Fel lehet pezsdíteni a Szigetet, de ehhez Japánig kell utazni.

A japán kultúra gazdag és sokszínű, hiszen a helyiek sok mindent átvesznek a nyugati világból, majd sajátos stílusukkal formálják azt. Ennek eredményeként gyakran születnek olyan különleges és rejtélyes alkotások, amelyek egyszerre lenyűgözőek és érthetetlenek. Ezt a varázslatos élményt tapasztalhatták meg a látogatók a Szigeten vasárnap, amikor a Hanabie koncertje elbűvölte a közönséget.

A Sziget fesztivál eddigi gyengébb keményzenei felhozatala egy izgalmas fellépő érkezésével némileg megújult. Bár nem beszélhetünk teljes körű válogatásról, bátran állíthatjuk, hogy az idei Sziget utolsó előtti napjáig kellett várnunk a rendezvény legintenzívebb koncertjére, amelyet négy színes hajú japán lány varázsolt elénk.

A Hanabie. (így, ponttal a végén) tagjai, Yukina (ének), Matsuri (gitár/ének), Hettsu (basszusgitár) és Chika (dob) kedélyesen felszökelltek a színpadra kevéssel 8 óra után, majd letarolták az egészet.

A lányzenekar hű marad a japán metál gyökereihez, ha egyáltalán beszélhetünk hagyományról, hiszen dalaikban a slágeres szerkezethez szokott fül számára igencsak meglepő fordulatokkal találkozhatunk. Számaik tele vannak váratlanul váltakozó riffekkel, amelyek néha szinte követhetetlenek, miközben a szintetizátorok és popos elemek színesítik a hangzást. Az ütemek hirtelen váltásaival pedig folyamatosan fenntartják a hallgató figyelmét, így egy igazán izgalmas zenei utazásra invitálnak.

Külön kiemelendő a zenekarból Yukina, aki a maga vékony hangjából gyönyörűen vált át scream queen üzemmódba, olyan szinten, hogy az már Alissa White-Gluz vagy Tatiana Shmaylyuk ligája.

A koncerten egy-két apró megingáson túl minden egyben volt, ráadásul olyan energiával, hogy már azt kellett sajnálni, hogy a Hanabie. nem egy ennél nagyobb színpadon lépett fel nálunk is, mint ahogy ez már több másik fesztiválon előfordult világszerte, például a Lollapaloozán vagy néhány napja Lengyelországban.

A Sziget fesztivál keretein belül csupán a The Buzz színpadon mutathatták be magukat, ahol a fényshow szinte teljesen hiányzott, de a közönség lelkesedése így is magával ragadó volt. A fellépés során a zenekar minden eddigi korszakából csemegéztek, hiszen 2015-ös megalakulásuk óta széles repertoárt halmoztak fel. Az este során világossá vált, hogy nem csupán átutazó látogatók, hanem elkötelezett rajongótábor is áll mögöttük.

A Hanabie. remek példája annak, amit eddig is tudtunk a japán metál zenei világáról: egyedi hangzásvilág, erőteljes érzelmek és a kulturális elemek mesteri ötvözése.

Nem tesz különbséget az eszközök és a műfajok között, szabadon és kreatívan közelít a lehetőségekhez.

A Hanabie zenei világát a dinamikus riffek, elektronikus elemek és popos betétek jellemzik, ami miatt nem tűnik annyira egyedinek – hiszen számos zenekar osztozik hasonló esztétikai megközelítéseken. Például, ha valaki meghallgat egy Maximum the Hormone számot, a végére valószínűleg már nehezen tudja majd nyomon követni a felvonultatott műfajok és zenei hatások sokaságát, nem beszélve a látványvilágról, ami még inkább fokozza az élményt.

Mellesleg a Hanabie. épp a Maximum the Hormone munkásságát tekinti alapvetésnek, a tagok elmondása szerint a Hachiōji városából származó formáció hatása nélkül valószínűleg nem is léteznének.

Jelenleg a japán metál színtér legnagyobb sztárja kétségtelenül a Babymetal. Ez a zenekar, vagy inkább egyedi produkció, hiszen minden egyes mozdulatukat precízen megtervezett koreográfia kíséri. Arénákat vonzanak, ahol a kemény zene mellett három lelkes lány énekli, hogy valaki végre adjon nekik egy kis csokoládét.

A japán kultúra abszurd vonásai olyan egyedülálló módon ragadják meg a figyelmet, hogy még a legszigorúbb fémszívek is képtelenek ellenállni a varázsának. Nem meglepő, hogy a zenei világban egyre többen keresik a lehetőséget a kollaborációra – legyen szó a Bring Me the Horizonról, Poppyról, Tom Morelloról vagy a legutóbbi Spiritboxról. Ezek a zenekarok, amelyek a legkeményebb műfajokat képviselik, örömmel osztják meg közös pillanataikat a közösségi médiában, ezzel is bizonyítva, hogy az abszurd és a zene határtalan együttműködésre képes.

Itt éppen a Bloodywood, akik Indiából érkeztek, vagy a Jinjer, akik Ukrajnában bontogatják szárnyaikat.

Bár nem teljesen szokatlan, mégis viszonylag ritka, hogy egy nyugati művész Japánban zenei pályafutást építsen. Ennek hátterében számos tényező állhat, a kulturális különbségektől kezdve a nyelvi akadályokon át egészen addig, hogy a japánok esetleg nem a legnyitottabb vendégszeretetükről ismertek.

Marty Friedman története ékes példája annak, hogy a szenvedély és a kíváncsiság milyen messzire elvezethet. A Megadeth korábbi gitárosaként világszerte ismertté vált, de ez nem volt elég számára. Az ázsiai kultúra iránti vonzalma arra ösztönözte, hogy mélyebbre ásjon: megtanulta a nyelvet, és végül odaköltözött. Azóta pedig nemcsak zenészként, hanem kulturális hírvivőként is népszerűvé vált, hiszen helyi szinten talán még nagyobb elismerésnek örvend, mint amikor a thrash metal ikonikus zenekarának tagja volt.

Rick Beato csatornáján egy izgalmas témát jár körbe: a japán zenei színtér sokszínűségét és sajátosságait. Itt, Japánban a zenei toplistákban rendre ott vannak a gitáros számok, függetlenül attól, hogy éppen rockról vagy más stílusról van szó. A gitárszólók jelenléte a különböző generációk körében szinte elengedhetetlen, és a közönség elvárja őket. Rick arra is rámutat, hogy a japán zenészek az alap akkordmenetek terén sokkal kreatívabbak és változatosabbak, mint például az amerikai előadók. Ez a gazdag zenei paletta talán magyarázatot ad arra, miért vonzódik annyira a japán közönség a komplex és hektikus zenei élményekhez.

A japán metál, akárcsak a populáris zene általában, rendelkezik egy olyan különleges jellegzetességgel, amelyet a nyugati fül számára nehéz lehet dekódolni: ez pedig a dalszövegek világa. Japánban az angol nyelv ismerete nem számít általánosnak, ezért a zenék többsége japán nyelven íródik. Ugyanakkor a japánok gyakran vonzódnak az angol nyelv dallamos hangzásához, így előfordul, hogy egy-egy angol kifejezést vagy szót illesztenek a szövegbe, még akkor is, ha annak kontextusában nem sok értelme van. Ebből adódóan a japán metál dalszövegei gyakran egy különös, néha zavarba ejtő nyelvi keveréket alkotnak.

A már említett Maximum the Hormone zenekar neve önmagában is figyelemfelkeltő, de ez senkit sem zavar. A fura stílusukba teljesen beleillik, hogy a szövegekben néha egy-egy japán kifejezés után angol szavak bukkannak fel, mintegy váratlan fordulatként. Ez a szokatlan váltás hozzájárul a zenéjük egyedi karakteréhez, és csak fokozza a hallgatói élményt.

Az egész téma talán a legjobban a South Park "Good Times with Weapons" epizódjában kapott kifejezést, különösen a figyelemre méltó betétdala, a "Let's Fighting Love" révén. Ez a dal nemcsak szórakoztató, hanem remekül tükrözi a sorozat egyedi humorát és stílusát.

Az egész dolognak se nyelvtani, se más szempontból nincs igazán értelme. Az alkotó, Trey Parker, saját bevallása szerint beszél japánul, és kifejezetten rajong a jelenségért, amiért ez a stílusában abszolút passzoló dal bekerült az egyébként anime ihletésű epizódba.

A maga furcsaságaival együtt azt már Hattori Hanzo óta lehet tudni, a japán nem viccel, ha fémkérdésekről van szó.

A pengékhez hasonlóan a japánok a hangszeriparban is maradandót alkottak. Különösen a metálzene világában kiemelkedő népszerűségnek örvend az ESP gitármárka. E cég hangszerei olyan ikonikus zenekarok keze alatt zengenek, mint a Slipknot, a Slayer, a Melechesh, az Amorphis, az Emperor vagy a Mayhem – csupán néhány példa a rengeteg jelentős előadó közül.

A dolog komolyságát jól tükrözi, hogy bizonyos gitármodellek ára már meghaladja az egymillió forintot. Erre a helyzetre reagálva a cég létrehozta az LTD fiókmárkát, amely bár valamivel alacsonyabb minőséget kínál, mégis kedvező árakkal szolgál az amatőr zenészek számára.

A zeneipari termékek hazai népszerűsége mellett bízom benne, hogy a magyar közönség egyre inkább megismerkedik a japán kemény zenei szcénával is. Külön öröm, hogy aki esetleg lemaradt a Hanabie. legutóbbi koncertjéről, most ismét lehetőséget kap, hiszen a zenekar november 23-án újra Budapestre látogat.