Fél évszázadnyi esemény és emlék képek tükrében | ma7.sk
Dunaszerdahely legnagyobb alapiskolája idén fél évszázados évfordulót ünnepelt, mivel ötven évvel ezelőtt új épületbe költözött. Ez az esemény nem csupán egy egyszerű átköltözés volt, hanem számos izgalmas változást is elindított, amelyek formálták az iskola életét és közösségét.
Az iskola története egészen 1953-ig nyúlik vissza, amikor is kezdetben egy másik helyszínen, közös irányítás alatt működött, egy magyar nyelvű, 11 éves középiskolával. 1963-ban azonban elváltak az útjaik, és a Szabó Gyula Alapiskola jogelődje a régi Lenin utcai épületbe költözött, amely ma már a Fő utca és a Rózsa utca sarkán található. A jelenlegi Iskola utcai épület a Gorkij suliként vált ismertté, hiszen a szomszédos Gorkij utcáról kapta a népszerű elnevezését. A folyamatosan növekvő diáklétszám miatt az eredetileg 700 fő befogadására tervezett iskola fokozatosan szűkösnek bizonyult. Volt olyan tanév, amikor a diákok létszáma a 1400 főt is meghaladta, így ez az intézmény egy időre az ország legnagyobb magyar nyelvű alapiskolájává vált. 1982-ben, a Vámbéry Ármin Alapiskola megnyitásával "tehermentesítést" nyert a Szabó Gyula Alapiskola, hiszen a tanulók körülbelül egyharmada ott folytatta tanulmányait. Az 1989-es politikai és társadalmi változások a Szabó Gyula Alapiskolát sem kerülték el. Az ideológiai nevelés háttérbe szorult, és a központi utasítások csökkenésével egyre nagyobb teret nyert a pedagógusok kreatív szabadsága.
Az 50. évforduló igazán különleges alkalmat teremtett az ünneplésre, és az iskola vezetése nem csupán a rendezvény lebonyolítására figyelt, hanem arra is, hogy emlékezetes nyomot hagyjon az utókor számára. Ennek érdekében egy gazdagon illusztrált emlékkönyvet készítettek, amelyben a jeles események mellett a mindennapi iskolaélet pillanatai is megelevenednek. A könyv lapjai egyfajta időutazást kínálnak, ahol a régi emlékek és a különleges események egyaránt helyet kapnak, így örökítve meg az iskola történetének fontos állomásait.
A képek gondosan tematizáltak, és időnként egy-egy pedagógus megjegyzései gazdagítják a tudásanyagot. A figyelmes olvasó, aki végiglapozza a könyvet, talán azt hiheti, hogy már minden fontos információt megszerzett az iskoláról. Azonban az összeállítók a hátsó borítón felhívják a figyelmet arra, hogy további érdekes képek várják az érdeklődőket az intézmény Facebook-oldalán.
A könyv lapjairól senki sem hiányozhat. Szép gesztus, hogy minden pedagóguson és adminisztratív munkatárson kívül a "kisegítő" személyzet és az iskolakonyha összes alkalmazottja említésre kerül, aki az elmúlt 50 év során az intézményben dolgozott. Ennek ellenére a kiadvány a közelmúltra és főleg a jelenre koncentrál, hiszen nemcsak egy iskolatörténet tárul elénk, de a könyv bemutatja az iskolában jelenleg folyó munkát, a gyermekbarát szemléletet, a szép eredményeket, továbbá a közelmúlt felújításait, fejlesztéseit.
A kötetet Dunaszerdahely városa támogatta, és aki szerencsés, az talán még hozzájuthat egy-egy példányhoz az iskola épületében, azonban az igazgató azt is elmesélte, hogy bizony már kevés darab maradt belőle. Akinek nem jut, az mindenesetre reménykedhet egy utánnyomásban. Remélem, hogy a következő 50 esztendő is legalább ilyen tartalmasan telik az iskola életében, és személy szerint csak azt tudom kívánni, hogy az intézmény jövője sokkal egyszerűbb és még nagyszerűbb legyen, de főleg legyen elég tanuló, aki az itt látottakból, hallottakból és tanultakból táplálkozva majd jó emberré és jó (felvidéki) magyarrá válik.
