Egy hatalmas polip állt a háttérben, amikor a hollywoodi mítoszok és legendák sorsa megpecsételődött. Ez a titokzatos tengeri lény, akinek karjai messze túlterjedtek a képzelet határain, mintha egy varázslatos meséből lépett volna elő, hogy felfordulást h
Steven Spielberg rémületkeltő mesterműve, A cápa, új távlatokat nyitott Hollywood számára, ezzel megindítva az állatokkal foglalkozó horrorfilmek áradatát. Ennek a trendnek egyik kiemelkedő darabja az Óriáspolip, amelyben a hetvenes évek katasztrófafilmeinek és horrorjainak sajátos atmoszférája uralkodott. Ez volt az az időszak, amikor a filmtörténet aranykorának idős sztárjai újra megcsillanhattak, lehetőséget adva arra, hogy a fiatalabb nézők is felfedezhessék őket. Az Óriáspolipban olyan Oscar-díjas ikonok léptek színpadra, mint John Huston, Shelley Winters, és a neves színész, Jane Fonda édesapja, Henry Fonda. Az eredmény azonban, sajnos, több szempontból is katasztrofálisra sikeredett.
A tengerparti nyaralók rémületét okozó csápos szörnyeteg filmjének alapötlete igazán megosztó volt, ugyanakkor a már említett legendák szívesen vállalták a főszerepeket. Eredetileg a cowboyfilm ikonja, John Wayne lett volna a film főhőse, aki egy kedvező gázsiért cserébe vállalta volna a szerepet. Ám tragikus fordulat következett be, amikor kiderült, hogy súlyos betegségben szenved. A stáb, amely az olcsóbb Olaszországban tervezte a forgatást, már nem tudta elszállítani a gyenge egészségi állapotú színészt. Henry Fonda is szóba került, mint Ned Turner lehetséges megformálója, és a híres színész már alá is írta a szerződést. Ám a forgatás előtt egy szívroham megállította; a hetvenet is meghaladó korú művész csodával határos módon felépült, és pacemakert is kapott. A produkció, amely már előleget fizetett neki, ragaszkodott Fonda jelenlétéhez, még a rossz egészségi állapota ellenére is. Végül Mr. Whitehead karakterét bízták rá, és a színész mindössze egy nap alatt rögzítette a teljes jelenetsorát, ami nemcsak a film, hanem a saját egészsége szempontjából is komoly rizikót jelentett.
Shelley Winters, a kor egyik ikonikus szépsége, sokak véleménye szerint ezzel a filmmel véglegesen elásta filmes pályafutását. A már túlsúlyos és őszülő színésznő közel 60 évesen játszotta el egy kisfiú édesanyját, ami csak egy volt az Óriáspolip produkciójának számos bakijából. A költségvetés jelentős része, egy ötöd, szó szerint elúszott, hiszen a stáb 1 millió dollárt fektetett egy élethű, gigantikus óriáspolip replikába, amely még a csápjait is tudta mozgatni. Azonban, amint a báb a tengerbe került, elsüllyedt. Mivel újabb bábra már nem állt rendelkezésre elegendő keret, a csapat kénytelen volt olcsóbb alternatívákhoz nyúlni, hogy megvalósítsák a szörnyeteggel kapcsolatos, rémisztő jeleneteket.
