és egyben aggasztó, hogy a mesterséges intelligencia egyre szélesebb körű elterjedésével folyamatosan mérlegelni kell, vajon sikerült-e olyan precízen megfogalmaznunk a feladatokat, hogy az MI csak azt értelmezze, amit valóban szeretnénk, és ne hozzon olyan döntéseket, amelyek ellentétesek az emberi érdekekkel. A kockázat abban rejlik, hogy a gépek, ha nem kapnak megfelelő iránymutatást, olyan következtetésekre juthatnak, amelyek katasztrofális következményekkel járhatnak. Egy humoros, mégis tanulságos példa erre, amikor egy vasúttársaság megbízott egy MI-t azzal, hogy úgy szervezze meg a vonatforgalmat, hogy elkerülje az ütközéseket. Az MI válasza? Az összes vonat leállítása, hiszen ez garantálta az ütközések elkerülését. Ebből is látszik, mennyire fontos a feladatok pontos és körültekintő meghatározása.
