Feltárult egy 460 millió éves talizmán izgalmas története | National Geographic Egy lenyűgöző felfedezés révén a tudósok napvilágra hozták egy 460 millió évvel ezelőtt élt talizmán titkait. Ez a különleges lelet nem csupán régészeti érdekesség, hanem egy

A sárkányok és küklopszok csontjait sokáig titokzatos relikviaként kezelték, míg a modern ember számára jól ismert ősállatok, mint a mamut, csontjait is felfedezték. Ezeket a régmúlt titkait őrző maradványokat sokan magángyűjteményükben állították ki, míg más kövületeket művészeti ékszerekké alakítottak, így új életet adva e különleges fosszíliáknak.

A mai Spanyolország területén, Armea római kori településéről, egy házhoz tartozó szemetes gödörből került elő az az aprócska, alig 2 centis, vöröses színű trilobita kövület, ami nemcsak a régészek, de a paleontológusok figyelmét is felkeltette. Az Archaeological and Anthropological Sciences folyóiratban nemrégiben közzé tett kutatásban vizsgálták meg ezt a maradványt, amely az első, római korból előkerült trilobita is egyben.

A kövületek régóta lenyűgözik az emberiséget, már az ősi időkben is. Elődeink sokszor csak ámultak a felfedezett maradványok előtt, anélkül, hogy igazán megértették volna, mit is tartanak kezükben. Ezeket a titokzatos tárgyakat gyakran mágikus erőkkel ruházták fel, hiedelmek és legendák szőttek köréjük.

A nagyobb, könnyebben azonosítható csontdarabok, mint amilyenek a mamutoké, sokszor mitológiai lények, például óriások maradványainak tekintették. Ezeket a fosszíliákat időnként szentélyekbe helyezték, ahol vallási tisztelet övezte őket, mintegy szakrális ereklyeként. Augustus császár például egy különleges gyűjteménnyel büszkélkedhetett, amelyben "óriás" és "tengeri szörny" fosszíliák sorakoztak, és amelyet a Capri szigetén található villájában mutattak be a látogatóknak – akik mit sem sejtettek a tárgyak valódi mivoltáról. Tiberius császár pedig nem habozott expedíciókat indítani Kis-Ázsiába, hogy felkutassa az ősi maradványokat és csontokat, ezzel is bővítve a gyűjteményét.

A kisebb ősállatok maradványai valószínűleg még titokzatosabb aurát övezték őseinket, hiszen semmihez sem hasonlítottak, amit a mindennapi élet vagy a mítoszok világából ismertek. Idősebb Plinius említ egy különös talizmánt, mely vörös árnyalatú volt, és a görögök skorpióköveknek nevezték el, követve ezzel a korabeli hiedelmeket. Ez a talizmán a skorpió marásától nyújtott védelmet – a frissen felfedezett lelet pedig akár e szokatlan ékszercsoport első ismert példája is lehet.

Öt száz huszonegy millió évvel ezelőtt már megjelentek a trilobiták, amelyeket ma jól ismerünk és nagyrészt megértettünk. A kövületeik gyakoriak a különböző lelőhelyeken. Egykor háromkaréjú ősrák néven emlegették őket, de ez a kifejezés mára elavult, hiszen a trilobiták nem az élő rákok ősének tekinthetők; valójában utód nélkül tűntek el a Föld színéről.

Az armeai lelet a Colpocoryphe nemzetség egyedülálló képviselője, amely körülbelül 460-470 millió évvel ezelőtt, az ordovícium időszakban élt. A kutatások alapján megállapítottuk, hogy nem egy elpusztult állat teljes maradványáról van szó, hanem inkább egy fejlődési folyamat során levált páncél torzóról és farki részekről, amelyek a szerencsés véletlenek következtében szinte érintetlen állapotban maradtak ránk.

A vöröses színű kövületet emberi kéz formálta át, melynek alsó részét több helyen simábbá csiszolták, hogy viselhető formába öltözhessen. Az állat egykori háti oldalának izgalmas mintázata azonban megmaradt, hiszen a megmunkálás során gondosan ügyeltek arra, hogy ezt megőrizzék. A kutatók feltételezése szerint ez a különleges ékkő amulettként, medálként vagy karkötő díszeként szolgálhatott tulajdonosa számára, aki valószínűleg bűvös erőt tulajdonított neki.

A római időszakban a kisebb fosszíliák népszerű amulettként szolgáltak, hiszen mágikus erőket tulajdonítottak nekik. Különösen érdekesek a trilobiták testfelépítését utánozó üveggyöngyök, amelyeket "trilobitenperlen" néven ismerünk. Nem meglepő, hogy ezek a gyöngyök az ősállatra emlékeztetnek, hiszen a természet formái gyakran ihletet adnak az emberi kreativitásnak. A trilobita kövületek, bár viszonylag gyakoriak, csupán néhány régészeti lelőhelyen kerültek elő, és ez a felfedezés az első, amely római kontextusban látott napvilágot.