Fedezd fel a székelyföldi székek varázslatos világát egy enciklopédikus sorozat keretében! E különleges gyűjtemény célja, hogy bemutassa a régió gazdag kulturális örökségét, történelmét és hagyományait. Minden egyes szék sajátos karakterrel és egyedi tört
A rendszeres Népújság-olvasók bizonyára több alkalommal is találkoztak Pataki János "Autonóm Székelyföld I." című művének nevével és borítójával. Ez a nagyszabású, négykötetes projekt célja, hogy átfogó képet nyújtson Székelyföldről, kötetenként pedig két-két székely települést mutasson be részletesen. De vajon hogyan válik egy anyaországi értelmiségi Orbán Balázs világának lelkes támogatójává, és mi a célja egy ilyen átfogó munkának? Többek között erről beszélgettünk a szerzővel, aki a madéfalvi veszedelem emlékére január 7-én megrendezett esemény keretében mutatta be a marosvásárhelyi közönségnek a sorozat első kötetét, amely hiánypótló szerepet tölthet be a régió kulturális örökségének dokumentálásában.
- Mindenekelőtt mutassuk be Pataki Jánost a jelenlegi és jövendő olvasóknak.
- Budapest mellett, Fóton élek, nincsenek gyökereim Erdélyben, sem máshol Magyarország jelenlegi határain kívül. A szakmámat tekintve híradástechnikai üzemmérnök vagyok, tehát elvileg nem sok közöm lenne a könyvíráshoz, sem pedig a fényképészethez. Csak aztán 2004-ben eljöttem Csíksomlyóra, és ott beleszerettem Erdélybe, az erdélyi emberekbe. Akkor döntöttem el, hogy létrehozok egy Székelyföldről szóló könyvet, hogy mások is megismerhessék ezt a csodaszép vidéket. Megtanultam fotózni, és nekiláttam az első munkámnak, ami 2005-ben jelent meg Székelyföld - A legendák világa címmel. Ezután már nem szándékoztam a témával tovább foglalkozni, az olvasók azonban annyira rákattantak a könyvre, és annyi biztatást kaptam, hogy végül a folytatás mellett döntöttem. Kitaláltam, hogy elindítok egy Kárpáti képek című sorozatot, amiben nemcsak a Székelyföldet, hanem Erdély többi részét is bemutatom. Így készült el a Partium, az Erdélyi Szászföld, Máramaros, valamint az Erdélyi-medence című kötet. Ezután kiléptem Erdélyből, Délvidék, Őrvidék, Felvidék következett. Főleg a történelmi Magyarország elszakított részeit vettem sorba, Kárpátalja kivételével, aminek éppen akkor szerettem volna nekifogni, amikor kitört az ukrajnai háború. Ez utóbbi kötet tehát még várat magára. Mindenesetre így lett egy szerelemből, hobbiból, vállalkozásból egy 19 éve tartó nagy ívű munka. Ez alatt a közel két évtized alatt éppen 19 kötetem jelent meg, köztük székelyföldi szakácskönyv, csángókról szóló könyv, a Kárpát-medence Mária-kegyhelyeinek feltérképezése. Ezen a szellemi úton jutottam el az Autonóm Székelyföld sorozatig.
Már az első kötetem megalkotásakor foglalkoztatott a gondolat, hogy érdemes lenne mélyebben elmerülni az autonómia fogalmában. Székelyföldön több mint húsz esztendeje indult el egy mozgalom ennek a célkitűzésnek a megvalósítására, ám eddig az eredmények még nem igazán látványosak. Az a szándék, hogy kötetet írjak e témáról, körülbelül két-három éve kezdett körvonalazódni bennem. A Székely Nemzeti Tanács autonómiastatútuma szolgált alapként, amelynek egyik melléklete részletesen bemutatja, hogy milyen közigazgatási egységek keretein belül képzelik el az önrendelkezés jogának gyakorlását. A hagyományos székely közigazgatási felosztás szerint nyolc szék keretein belül valósulna meg ez a gondolat, és a mellékletben fel van tüntetve, hogy az egyes székekhez mely települések tartoznak. Ehhez az elképzeléshez kapcsolódva, egyfajta "Orbán Balázs nyomdokain" elnevezésű megközelítést szeretnék követni – természetesen nem áll szándékomban magamat vele összehasonlítani, de tény, hogy utána senki sem vállalkozott arra, hogy részletesen feltérképezze Székelyföld minden települését. Célom egy kordokumentum, egy enciklopédikus igényességgel megírt anyag létrehozása, amely összhangban van a Székely Nemzeti Tanács autonómia javaslataival, és bemutatja a Székelyföldhöz tartozó nyolcszáz települést. Ezzel szeretnék valamilyen támpontot adni ehhez a fizikailag nehezen megfogható törekvéshez, hiszen egészen másképp beszélni egy autonóm Székelyföldről – amely még nem létezik, de mintha már létezne – ha egy könyvsorozatban gazdag fotóanyaggal és részletes leírásokkal tudom bemutatni, mint ha csupán elvontan említeném a kérdést.
A négy kötet tartalmi felépítése izgalmas és sokszínű, amely különböző témákat és motívumokat ölel fel. Az első kötet általában bevezetést nyújt a főbb szereplők és a történet világának megismeréséhez, megalapozva a későbbi eseményeket. A második kötet már mélyebben belemerül a konfliktusokba, feszültségekbe és a szereplők fejlődésébe, amelyek tovább bonyolítják a cselekményt. A harmadik kötet gyakran a csúcspontot jelenti, ahol a legfontosabb fordulatok és feszültségek érik el tetőpontjukat, míg a negyedik kötet a lezárás és a következmények bemutatására koncentrál, amely szintén reflektál a korábbi eseményekre és a karakterek sorsára. Így a négy kötet együtt alkot egy koherens és izgalmas narratív ívet, amely gazdag érzelmi és tematikai tartalommal bír.
A tervezett nyolc szék közül négy nagyobb és négy kisebb közigazgatási egység jönne létre, amely lehetőséget ad arra, hogy mindkét kategóriából bemutassak egyet-egyet a kötetekben. Az első kötetem fókuszában Marosszék áll, hiszen a jövőbeli autonómiaterület központja Marosvásárhely lenne, míg a kisebb székek közül Miklósvárszék kerül bemutatásra. Ezt követően Udvarhelyszék és Sepsiszék következne a sorban. A négy kötetben összességében minden székely település szerepelni fog, miközben a székelyföldi autonómia kérdése és az európai önrendelkezési jog is terítékre kerül.
Nézzük meg közelebbről a megjelent kötet felépítését is!
- Marosszéken belül nem alkalmaztam a tájegységek szerinti felosztást, ez ugyanis nagyon elbonyolította és meghosszabbította volna a munkámat, hanem egyszerűen a térkép segítségével haladtam településről településre. A kötetben természetesen van egy névmutató, aminek a segítségével könnyen megtalálhatók az egyes falvak és városok. Minden egyes településről - arról is, amelyben csak három ház van, vagy nincs magyar lakossága - szerepel egy rövid leírás és egy friss fotó. A nagyobb településekről, ahol több magyar él, illetve ahol fontos látnivalók vannak, akár többoldalas szöveg is helyet kapott, Marosvásárhelyt például húsz oldalon ismertetem.
Az anyaggyűjtés folyamata egy izgalmas kaland, amely különböző lépéseken keresztül bontakozik ki. Először is, a téma alapos megismerése érdekében kutatómunkát végzek, ahol könyvek, cikkek és online források segítségével gyűjtöm össze az alapinformációkat. Ezt követően, a releváns adatok és tények rendszerezésére koncentrálok, hogy áttekinthetővé váljanak. A gyűjtés során gyakran találkozom érdekes interjúkkal vagy személyes tapasztalatokkal is, amelyek még színesebbé és gazdagabbá teszik az anyagot. A különböző források összevetése során új perspektívákat fedezek fel, amelyek segítenek a mélyebb megértésben. Jelenleg az anyaggyűjtés aktívan zajlik, és minden egyes új információval egyre inkább formálódik a végső kép. A kreatív folyamat részeként jegyzeteket készítek, ötleteket vázolok fel, és mindezeket folyamatosan újragondolom, hogy egy igazán egyedi és tartalmas végeredményt kapjak. Az anyaggyűjtés tehát nem csupán adatgyűjtés, hanem egy felfedezőút, amely gazdagítja a tudásomat és inspirációt ad a további munkámhoz.
Valójában ez a folyamat már jó néhány évvel ezelőtt kezdődött, amikor a kötethez összegyűjtött közel kétezer fénykép egy része is elkészült azokról a helyszínekről, amelyek időtlenek maradnak. Amikor Udvarhelyszék felfedezésére készülök, mindig azzal indítok, hogy alaposan összegyűjtöm az egyes településekkel kapcsolatos lényeges információkat, beleértve a turisztikai látványosságokat is. Ezeket egy listába rendezem, amely alapján aztán nekilátok a fotózásnak. A szövegrészekben igyekszem röviden összefoglalni a települések történelmét, az első írásos említések időpontját, a jelentős történelmi eseményeket, valamint a jelenleg látható értékeket: templomokat, szobrokat, emlékműveket. Ha van helyi hagyományőrző együttes, azt is megemlítem, és nem feledkezem meg a településekhez fűződő izgalmas legendákról sem. Célom, hogy egyfajta keresztmetszetet nyújtsak a településekről, természetesen nem a teljességre törekedve, hiszen ezt a helytörténészek munkája hivatott elvégezni.
Az enciklopédikus jellegén túl az Autonóm Székelyföld fő üzenete abban rejlik, hogy a helyi közösségek identitásának megőrzését és megerősítését szolgálja. Célja, hogy hangsúlyozza a kulturális örökség, a hagyományok és a nyelvi sokszínűség fontosságát, valamint a közösségi autonómia értékét. Az üzenet azt is sugallja, hogy a helyi lakosság aktív szerepet játszhat a saját sorsának alakításában, és hogy a regionális identitás megerősítése hozzájárul a társadalmi kohézió és a gazdasági fejlődés előmozdításához. Az Autonóm Székelyföld tehát nem csupán egy földrajzi entitás, hanem egy olyan eszme is, amely a közösségi összetartozás és a helyi értékek védelmét hangsúlyozza.
- Az első kötet előszavát Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke írta, a kétoldalas köszöntőt Szili Katalin, a magyar Országgyűlés volt elnöke, a Kárpát-medencei autonómiatörekvésekért felelős miniszterelnöki főtanácsadó, a hátoldalon található ajánlót pedig Tőkés László jegyzi. Talán e három személyiség neve is jelzi, hogy ez a kötet egy fontos állomás az autonóm Székelyföld felé vezető úton, hiszen mindaz, amire az erőfeszítések irányulnak, ebben a könyvben kezd megtestesülni. Ettől még nem lesz autonómia, de megmutathatóvá válik, hogy igen, így nézne ki, nem leszakadni akarunk, nem rebellisek vagyunk, hanem azt akarjuk, ami az európai polgároknak mindenhol jár ezen a kontinensen.
Pataki János "Autonóm Székelyföld I." című műve mostantól elérhető megyénkben is! A kötet a marosvásárhelyi és a szászrégeni Kobak könyvesbolt polcain várja az érdeklődőket. Ne hagyja ki a lehetőséget, hogy részese legyen ennek az izgalmas olvasmányélménynek!
