BOON - Miskolci apa, aki három gyermekével végzett - Milyen büntetést érdemel egy gyerekgyilkos?
Vajon az igazságérzet erősebb-e a törvényeknél? A társadalom egy része úgy véli, hogy egyes bűntényekre - mint például egy gyerekgyilkosság - csak a halál lehet rájuk méltó büntetés. A nyolcvanas években még létezett halálbüntetés, így Kohányi Ferenc, a miskolci gyerekgyilkos esetében nem volt kérdés az ítélet. Ő volt az utolsó, akit Miskolcon végeztek ki. A férfit 1982. február 5-én hajnalban akasztották fel a miskolci börtön udvarán.
Az utolsó halálbüntetés Miskolcon egy emlékezetes és tragikus esemény, amely mély nyomot hagyott a város történetében. Az 1980-as évek közepén, egy sötét és borongós éjszakán került sor erre a végzetes ítéletre, amely nemcsak a város lakóinak, hanem az egész országnak is figyelmet szentelt. A bírósági eljárás során a közvélemény megosztott volt: sokan a törvény szigorát támogatták, míg mások az emberi jogok védelmében álltak ki. Ez az esemény nemcsak a jogi rendszer hatékonyságát és méltányosságát kérdőjelezte meg, hanem mélyebb társadalmi és etikai dilemmákat is felvetett. Miskolc, mint a történet színhelye, máig hordozza ennek a súlyos örökségnek a terhét, emlékeztetve minket arra, hogy a múlt tanulmányozása elengedhetetlen a jövőnk formálásához.
- ezek voltak az utolsó szavai a miskolci gyerekgyilkosnak, akinek a tette a mai napig jeges borzalmat kelt. 1981 nyarán a miskolci Avasi lakótelepen három kisgyermek zuhant le egy tízemeletes panelház tetejéről. Az apjuk, a kazángépész-segéd Kohányi Ferenc hajigálta le őket hidegvérrel. Nem hirtelen felindulásból, hanem előre megfontoltan, hogy bosszút álljon hűtlen feleségén.
"Ha az enyémek nem lehetnek, akkor másoké sem fognak lenni."
Felesége elhagyta egy másik férfi kedvéért. Az apa hónapokon keresztül fenyegetőzött, és végül kimondta a szörnyű szavakat:
A szörnyű napon Kohányi Ferenc szándéka az volt, hogy az anyát kényszerítse, hogy szembesüljön gyermekei tragédiájával, ám az asszony éppen nem volt otthon. A gyerekeket sorban, egyenként, ülő helyzetből taszította a mélybe. Csak a legidősebb fiú, a tízéves Ferike úszta meg a sorsát, mivel éppen távol volt a háztól.
A könyörtelen bűncselekmény a legnagyobb büntetést érdemli.
Kohányi Ferenc higgadt léptekkel közelítette meg a tető szélét, majd lassan, szinte álmodozva sétált le a lépcsőkön. A virágágyás mellett megállt, és hosszú percekig meredt a földbe süppedt virágok látványába, amelyek most már a gyermekei életének utolsó emlékét őrizték. Amikor a rendőrök kérdésekkel ostromolták, hogy vajon ő-e a felelős, nem habozott. Szavak helyett egy mély levegőt vett, és a csendben a bűntudatát vállalta.
