Íme, nyolc mondat, amit érdemes elkerülni, ha valakit vigasztalsz: 1. "Tudom, hogy mit érzel" - Mindenki másképp éli meg a fájdalmát, és ez a mondat leértékeli az ő tapasztalatait. 2. "Legalább ez történt" - Ezzel a megközelítéssel könnyen bagatellizálha

A vállveregetés és a klisék hangoztatása ellenkező hatást válthat ki. Néha az a legjobb, ha inkább hallgatunk.

"Mindennek megvan a maga oka, ezt tartsd észben" - mondta nagynéném, amikor csak lehetett, hogy vigaszt nyújtson nekem. Mindig előhúzott egy-egy bölcsességet a tarsolyából, amikor az élet nehézségei megcsapdostak minket. Legyen szó egy szívfájdító szakításról, egy csalódást okozó dolgozatról vagy egy állásinterjú balul elsült kimeneteléről, ő mindig tudta, hogyan tehet könnyebbé a nehéz pillanatokat. A külföldi útjairól hozott, színes bölcsességbonbonokkal igyekezett enyhíteni a fájdalmunkat.

Amikor sokadik alkalommal voltam fültanúja speciális vigasztalásának, elgondolkodtam: ennyire érzéketlen lenne, vagy tényleg csak így tud bátorítani?

Ő is azok közé sorolható, akik hisznek abban, hogy néhány céltudatos és bölcsen megfogalmazott mondat elegendő ahhoz, hogy bátorítást és inspirációt nyújtsanak az embereknek.

Az empátia megnyilvánulása és a vigasztalás nem csupán egy előre meghatározott minta, amit bármire rá lehet húzni. Valójában a klisés megnyilvánulások gyakran a kívánt hatás ellenkezőjét váltják ki, és az érintett személy még inkább elkeseredhet tőlük, mint korábban.

Az alábbi kifejezéseket érdemes elkerülni, amikor valakit próbálunk vigasztalni. Ha nem találunk megfelelő szavakat, egy egyszerű kézszorítás is sokkal hatékonyabb lehet, mint egy érzéketlenül megfogalmazott mondat.

Hacsak nem vagyunk megáldva a jövő titkainak ismeretével, érdemes elkerülnünk a kliséket. A vigasztalás nem mindig a derűs optimizmus hirdetéséről szól. Ne kínáljunk illúziókat, még ha azok átmenetileg megnyugtatónak is tűnnek. Különösen, ha valaki egy fontos műtét előtt áll. Ne pazaroljunk szavakat, inkább biztosítsuk a másikat arról, hogy ott vagyunk mellette, és számíthat ránk.

A vigasztalás enciklopédiájában bizonyára kitüntetett helyet foglal el a mit ne mondj felsorolásban. A légy erős azt jelenti, ne légy gyenge, ami merőben rossz üzenet egy érzelmileg kiszolgáltatott helyzetben. Nemhogy lelki kapaszkodóként nem alkalmas, de a másik úgy érezheti, hogy ez felér egy "nőj fel" típusú mondattal. A házi pszichologizálás helyett ajánljunk fel inkább konkrét segítséget.

Nem, nem vagy tisztában vele. Kivéve, ha a kristálygömbünk mellett ott van egy másik különleges adottságunk is, legfeljebb csak sejtéseink lehetnek arról, mi zajlik a másik elméjében.

Mindenki története egyedi, ezért egy látszólag hasonló helyzet is teljesen másképp csapódik le.

Ez ugyanúgy érvényes egy szakításra, rosszul sikerült vizsgára vagy egy szerettünk elvesztésére. Ahelyett, hogy leegyszerűsítenéd a helyzetet vagy az egy cipőben járunk érzését bizonygatnád, meséld el, te min mentél át, és mi segített neked.

Empatikus új generáció: érzékenyítő könyvek gyerekeknek

A nagynéni elévülhetetlen kedvence, aki nem tudta elképzelni, hogy mit nem lehet érteni az univerzum rendező elvein. Nehezen értelmezhető vigasztalásként a mondat valakinek, aki például szerencsétlen körülmények közé született. Olyan, mintha azt sugallnánk, hogy az illető megérdemli a sorsát. A világ egész egyszerűen nem igazságos, számos rossz dolog történik jó emberekkel és fordítva.

Térjünk vissza a kristálygömbhöz, amely titkokat rejt. Senki sem képes pontosan megjósolni, hogy egy nehéz helyzet mennyi ideig tart, vagy hogy a dolgok esetleg még bonyolultabbá válnak. Az élet váratlan kihívásai nem követik a naptárunk ritmusát, és időnként felforgatják a megszokott rendet.

Ne sugalljuk a másiknak, hogy egy problémának szavatossági ideje van.

Mindenkinek saját megküzdési mechanizmusai vannak, és a feldolgozási idő is eltérő. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a körülmények ritkán állnak meg egy helyben; van remény arra, hogy a jövőben kedvező fordulatok következnek be, csupán az időpontjukra nem látunk rá.

A mondat tankönyvi példája annak, mit ne mondjunk vigasztaláskor. Ki az, aki szívesen hallaná, hogy a viselkedése, a mondatai vagy a gondolatai nem normálisak? Hogy amit ő valóságnak él meg, az valójában csupán egy illúzió? Mielőtt bagatellizálnánk a másik érzéseit és tapasztalatait, figyeljünk oda rájuk empatikusan. Végül is, a helyzet nem rólunk szól, hanem arról, akit megpróbálunk támogatni.

Egy másik aranyszabály, amiről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy működni fog. Tehát vajon tényleg jobban érezzük magunkat, ha mások szenvedéseit nézzük, és azt mondogatjuk: "Nekik rosszabb?" Az ilyen szerencsétlenségek relativizálása távolról sem ad megnyugvást, hiszen mindenki számára a saját gondjai a legnagyobbak. Ahelyett, hogy egymást hasonlítgatnánk, inkább abban támogassuk a másikat, hogy felfedezze a reménysugarakat a nehéz helyzetében.

A "Hogyan ne vigasztalj" kézikönyv egyik legnagyobb félelme az, amikor úgy érezzük, tudjuk, mi a legjobb a másik számára. Az ilyen kéretlen tanácsok gyakran inkább terhet jelentenek, mintsem segítséget nyújtanak, és a másik fél feszültségét csak fokozhatják. Ha mégis szeretnénk valamit javasolni, érdemes óvatosan és érzékenyen közelíteni a témához. Az empátia és a gyengédség kulcsfontosságú, hogy valóban támogassuk a másikat, ne pedig elnyomjuk a saját érzéseit.

Meséljük el, nekünk mi segített, hátha az illető talál benne valami számára hasznosítható ötletet.

Ám sokszor csupán arra vágyik a másik, hogy meghallgassák, ismerjék el az érzései érvényességét.

A vigasztalás nem mágia, csupán jól időzített empátia. Coelho-idézetek és utasítással felérő tanácsok helyett hallgassuk meg a másikat, és biztosítsuk arról, hogy ott vagyunk neki, és ha kéri, bármiben segítünk. Nem feltétlenül tudjuk, hogy mit mondjunk, de nincs is rá szükség, mert a bátorító jelenlétünk önmagában megnyugtató.