Ha a szex nem játszik fontos szerepet az életedben, érdemes erről nyíltan beszélni. Az ilyen beszélgetések segíthetnek tisztázni az érzéseket és a kapcsolat dinamikáját, akár a saját magunkkal, akár másokkal. Mindenkinek más igényei és preferenciái vannak

Az Arany Oroszlán díjjal elismert Audrey Diwan új Emmanuelle adaptációjának készítésének hátterében az a meggyőződése áll, hogy a fiatalok körében kialakult trend, miszerint sokan már nem igénylik a szexuális közösülést, civilizációs problémát jelent. A rendezőnő a párizsi UniFrance Rendezvous eseményén osztotta meg gondolatait egy exkluzív interjú keretében a Népszavával.

Az Esemény című művével 2021-ben elnyert Arany Oroszlán, valamint a további huszonhat díj, amelyet bezsebelt, valóban figyelemre méltó teljesítmény. Ebből a sikerből kiindulva joggal várhattuk volna, hogy valami egészen új és eredeti projekten dolgozik, ám meglepetésünkre az Emmanuelle klasszikusának felújítása mellett döntött. Kérdés, hogy napjainkban mennyien olvasnak, de az biztos, hogy a régi filmek ismerete sokak számára nem ismeretlen. Az igazi kihívás azonban az, hogy nem félt-e "leporolni" egy olyan ikonikus erotikus filmet, amely már régóta a popkultúra része?

Természetesen! Amikor egyszerre érzem a félelmet és az izgalmat, mindig úgy gondolom, hogy jó úton haladok. Persze, van bennem egy adag aggodalom, hiszen valószínűleg Rebecca Zlotowskival olyan forgatókönyvet írtunk, ami szembe megy a megszokott normákkal. Azt érzem, hogy a világunk, különösen a szexualitás terén, radikálisan átalakult. Franciaországban a fiatalabb generáció között megfigyelhető egy erős tendencia: sokan már nem is vágynak a szexuális kapcsolatokra, sőt, egyenesen érdektelennek tartják az egészet. Amikor eldöntöttem, hogy a szexualitásról szeretnék írni, a producereimtől megkaptam az Emmanuelle című könyvet, és először csak kíváncsiságból olvastam el. Néhány hónappal később azonban rájöttem, hogy valami alapvetően megváltozott azóta, hogy Emmanuelle Arsan regénye megjelent. Ekkor jött el a kihívás: tudok-e olyan filmet írni, ami a szex utáni kor filmje? Olyan alkotásra gondoltam, ami a magányunkról és az önképünkkel való foglalkozásról szól, arról, hogy az emberek már nem tudják, hogyan kapcsolódjanak egymáshoz, és hogy ez miként hat a örömélményeinkre. Így kezdtem el megalkotni az én Emmanuelle-met, aki egy olyan lány, aki nem talál örömöt a szexuális kapcsolatokban, és harcol azért, hogy újra felfedezze az örömöt. Igen, hatalmas a kockázat, mert ha az emberek a régi verziót várják, akkor az elvárásaik ellen dolgozom. Viszont ha ugyanazt a filmet készítem el, akkor az pedig az én saját elvárásaim ellen fog hatni.

A 1974-es klasszikus, amelyben Sylvia Kristel brillírozik, sajnos a mai fiatalok számára ismeretlen maradt, és a folytatásai is hasonló sorsra jutottak. Ezzel szemben A szürke ötven árnyalata viszont nagy népszerűségnek örvend. Úgy vélem, a mai világban nehéz komoly szemmel nézni egy szexualitásról szóló filmet, mivel a közönség elvárásai és a tartalmi trendek jelentősen megváltoztak.

Megértem, hogy az emberek miért várnak valami olyasmit, mint A szürke ötven árnyalata, de rengeteg más film is készült már a szexualitásról. Szóval nem félek a saját látásmódomtól, mert csak olyat próbálok mondani, ami számomra és szerintem fontos, különben nem csináltam volna meg a filmet. Egyébként pedig olyan filmek inspiráltak, mint a Steve Mcqueen-féle A szégyentelen. Azt hiszem, ez a férfi-változata volt annak, amit megpróbáltam elmondani. A testek csak testek, és miután elmúlunk húsz évesek, az ember túllép a transzgresszió gondolatán, a testnél többre van szüksége ahhoz, hogy boldognak érezze magát. Hol van ebben az elméd? És hol van az a fajta kapcsolat, ami felébreszti a rajongói szenvedélyedet? És hogyan kapcsolod össze a testet és az elmét? Ezek azok a kérdések kérdések, amelyek igazán érdekeltek. Ha az emberek már nem akarnak szexelni, ha a fiatalabb generációnak ez "nem kell", akkor ez egy civilizációs probléma, amelyről komolyan érdemes, sőt szükséges beszélni.

A szex rendszerét és környezetét nem könnyű egy játékfilmbe sűríteni.

Ha a szexualitásról beszéltünk, meg kell fogalmazni a mögötte lévő erős eszméket. És számomra elég könnyű volt az Eseménytől eljutni Emmanuelig, mert mindig úgy érzem, hogy egy olyan nő útját követem, aki megpróbálja kitalálni, hol a helye a társadalmunkban. Hol a teste helye, és bizonyos értelemben harcol a rendszerrel. Azt hiszem, olyan társadalmi etikettet hoztunk létre az élvezetekkel kapcsolatban, amely pont nem engedi meg az élvezeteket. És itt nem csak a szexre gondolok, hanem bármiféle élvezetre, mondjuk az evésre. Mintha már senki sem akarna meglepetést. Senki sem akar olyan helyekre menni, amelyekről nem tud semmit. Az első dolog, amit mindannyian teszünk, mielőtt valamit csinálnánk, hogy megnézzük az emberek értékelését és megjegyzéseit, akik már jártak ott. Ami azt jelenti, hogy nincs meglepetés, nincs improvizáció, nem, nehéz megújítani az életünk történetét, ha csak olyan helyekre megyünk, amelyekről mindent tudunk. És persze mindenkinek tökéletesnek kell lennie a minősítési rendszer miatt. A cselekményt ezért egy luxusszállodába helyeztem, ha valami, akkor ez az intézmény tényleg megtestesíti a problémát. Annyira tökéletes hely, hogy nem érzel semmit, amit az ügyfelek számára hoztak mesterségesen létre. Szerintem ugyanez a probléma a szexualitással is. Ha minden előre meg van szervezve, ha nincs semmi, amit fel kell fedezned, pontosan tudod, hogy hova mész, akkor az, ha még ha tökéletes is, akkor semmit sem fogsz érezni.

Azért ezt megfejelte még egy hitchcocki hangulattal, hiszen az ábrázolt kapitalista rendszer enigmatikus, a szálloda meg olyan, mintha egy szellemház lenne.

Bevallom, néha elgondolkodom azon, hogy jó ötlet volt-e megtartani az Emmanuelle címet, mert úgy érzem, hogy ez a név árnyékot vethet arra, ami a valódi projekt, Játszani szerettem volna a szenzációkkal, mert ez szintén a luxusszálloda ötletével jár együtt. És ezt megtapasztaltuk, mert amikor az Emmanuelle-t forgattuk, az egész stáb olyan sok időt töltött, ebben a szállodában, ahol forgattunk, hogy kibírhatatlanná volt, hogy a zene minden nap ugyanaz, a parfüm ugyanaz. És ha egy tárgyat, például egy poharat ide vagy oda teszel, másnap reggel visszamegy a helyére. Tehát alapvetően egy örök jelenben vagy, mintha nem lenne múltad, sem jövőd, ami nagyon furcsa, mert így nem tudsz kapcsolatot teremteni az emberekkel, nincsenek emlékeid. Szóval jön a feszültség, lépésről lépésre, végül nem kapsz levegőt. Az emberek frusztrációjával akartam játszani, hogy ki akarjanak jutni erről a tökéletes helyről és Hongkong meghatározásából, mert a szálloda egy univerzális díszlete az életünknek. Lényegében az ügyfelek örömére készült, de csak úgy tesz, mintha Hongkong lenne. Ez nem Hongkong.

Sajnos eddig még nem volt alkalmam ellátogatni oda.

Látogasson el egyszer ebbe a különleges városba! Hongkong vibráló ereje magával ragad: a zene ritmusára pulzál az élet, a kocsik duda-hangja keveredik a városi zsongással, míg a fények táncolnak a felhőkarcolók között. A klíma miatt a hajad párásan tapad az arcodra, és az izzadság cseppjei csak fokozzák a város intenzív élményét. Nem akartam túlzott drámaiságot, de szerettem volna, hogy amikor a szálloda ajtaja kinyílik, mindenki mély lélegzetet véve átélhesse Hongkong varázslatos atmoszféráját.

Minden filmkritikus hálás azért, hogy egy olyan színésznőnek is adott szerepet, mint a nemrég elhunyt David Lynch által felfedezett Naomi Watts. Már a szimpla jelenléte erősíti a suspense-t.

A casting rendezőmnek feltettem a kérdést, hogy vajon érdekelné-e a szerep, és reméltem, hogy átlátja a szövegem mondanivalóját, mert úgy érzem, rengeteg erőteljes "mozikép" rejlik benne. Amikor végre személyesen is találkoztunk, és a szerepről kezdtünk el beszélgetni, egyértelművé vált, hogy miért olyan zseniális ő. Be kell vallanom, hogy egy olyan nőt képzeltem el Margot, a szállodaigazgató megformálására, aki inkább a tekintélyelvűséget sugározza. De Naomi, akivel találkoztam, azt mondta, hogy ő mosollyal fogja megjeleníteni ezt a tekintélyt. Ekkor azt gondoltam, hogy ez egy érdekes kettősség. Ki tudná megmondani, hogy kedves vagy éppen ellenkezőleg? Ő pedig képes volt ezt a titokzatos légkört és karaktert megteremteni. Szeretem, hogy a megjelenése egy kicsit homályos, kedves és lágy, ugyanakkor ott van benne egy lehetséges erőszakosság is, ami rendkívül vonzó. Szóval, kétségtelenül lenyűgöző.

A címszerepet megformáló Noemie Merlant mellett mi volt a legmeghatározóbb érv? Vagy talán inkább magától értetődő volt a választás?

Amikor először találkoztam vele, körülbelül harminc percig beszélgettünk. Fogalmam sem volt, hogyan is szeretném megszervezni a dolgokat. Ő viszont a forgatókönyv alapján azonnal jelezte, hogy hajlandó kimeríteni magát az öröm érdekében, és megmutatta, hogyan képzeli el a karaktert. Teljesen meglepett ez a váratlan fordulat, és csak annyit mondtam: "Rendben, hát akkor akarsz Emmanuelle lenni?"

Fedezd fel Emmanuelle varázslatos világát 2024-ben! A Vertigo Média bemutatja ezt a lenyűgöző alkotást, amely újraértelmezi a klasszikus történetet, friss és izgalmas megközelítéssel. Ne hagyd ki ezt az élményt!

Névjegy Üdvözlöm! Az én nevem [A Te Neved], és örömmel mutatkozom be. Szenvedélyem a [szakterület vagy hobbi], amelyben folyamatosan fejlődöm és új kihívások elé nézek. Célom, hogy mindig a legjobbat nyújtsam, és hozzájáruljak a közösségemhez. Szabadidőmben szeretek [hobbik, érdeklődési körök], ami segít feltöltődni és új ötletekkel gazdagodni. Ha bármiben segíthetek, vagy csak beszélgetni szeretnél, ne habozz kapcsolatba lépni velem!

Audrey Diwan, a libanoni gyökerekkel rendelkező francia filmrendező, pályafutását újságíróként és forgatókönyvíróként kezdte. Filmes karrierje során 2021-ben kiemelkedő sikert aratott az Esemény című alkotásával, amely a 78. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri egyhangú döntésével elnyerte az Arany Oroszlánt.