A Merkúr lenyűgöző képeit osztotta meg velünk a BepiColombo űrszonda, amely bátran közelítette meg ezt a titokzatos bolygót.
A 2018-ban útnak indított európai-japán űrszonda, a BepiColombo, már hat alkalommal közelítette meg a Merkúrt, hogy felkészüljön a 2026 végén kezdődő küldetésére. Ekkor a Naprendszer legbelső bolygója körüli pályára fog állni, lehetőséget adva a tudósoknak, hogy mélyebb betekintést nyerjenek ennek a titokzatos égitestnek a működésébe és felépítésébe.
Bár a tesztek alatt a fő műszerek még nem voltak aktiválva, a kamerák már működtek, így az európai űrügynökség (ESA) jóvoltából betekintést nyerhetünk abba, mit rögzítettek a legutóbbi, január 8-án végrehajtott repülésük során. Ez volt a hatodik alkalom, amikor közelítették meg a bolygót, és egyben a fő küldetésük előtti utolsó lehetőségük is.
A Merkúr felszínétől körülbelül 300 kilométeres magasságban repülő BepiColombo a bolygó északi sarkvidékéről és északra eső régióiról készített felvételeket.
Az alábbi képet a szonda az északi sark fölött készítette, és jól látható rajta a terminátor vonala, amely éles határvonalat képez a bolygó világos és sötét részei között. Mivel a Merkúr légkör nélküli, a napsütötte területek hőmérséklete akár 430 Celsius-fokra is emelkedhet, míg a sötét oldal hőmérséklete -290 fokra is lecsökkenhet. Ez különösen igaz azokra a kráterekre, ahol a napfény nem jut el a mélyebb részekre, mivel a peremek által okozott árnyék megakadályozza a világosság bejutását.
Korábbi tanulmányok már felfedeztek arra utaló bizonyítékokat, hogy ezekben az örök sötétségbe burkolózó területekben fagyott víz rejtőzik. A BepiColombo küldetése, amely jövőre veszi kezdetét, kifejezetten azzal a céllal indult, hogy megerősítse ezt a megfigyelést és részletesen felmérje a jég mennyiségét.
A Merkúr felszíne lenyűgöző vulkáni síkságokkal borított, melyek kialakulása a kutatók becslése szerint több mint 3 milliárd évvel ezelőtt kezdődött. Ekkor hatalmas lávafolyamok árasztották el a régi krátereket, sima, egységes területeket létrehozva. Érdekes módon ezeken a vulkáni tájakon viszonylag kevesebb kráter található, és azok is sekélyebbek, ami arra utal, hogy ezek a formációk később, a bolygó történetének egy későbbi szakaszában jöhettek létre.
A következő képen a bolygó felszínén észlelhető impozáns nagy fehér folt figyelhető meg, amely a tudósok véleménye szerint a Merkúr történetének legnagyobb vulkánkitörésének lenyomata.
A Nathair Facula nevű régió központja egy 40 kilométer széles vulkáni csatorna, ahonnan három nagy kitörés is eredhetett, amelyek során több száz kilométeres távolságokig folyt a láva. Ennek a helyszínnek a vizsgálatával igyekeznek kideríteni, a Merkúr mely tulajdonságai tették lehetővé, hogy a bolygó történetének jelentős részét végigkísérjék a vulkáni tevékenységek.
