Stipsicz Bence, a válogatott hokis, éppen doktori címének megszerzésére készül.

Stipsicz Bence, a jégkorong világában ismert név, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is aktívan tevékenykedik. Míg a magyar válogatott védője a jégkorong mellett peptidkémiai kutatásokba is belemerült a laboratóriumban, miközben doktori címének megszerzésére készül. Bence szerint komoly aggodalomra ad okot, hogy hazánkban sok fiatal sportolónak már az iskolapadban választania kell: a sport, a tanulmányok vagy a tudományos karrier között. A Fehérvár AV19 csapatának alapembere, aki az idei A csoportos világbajnokságot sérülés miatt kénytelen volt kihagyni, reméli, hogy a következő tornán már újra ott lehet a jégen. Jelenleg azonban még nem tudja, hogy a jégkorong, az akadémiai élet vagy a gyógyszeripar lesz a végső célja. E sorok írásakor, egy nappal a sorsdöntő világbajnoki mérkőzés után, a sejttenyészetek és pipetták között beszélgethetünk a jövőbeli terveiről és ambícióiról.

2025. május 21-én, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának (ELTE TTK) északi épülete előtt várom, hogy Stipsicz Bence megérkezzen. Fotós kollégámmal együtt érkeztünk, izgatottan várva a következő eseményt. Egy nappal korábban a Fehérvár AV19 jégkorongozója még a Sport TV stúdiójában szerepelt, míg én a billentyűzetemet bűvöltem, és közben a tévéképernyőn figyeltem a Svájc és Kazahsztán közötti világbajnoki meccset. Az összecsapás tétje óriási volt: a magyar férfi felnőtt válogatott modernkori történetében először lehetőség nyílt arra, hogy egymás után két évben is az A csoportban szerepeljen. A svájci csapat, bár nem könnyedén, de végül teljesítette a kötelezőt, ami számunkra kedvező eredményt hozott.

Nem emiatt érkeztem azonban a TTK-hoz, hanem hogy megnézzem a HUN-REN-ELTE Peptidkémiai Kutatócsoport (Magyar Kutatási Hálózat) sejttenyésztő és immunkémiai laboratóriumát. A vb-t sérülés miatt kihagyó, egyébként a nemzeti csapat alapemberének számító Stipsicz Bence ugyanis nemcsak a hoki, hanem a tudomány világában is tevékenykedik, jelenleg épp doktori címe megszerzésén dolgozik, tanul, kísérleteket folytat, eredményeket értékel és cikket ír.

Milyen különbségeket tapasztalt az oktatás és sport viszonyában az amerikai és a magyarországi iskolai rendszerben, hogyan találja meg az egyensúlyt a profi jégkorongozás és a biokémiai vizsgálatok között, milyen típusú feladatai vannak a laboratóriumban, illetve mik a tervei hosszú távon a tudományos ismereteivel? Többek között ezekről kérdeztem.

Természetesen! Kérlek, írd le a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és szívesen segítek átfogalmazni vagy kreatívan átdolgozni!

Ismeretlenül is gratulálok édesapjának, Stipsicz Andrásnak a Bolyai-díjhoz.

A családunk nevében szeretném kifejezni hálánkat.

A matematika minden természettudomány alapja, mondhatjuk azt, hogy predesztinálva volt a tudományos karrier?

Azt, hogy mindez eleve elrendelt volt, nem tudom teljes szívből állítani, de az tény, hogy a gyökerek mindkét oldalról megvoltak. Édesanyám, Bősze Szilvia biokémikus lévén, már kiskoromban megnyitotta előttem a tudományok varázslatos világát. Gyerekként gyakran jártam a laborokban, ahol a mikroszkópok, kémcsövek és a különféle tudományos eszközök csodálatos univerzuma lenyűgözött. A matematika népszerűsítése viszont kihívásokkal teli, pedig édesapám rengeteget foglalkozik ezzel a területtel. Ő a szerkesztője az Érintő című online folyóiratnak, amely a matematika iránt érdeklődő diákoknak és olvasóknak szól.

Végül a biológia vonzott magához, bár a matematika továbbra is szerves részét képezi a mindennapi tevékenységeimnek. Gimnáziumi éveim alatt sokáig az orvosi pálya lehetősége is foglalkoztatott, azonban a sport egyre inkább átvette az irányítást az életem felett. Így aztán a biológus szak mellett döntöttem, mert ez sokkal inkább illeszkedett a vágyaimhoz és életstílusomhoz.

A kémia mikor jött képbe?

Mindig is vonzott a tudomány világa, ezért emelt szintű érettségit választottam. Már a középiskolás éveim alatt felfedeztem, hogy a biológia és a kémia határvonalán elhelyezkedő biokémia különösen izgalmas számomra. Az egyetemi tanulmányaim során pedig mélyen belemerültem a szerves és szintetikus kémia rejtelmeibe.

A laboratóriumunkban a peptidek különféle jellemzőit vizsgáljuk a kísérleteink során. Ezek a vegyületek aminosavak meghatározott sorrendjéből állnak össze, és büszkén mondhatom, hogy mi magunk végzünk el a szintézisüket.

Ez a kémiai aspektus mellett a biológiai dimenzió abban rejlik, hogy a peptidek és a hozzájuk kötődő anyagok, mint például a gyógyszerhatóanyagok, hogyan interakcióba lépnek élő sejtekben. Ez a tudás kulcsfontosságú a gyógyszerhordozó rendszerek fejlesztésének és kutatásának szempontjából, hiszen segíthet a hatékonyabb és célzottabb terápiák kialakításában.

Több izgalmas együttműködésünk valósul meg, különösen a Biológiai Fizika Tanszékkel (ELTE Fizikai Intézet), ahol szöveti modellek kifejlesztésén dolgozunk. Ezek a rendszerek lehetővé teszik számunkra, hogy az állatkísérleteket alternatív módszerekkel helyettesítsük, mivel emberi sejteket alkalmaznak. A szöveti modellek révén a preklinikai vizsgálatok során elérhető eredmények ígéretesebbek lehetnek, mint a hagyományos állatkísérletek esetében. Fontos megjegyezni, hogy bár az állatkísérletek során jól teljesítő vegyületek néha nem bizonyulnak hatékonynak az emberi alkalmazás során, ezek a módszerek gyakran költségesek, időigényesek, és etikai szempontból is vitathatók.

Az utóbbi évek során számomra igazán figyelemre méltó fejlődésen ment keresztül a kutatási irányom. A BSc-s szakdolgozatom során olyan peptidekkel foglalkoztam, amelyek potenciálisan segíthetnek a tuberkulózist okozó mycobaktériumokkal összefüggő fertőzöttség detektálásában. Az MSc-s tanulmányaim alatt a Covid-19-járvány kirobbanása idején a kutatócsoportunkban a SARS-CoV-2 vírussal kapcsolatos kutatások felé fordultam, együttműködve a témavezetőimmel. Jelenleg, a PhD-tanulmányaim keretében vírusellenes hatóanyagok célzott beadására alkalmas peptidhordozókkal foglalkozom, amelyeket szöveti modelleken jellemzek.

Ha minden a tervek szerint alakul, mikorra számíthatunk arra, hogy megszerzed a doktori címedet?

Harmadéves hallgató vagyok, és örömmel mondhatom, hogy tavaly sikeresen letettem a komplex vizsgát. Nyáron reményeim szerint befejezem a PhD-munkámat összefoglaló cikket, amelyet egy nemzetközi folyóirathoz szeretnénk benyújtani első szerzőként. A cikk bírálati folyamaton megy majd keresztül, és ha pozitív visszajelzést kapunk, elkezdhetem a PhD-dolgozatom összeállítását, amely szintén bírálatra kerül majd.

Ezen folyamat után - amennyiben minden jól megy, akkor 2026 végén, 2027 elején - meg tudom védeni a disszertációm. Olyan publikáció, amelyben társszerző vagyok, már több is megjelent. Meglátjuk persze, miként alakul az elkövetkező időszak, mert hátravannak még kísérletek, és az ezekre vonatkozó eredményeket is fel kell dolgozni, az eredményeket összefoglalni, ami azért nem egyszerű procedúra.