A foghúzás az érzéstelenítés korában igazi rémálom volt, hiszen a fájdalom elviselhetetlensége sokak számára elviselhetetlen kínokat okozott. Az emberekben a félelem és a szorongás keveredett, amikor a fogorvos székébe ültek, hiszen tudták, hogy a fájdalo

Szent-Györgyi Albert a háború során titkos diplomáciai küldetésekben is aktívan részt vett, hozzájárulva ezzel a konfliktus megoldásához és az ország helyzetének javításához.

Régen a foghúzás szinte elviselhetetlen fájdalommal járt, de Wells innovációjának köszönhetően a beavatkozás során a dinitrogén-oxid, közismertebb nevén nevetőgáz, hatása alatt szinte semmit sem érzett. Bár a módszere széleskörű elterjedésére még hosszú évtizedeket kellett várni, a fogorvost a modern általános érzéstelenítés egyik úttörőjeként tartják számon.

Az 1772-ben felfedezett, kéjgáz néven is ismert vegyület kezdetben nem a fájdalom enyhítésére, hanem a szórakoztatás céljára került felhasználásra. A 19. század elején leleményes üzletemberek bejárták az amerikai és kanadai tájakat, ahol különféle nevetőgáz-show-kat rendeztek a helyi közönség számára, ezzel varázsolva mosolyt az arcokra.

A 19. századig a foghúzás egy mindennapos, mégis igen fájdalmas művelet maradt (Johann Liss festménye a 17. századból)

Az 1830-as évek során Samuel Colt, a híres fegyvertervező, különös módszert választott a pénzszerzésre: kéjgázt árusított. Ezzel a lépéssel próbálta finanszírozni a forgótáras ismétlőfegyverének megvalósítását, amely forradalmasítani ígérte a fegyvergyártást.

1844. december 10-én Horace Wells is ellátogatott feleségével egy nevetőgáz hatásait bemutató rendezvényre. A fogorvos meglepődve vette észre, hogy egyik, vegyületet belélegző ismerőse nem érzett semmiféle fájdalmat, miután csúnyán beverte a lábát egy padba.

Wells felfedezte, hogy a gázt nemcsak a szórakozásra, hanem a fájdalom csillapítására is fel lehet használni. A fogorvos, aki korábban a páciensei szenvedését nézve gyakran órákig képtelen volt dolgozni, most a nevetőgázban új reményre talált. Ez a felfedezés forradalmasíthatta a fogászati kezelések módját, és egyúttal megszabadíthatta a betegeket a fájdalomtól.

Felfedezését 1845 januárjában egy bostoni kórház falai között ismertette. Noha a kísérleti alany nem tapasztalt fájdalmat, a foghúzás során többször is felnyögött, ami miatt a jelenlévők sarlatánnak bélyegezték, és elkergették Wellst a színről.

A kudarc nagy hatással volt a fogorvosra, aki idővel az éter és a kloroform rabjává vált. Miután 1848 januárjában zavarodott állapotban savat szórt két New York-i járókelőre, börtönbe zárták.

Ezt a szégyent már végképp nem tudta elviselni. Három nappal 33. születésnapja után zárkájában egy borotva segítségével öngyilkos lett.