Donald Trump aktívan azon fáradozik, hogy aláássa az Európai Unió stabilitását.

Transzatlanti válaszút: Az EU-USA kapcsolatok jövője címmel rendeztek vitát az MCC Feszten a transzatlanti kapcsolatok jelenéről és jövőjéről. A vita során meghívott előadók abban egyetértettek, hogy Európának és az Európai Uniónak erősebbé kell válnia, ugyanakkor abban már nem, hogy Donald Trump amerikai elnöknek mi a célja és az érdeke az EU-val: ha az erősebbé és ezáltal önállóbbá, vagy gyengébbé és ezáltal kiszolgáltatobbá válik.

Augusztus 1-jén, pénteken a Mathias Corvinus Collegium (MCC) keretein belül került megrendezésre egy kerekasztal-beszélgetés, amely a transzatlanti kapcsolatok jelenlegi helyzetét és jövőbeli kilátásait tárgyalta. A rendezvényen két neves szakértő, Gladden Pappin, az amerikai Külügyi Intézet elnöke, valamint Jeremy Shapiro, az European Council on Foreign Relations (ECFR) kutatási igazgatója osztotta meg gondolatait. A beszélgetés moderátora Jacob Reynolds volt, az MCC brüsszeli szakpolitikai vezetője, aki a Donald Trump által irányított Egyesült Államok és az Európai Unió közötti kapcsolatokat elemezte.

Gladden Pappin szerint az Egyesült Államok és Európa közötti kapcsolatok több rétegből állnak: ennek vannak kereskedelmi, biztonságpolitikai és politikai rétegei, Donald Trump visszatérésével pedig jelenleg mindezek felülvizsgálata zajlik.

Pappin véleménye szerint a médiában gyakran egyetlen dimenzióban elemzik a különböző kapcsolatokat. Ez problémás lehet, hiszen miközben például politikai viták zajlanak egy adott témában, a felek más területeken – mint a kereskedelem vagy a biztonságpolitika – együttműködhetnek. Jó példaként említhető, hogy a legutóbbi NATO-csúcson egyetértettek a katonai kiadások növeléséről, amit az európai tagállamok is pozitívan fogadtak.

Jeremy Shapiro véleménye szerint az Egyesült Államok és Európa közötti szövetség a világ legszorosabb kapcsolatai közé tartozik. Ugyanakkor éles ellentét feszül a Donald Trump által képviselt amerikai politika és az európai államok stratégiai megközelítése között. Az európai országok hisznek a nemzetközi intézmények és szerződések által kialakított világrendben, míg a Trump-adminisztráció nem igazán áll ki a szövetségi rendszerek és a mélyebb, ideológiai elköteleződések mellett, mint például a NATO.

Trump mindig is a tranzakciók embere volt, életének során folyamatosan azt figyelte, ki milyen előnyöket tud biztosítani a számára. Az amerikai szövetségesekre úgy tekintett, mint azokra a családtagokra, akik rendszeresen az otthonába látogatnak, és pénzügyi segítséget kérnek.

Shapiro az alábbi képpel illusztrálta, hogy Trump miként viszonyul Európához.

Az ECFR kutatási igazgatója kifejtette, hogy Trump szemléletmódja szerint az Európai Unió gazdasági és kereskedelmi szempontból az Egyesült Államok érdekeivel ellentétesen cselekszik. Egy kormányülés során Trump nyíltan azt hangoztatta, hogy az EU létrejötte valójában az Egyesült Államok gyengítésére irányul.

Az ő meglátása szerint ez a helyzet a nemzetközi szervezetek gyengülésével is összefonódik, mivel ezek a struktúrák bizonyos mértékig kiegyenlítettebb versenyfeltételeket biztosítanak a gyengébb és erősebb, illetve a szegényebb és gazdagabb országok számára. Például, ha az Európai Unió széthullana, a kisebb államok sokkal hátrányosabb pozícióban lennének, amikor az Egyesült Államokkal tárgyalnának, mint ahogyan azt az EU keretein belül tennék.

Shapiro véleménye szerint a transzatlanti kapcsolatok politikai aspektusai különösen figyelemre méltóak – ő ezeket kulturális kapcsolatoknak jelöli. Trump álláspontja szerint az Európai Unióval szembeni ellenséges hozzáállása abból ered, hogy azt túl liberálisnak tartja, valamint úgy véli, hogy az EU a liberális amerikai értékek hordozója. Shapiro szerint ezt a jelenséget az magyarázza, hogy Trump az amerikai kultúrharcot az óceánon túli kontinensre is átvitte.

Pappin nem osztotta Shapiro véleményét, miszerint az amerikai újragondolás csupán tranzakciós diplomáciai megközelítésből fakad. Szerinte ennél sokkal mélyebb és összetettebb folyamatok húzódnak a háttérben. Az MKI elnöke kiemelte, hogy J.D. Vance alelnök Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián tett megnyilatkozása is azt jelzi, hogy a Trump-adminisztráció arra keresi a választ, mik azok az alapelvek és célok, amelyek mentén az Egyesült Államok és Európa közötti együttműködés fejlődhet, valamint hogyan alakulhatnak a transzatlanti kapcsolatok a jövőben.

Formálj egyedibb megfogalmazást: az európai védelmi struktúra ne legyen túlságosan függő az amerikai haderőtől.

Szerinte az, hogy az Egyesült Államok így tekint Európára és az Európai Unióra, az sok rossz európai döntésre vezethető vissza: az Egyesült Államokban ma az Európai Uniót gyenge partnernek tekintik, annak katonai és gazdasági képességei miatt, miközben olyan politikai ügyekben mint a migráció, a szólásszabadság vagy a jobboldali pártok politikába való bevonása, nem értenek egyet.

Trump az amerikai nemzeti érdekek szerint viselkedik, és az a célja, hogy Amerikát újra naggyá tegye, nem pedig Európát

Pappin hangsúlyozta, hogy az amerikai külpolitika átalakulása világosan jelzi: a nemzetközi intézmények és a globális problémák megoldására irányuló amerikai segélyezés már nem tükrözi az Egyesült Államok érdekeit.

Az MKI elnöke úgy véli, hogy Trump számára egy erős, önálló Európa kiemelkedően fontos, amely képes megvédeni saját érdekeit. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ehhez szükség lenne az Európai Unió szemléletének megújítására. Példaként említi, hogy az EU-nak nem szabadna kizárólag liberális nézőpontból megközelítenie bizonyos kérdéseket, hanem inkább a tagállamok megerősítésére kellene helyeznie a hangsúlyt, elkerülve a föderalizáció irányát. Brüsszelnek tehát a szorosabb nemzeti keretekben kellene gondolkodnia.

Shapiro beszélgetőtársa ezen gondolatával egyáltalán nem értett egyet:

Szerinte amit Pappin mondott, nagyon szofisztikált megfogalmazása ennek, ő ugyanakkor mást hall a Trump-adminisztráció tagjaitól: ők Európát élősködőnek tartják.

Az ECFR kutatási igazgatója szerint Trumpék úgy gondolkodnak, hogyha gyengítik az EU-t - például politikai vitákkal, vagy a tagállamok egymásnak ugrasztásával -, akkor amerikai szemszögből jobb megállapodást tudnak kötni velük. Ennek érdekében szerinte bármilyen érvet felhozhatnak az Atlanti-óceán túloldalán, mivel szerinte ezeknek nincs ideológiai alapja.

Új elemként Shapiro elmondta, hogy szerinte a Trumppal tárgyalók nem veszik észre, hogy Trump és adminisztrációja hogyan gondolkodik, és emiatt folyamatosan rossz alkukat kötnek - emlékeztetett, hogy Trump első ciklusa alatt kötött egy megállapodást Kanadával, amit aztán a második ciklusa elején rögtön vissza is mondta. Emiatt szerinte téves azt gondolni, hogyha egy alkut megkötnek, akkor utána továbbhaladhatnak.

Pappin nem ért egyet azzal, hogy ne lenne ideológiai alapja a Trump-diplomáciának, valamint hogy az kizárólag tranzakciós alapokon működne - ahhoz hogy azt rámondhassuk, ahhoz tudni kellene, hogy mi a cél.

Pappin szerint a trumpi gondolkodásban Amerika hanyatlásának - ami alatt az amerikai elnök az amerikai gyárak bezárását érti, ami aztán az akkori amerikai középosztály gyengülésével járt - a liberális nemzetközi szervezetek és a globalizáció az oka, emiatt távolodik el ezektől az intézményektől az amerikai elnök - ezzel a gondolatával Shapiro egyetértett, az szerinte ugyanakkor egy másik kérdés, hogy ezekkel valóban jól is járna az Egyesült Államok.

Gladen Pappin, az MKI elnöke hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti sikeres kapcsolatok kialakításához az EU-nak nem a liberális nemzetközi szervezetekhez való kötődésre kellene összpontosítania, hanem arra, hogy erősebbé váljon. Pappin értelmezése szerint Trump a jó kapcsolatok alapját abban látja, ha a felek maguk is erősek, és mindenki a saját érdekeit helyezi előtérbe. A NATO-tagállamok védelmi költségeinek növelésével Trump célja az volt, hogy Európa függetlenebbé váljon, így csökkentve az Egyesült Államokra való támaszkodást.

Pappin szerint emiatt a föderatív Európai Unió egy téves út, Európa szerinte úgy válhatna ismét erőssé, ha az Európai Unió alapjai az erős tagállamok lennének

Szerinte az Egyesült Államok és az EU közötti kereskedelmi megállapodás remek példa arra, hogyan lehet kudarcot vallani - az MKI elnöke úgy véli, hogy Ursula von der Leyen egy olyan megállapodást hozott tető alá, amely rosszabb feltételeket biztosít, mint amit valójában ki lehetett volna harcolni. Ezt különösen annak fényében tartja problematikusnak, hogy a tagállamok nagyon eltérő érdekeket képviseltek az egyeztetések során.

Az ECFR kutatási igazgatója hangsúlyozza, hogy az Európai Unió tagállamainak alapvetően át kellene gondolniuk a védelmi kiadásaik mértékét. Nem csupán azért kellene többet költeni a hadseregre, mert ezt Trump sürgeti, hanem hogy valódi önvédelmi képességekkel rendelkezzenek, és képesek legyenek megóvni saját érdekeiket és biztonságukat.

Szerinte a jelenlegi helyzetben a tagállamok célja az amerikai katonai jelenlét fenntartása Európában. Ezen törekvés részeként vállalták a védelmi kiadások növelését, valamint a Trump által felajánlott kereskedelmi megállapodás elfogadását. Shapiro véleménye szerint ez a megközelítés téves, mivel a mennyiségi növekedés helyett sokkal fontosabb a haderőfejlesztés minősége. Szerinte kulcsfontosságú, hogy a rendelkezésre álló milliárdokat milyen célokra és hogyan használják fel.