Hibák kerültek a felszínre az európai küldöttek Magyarországot elmarasztaló előadásának szövetében.

A LIBE-bizottság Magyarországra delegált képviselői alaposan megtervezték, hogyan lehetne a lehető legrosszabb fényben feltüntetni az országot, de a stratégiájukban több jelentős hiba is felfedezhető. Hivatalosan a jogállamiság helyzetét kívánták felmérni az öttagú csoport helyszíni „tényfeltáró” látogatása során, ám kiderült, hogy egyikük sem járt még Magyarországon, amikor a gondosan kiválasztott, kormánykritikus civil szervezetek véleményét kellett volna figyelembe venniük. Amikor a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke fogadta a küldöttséget, a tagok elzárkóztak attól, hogy a megbeszélés nyilvános formában zajlódjon.

Az április 14-én kezdődő háromnapos látogatás már a kezdetektől fogva erős politikai színezetet kapott. A delegációt vezető holland zöldpárti képviselő, Tineke Strik korábban is rendre a magyar kormányt bíráló nyilatkozatairól vált ismertté, többek között azt is állítva, hogy Magyarországon elnyomó jellegű rendőrállam működik.

Strik mellett a delegációban több baloldali, liberális politikus is helyet kapott, köztük a szociáldemokrata Krzysztof Smiszek, a spanyol baloldali Pernando Barrena és a liberális Sophie Wilmès. Az egyedüli néppárti képviselő, Michal Wawrykiewicz, már korábban kifejezte szimpátiáját a magyar ellenzék iránt. Nyilvánosan elérhető információk alapján a képviselő az előző amerikai demokrata kormányzat alatt anyagi támogatást kapott a National Endowment for Democracy nevű, politikai befolyással foglalkozó amerikai szervezettől.

A küldöttség első napján kizárólag baloldali és kormánykritikus civil szervezetek, valamint médiumok képviselőivel folytattak megbeszéléseket, teljesen figyelmen kívül hagyva a sajtó és a civil szféra konzervatívabb, a kormányhoz mérsékeltebben álló szereplőit. Ez már önmagában is azt sugallta, hogy a "tényfeltárás" kezdetektől fogva egysíkú és politikailag manipulált folyamat volt.

Ráadásul a helyszíni találkozók során több súlyos baklövés is történt: az egyik delegált EP-képviselő, Pernando Barrena, aki a kormánykritikus szervezetekkel való konzultációban is részt vett volna, saját X-fiókján közzétett bejegyzése alapján nem is tartózkodott Magyarországon amikor a jogállamiság állapotáról panaszkodó szervezeteket kellett volna meghallgatnia.

A küldöttség valódi szándékaival kapcsolatban az is árulkodónak bizonyult, hogy a delegáció megtiltotta azt, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökével, Lánczi Tamással folytatott megbeszélésen felvétel készülhessen, megakadályozva ezzel, hogy a magyar és európai nyilvánosság hitelesen tájékozódhasson a tárgyalások menetéről.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal állásfoglalása alapján a delegációvezető szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy megakadályozza a közvélemény tájékozódását. Az információk nyilvános kizárásával próbálták eltüntetni a nyomokat, és elkerülni, hogy fény derüljön a koncepciós eljárások folyamatára.

A delegáció csupán a magyar kormány néhány képviselőjével tudott találkozni, mivel a megkereséseket meglehetősen szűkös időkerettel, mindössze két héttel a látogatás előtt bocsátották rendelkezésre. Ez a diplomáciai protokoll szempontjából rendkívül szűk határidőnek számít, ami tovább rontotta a vizsgálat pártatlanságának látszatát.

Zsigmond Barna Pál, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának államtitkára a látogatással kapcsolatban kemény véleményt fogalmazott meg.

A történtek azt jelzik, hogy az Európai Parlament küldöttsége minden igyekezete ellenére sem tudta elérni, hogy látogatásuk egy független vizsgálatnak tűnjön. A delegáció hibái - a politikai részrehajlás, a titkolózás, valamint a Magyarországgal szembeni előítéletek - azt a nézőpontot erősítik, hogy a budapesti látogatás valóban nem egy tényfeltáró misszió volt, hanem egy előre megírt, Magyarországot támadó forgatókönyv gyenge színpadi előadása.