A Mount Everest csúcsán hagyott holttestek rejtélye - Egy hegymászónő most felfedi az okokat.
Bonita Norris a legfiatalabb személy, aki valaha is feljutott a Mount Everest csúcsára, valamint elérte az Északi-sarkot. Most megosztotta velünk az "íratlan szabályt", amely megmagyarázza, miért hagyják a hegymászók a hegyen elhunyt társaik holttestét.
Több mint egy évszázada kezdődött az a különleges kaland, amikor az emberek először fogtak hozzá a világ legmagasabb csúcsának, a Mount Everest meghódításához. Azóta ez a fenséges hegy nemcsak kihívásokkal, hanem tragédiákkal is teli történetek sorozatát hozta magával. Évről évre újabb hegymászók próbálják megmászni a hatalmas sziklát, ám sajnos sokuknak az életébe került a kaland, és az ő holttestük még mindig a hegy ölelésében pihen.
Jelenleg két különböző adatbázis nyújt információt arról, hányan veszítették életüket a Csomolungmán, amelynek magassága a híres Empire State Building 20-szorosának felel meg. A himalájai nyilvántartás 335 tragikus esetet rögzít, míg a Wikipedia adatai szerint ez a szám 341.
Ebből mintegy 200 mászó testéről feltételezik, hogy a hegyoldalon hagyták, ott, ahol meghaltak - annak ellenére, hogy a nepáli kormány a közelmúltban elhatározta az Everest megtisztítását, beleértve az ott elhunyt hegymászók fagyott holttesteinek eltávolítását is.
Miközben egy ilyen méretű hegy megmászására tréningezel, nem feltétlenül készülsz fel arra a kihívásra, hogy találkozz azokkal, akik áldozatul estek a mászásnak - mondta Bonita Norris brit hegymászó.
Bonita 2010-ben, mindössze 22 éves és hét hónapos korában vált a legfiatalabb brit nővé, aki megmászta a Mount Everest csúcsát. Ezzel a lenyűgöző teljesítménnyel két évig őrizte a rekordját, míg végül a 19 éves Leanna Shuttleworth is felkapaszkodott a világ tetejére.
Annak ellenére, hogy már nem ő tartja a rekordot, története hihetetlen - ugyanis alig két évvel azelőtt, hogy Nepálba repült volna, egyáltalán nem mutatott érdeklődést a mászás iránt.
"20 éves voltam, amikor egy este részt vettem egy előadáson a hegymászásról, ahol két szenvedélyes hegymászó mesélte el, hogyan érték el az Everest csúcsát" - mesélte a most 37 éves nő. "Amikor végre felértek a csúcsra, lenéztek, és a föld görbülete a lábuk alatt tűnt fel. Abban a varázslatos pillanatban tudtam, hogy a szívem mélyén elhatároztam magam: én is meg fogom mászni ezt a hatalmas hegyet."
"Az életem teljesen megváltozott. Elkezdtem mászni, és két év elteltével már a Mount Everest csúcsán álltam."
Előkészületei részeként Észak-Wales varázslatos tájaira látogatott, hogy elsőként a Mount Snowdon kihívásával nézzen szembe. Ez a hegy, bár csupán 1085 méter magas, mégis jelentéktelennek tűnik az Everest hatalmas magasságához képest.
Az azóta kétgyermekes anyuka már számos hegy tetejére feljutott, ezért most elmondta azokat az íratlan szabályokat, amelyet a hegymászók maguk között használnak.
"A hegymászás során elkerülhetetlen, hogy alkalmanként találkozz olyan emberek holttestével, akik a hegyen vesztették életüket, ezt nagyon sokszor láttam közelről, több különböző hegyen is" - mondta el Brita.
Azok a hegymászók, akik 7925 méternél magasabbra másznak, az úgynevezett "halálzónába" kerülnek, ahol olyan kevés az oxigén, hogy a szervezet csak nagyon nehezen tud lépést tartani vele, a sejtek pedig gyorsan pusztulnak, ami szívroham, szélütés vagy több más betegség kockázatához is vezet.
Jeremy Windsor orvos, aki 2007-ben mászta meg az Everestet, elmondta az Everest bloggerének, Mark Horrellnek, hogy akik a halálzónában tartózkodnak, a tengerszinten szükséges oxigénnek csak egynegyedével gazdálkodhatnak.
"És mint minden hegymászónak, van egy kimondatlan szabályunk, amely szerint senki más életét nem akarjuk kockára tenni." - tette hozzá Norris, majd így folytatta: "Amikor reggel felébredsz a hegyen, mindent olyan felfokozott állapotban tapasztalsz meg - minden nap az életről és a halálról szól. Amikor látod a hegymászás szomorú oldalát, az valójában tudatára ébreszt annak, amit csinálsz."
"De a legfontosabb dolog valójában nem is a csúcs, hanem az, hogy biztonságban hazatérj a családodhoz. Tehát bizonyos szempontból nagyszerű emlékeztető azt illetően, amikor ott vagyunk, hogy mi a fontos. De nem igazán szeretek erre visszaemlékezni, mert szomorú."
