Amerikában a választók egyre kevésbé érdeklődnek a baloldal által sürgetett témák iránt.

A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség hivatalos oldalán Kovács F. Erik írt jegyzetet arról, hogy kutatások szerint a megkérdezettek közel felét sem érdeklik az olyan baloldal által sulykolt témák, melyeket a nemzetközi konfliktusokról, a gazdaságról és a klímaváltozásról szóló hírekbe csomagolva próbálnak előadni a médiaszereplők, hírességek. Az írást az alábbiakban változtatás nélkül közöljük.

Jó hírek érkeztek az interregnum állapotában lévő Egyesült Államokból. Tömeges kiábrándulás a baloldali politikából, hanyatló nézettségű liberális hírcsatornák, Trumpnak hűségesküt fogadó technomilliárdosok. Úgy tűnik, Kamala Harris bukása csupán az első csapás volt a Demokrata Párt univerzumára, a java csak most következik.

Nemrégiben jelent meg a NORC társadalomkutató cég december eleji felmérése, amely a választásokat követően készült. Az eredmények szerint az amerikaiak közel kétharmada (65%) szeretné csökkenteni a politikai hírek fogyasztását a jövőben. A közéleti érdeklődés visszaesése érthető, különösen egy felfokozott kampányidőszak után. Érdekes, hogy míg a republikánus szavazók 59%-a osztja ezt a véleményt, addig a Demokrata Párt támogatóinak 72%-a is így gondolkodik. Ez arra utal, hogy a politikai hírek iránti visszafogottság a vesztesek körében sokkal nagyobb, ami a revansvágy hiányát jelzi.

A felmérésnek azonban vannak ennél érdekesebb eredményei is. A megkérdezettek mintegy fele a nemzetközi konfliktusokról, a gazdaságról és a klímaváltozásról szóló híreket is kerülni szeretné a közeljövőben - vagyis a választók épp az amerikai baloldal által erőltetett ügyekből nem kérnek többet. Ez azért is fontos fejlemény, mert itt nem puszta kampánytémákról, hanem a mindennapok szerves részévé tett, rendkívül erőszakosan és körmönfontan sulykolt üzenetekről van szó. Úgy tűnik tehát, hogy a választás utáni általános csömör farvizén a globális tudatipar unalomig ismert dogmái és diktátumai is az érdektelenség szemétkosarába kerülnek.

És ha már a tudatiparnál tartunk: a hírességeket - akik főszerepet kaptak az említett üzenetek továbbításában és elfogadtatásában - a NORC felmérése szerint csak a társadalom kisebbsége fogadja el hiteles hírforrásként. Utóbbiak aránya a republikánus választók körében mindössze 11%, de még a demokrata szavazóknak is csak 39%-a tekinti mércének a különféle celebritások véleményét. A felmérés adatai tehát egyértelműen a tömegmanipuláció gyengülő hatékonyságáról, s egy ébredező, a korábbinál kritikusabb és tudatosabb társadalomról árulkodnak.

A médiafogyasztási szokások terén a Nielsen cég, mint a legnagyobb szakértő, friss adatokat szolgáltatott az amerikai közönség reakcióiról a választások után. Az eredmények azt mutatják, hogy az elnökválasztás utáni másfél hónapban a baloldali-liberális CNN nézettsége 45%-kal csökkent a kampány előtti időszakhoz képest, míg a szintén demokrata támogatottsággal bíró MSNBC nézőinek száma a felére esett vissza. Nem meglepő ez a tendencia a hírcsatornák esetében, hiszen a választásokat követően gyakran tapasztalható a nézettség csökkenése. Ugyanakkor érdekes módon a jobboldali Fox News népszerűsége növekedett ebben az időszakban, ami világosan jelzi, hogy a politikai apátia leginkább a baloldali szavazókat érinti.

Természetesen a közéleti érdeklődés előbb-utóbb a demokrata táboron belül is intenzívebbé válik. A kulcskérdés azonban az, hogy milyen irányvonal mentén fog ez az aktivizálódás megvalósulni. Csak a Trump-ellenesség, amelyre a republikánus oldal folyamatosan támaszkodik (hasonlóan az Orbán-ellenességhez), nem elegendő ahhoz, hogy valódi politikai alternatívát teremtsen; ezt már Kamala Harris negatív kampányának kimenetele is jól mutatja. Az igazán izgalmas kérdés az, hogy a Demokrata Párt folytatja-e a négy pilléren nyugvó - a fehérellenes rasszizmus, a bevándorlás, az LMBTQ-ideológia, és a sötétzöld elképzelések - nemzet- és teremtésellenes napirendjét, vagy esetleg új, vonzóbb politikai üzeneteket keres, amelyek jobban rezonálnak a választók igényeire.

Mégis, ne legyünk naivak: ha csupán a szavazatok megszerzése lenne a cél, akkor a mai, egyre inkább jobbra tolódó politikai tájban a baloldali pártok már rég a centrum felé orientálódtak volna, próbálva összehangolni üzeneteiket a választók többségének elvárásaival. Az ilyen pragmatikus politikai hozzáállásnak azonban a nyomait sem látni, és nem véletlenül: a fehér felsőbbrendűség ellenállhatatlan vonzereje, a multikulturalizmus iránti túlzott lelkesedés, valamint a szexuális identitások sokfélesége iránti mély empátia mind-mind olyan szenvedélyek, amelyek a politikai elit szívét-lelkét átjárják. E világértelmezések, amelyek részben abszurdak, részben komikusak, sőt, egyesek szerint kifejezetten démonikusak, szoros kapcsolatban állnak e politikai szereplők személyes meggyőződéseivel, még ha ezek a nézetek végül a választások során kudarcot vallanak is.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a novemberi fiaskó után a Demokrata Párton belül ne jelent volna meg a kibeszélés és a tépelődés kényszere. December utolsó napjaiban a brit The Guardian hasábjain jelent meg egy érdekes beszélgetés a 81 éves Al Frommal, aki a Demokrata Párt stratégájaként jelentős szerepet játszott abban, hogy az amerikai baloldal a kilencvenes évek elején végül győztesen került ki egy hasonlóan reménytelen helyzetből. A Republikánus Párt aranykoráról, a Reagan-Bush-éráról van szó, amit aztán 1992-ben a fiatal Bill Clinton diadala szakított meg váratlanul.

Csakhogy a Demokrata Párt mai helyzete össze sem hasonlítható a harminc évvel ezelőttivel. "A fehér munkásosztálybeli szavazókat már rég elvesztettük - fogalmazott Al From, majd rátért az aktuális problémára, a spanyol szavazók elfordulására. - A bevándorlócsoportok második és harmadik generációi már nem feltétlenül ragaszkodnak az eredeti politikai nézetekhez. Sok oka lehet annak, ha a spanyol szavazók a republikánusokhoz vonzódnak: például vállalkozó szelleműek, vagy a társadalmi kérdésekben vallásilag konzervatívok."

Az egykor befolyásos demokrata háttérember a legfőbb problémáról, vagyis a Demokrata Párt társadalomidegen politikájáról sem hallgatott: "(Kamala) Harris az infláció és a bevándorlás globális trendjeinek lett az áldozata. Nemi, faji és kultúrharcos témák is napirendre kerültek. A demokraták túlságosan az identitáspolitika megszállottjává váltak, és elfelejtették a dolgozó emberek nyelvét." From a kijelentéseit végig kérdőmódban fogalmazta meg, ezzel is csökkentve azok súlyát. Azt már mi tesszük hozzá, hogy az Amerikai Egyesült Államok alelnökének - főleg úgy, hogy egy cselekvésképtelen államfőt állt módjában helyettesíteni - nem elszenvednie, hanem irányítania kellett volna a trendeket...

Miközben a baloldali értelmiség a szavazók csökkenése miatt kesereg, a Szilícium-völgyi techóriások, mint Mark "Facebook" Zuckerberg és Jeff "Amazon" Bezos - akiket eddig a demokraták legfontosabb gazdasági és kulturális támogatóiként tartottunk számon - mostanában Donald Trump floridai birtokán találkoznak egymással. A HVG.hu tudósítása szerint a helyzet olyan mértékű hízelgés és térdhajtás szagát árasztja, hogy a tárgyilagos újságírói hangnemet is háttérbe szorította. A Szilícium-völgy és Mar-a-Lago (januártól: Washington) közötti kiegyezés pedig valószínűleg globálisan véget vet a közösségi médiában tapasztalható jobboldali elnyomásnak. Figyelembe véve, hogy a szólásszabadság védelme ma már a konzervatívok zászlajára tűzött ügy, míg a politikai cenzúra a liberális irányzatok célja, nem meglepő, hogy ezek az események komoly fejtörést okoznak a globalista médiumok szerkesztőségeiben.

A Demokrata Párt egy nehéz helyzetbe került, hiszen a választók millióit az üllővel, míg az internetes ipar milliárdosait a kalapáccsal lehetne párhuzamba állítani. Az amerikai baloldal valószínűleg nem fogja sokkal tudatosabban és professzionálisabban kezelni a saját maga által generált krízist, mint ahogyan azt a magyarországi társai tették 2010 óta. Mint ahogy azt a tévesen Einsteinnek tulajdonított idézet is hangsúlyozza, az őrültség abban rejlik, hogy folyamatosan ugyanazokat a lépéseket tesszük, miközben reméljük, hogy az eredmény mégis más lesz.

Feltételezhető azonban - és itt gondolatban idézzük fel újra a NORC felmérésének eredményeit, konkrétan a közérdeklődés fókuszából kikerült témák listáját -, hogy a demokrata tábor jelentős része már nem hajlandó követni saját pártját ebben az őrületben. Ha belegondolunk, ez valahol természetes is. Nem csak arról van szó, hogy a baloldal által erőltetett és lejáratott témák alkalmatlanok a többség megszólítására, hanem arról is, hogy ezeknek az irracionális és társadalomellenes törekvéseknek a megvalósítása valójában senkinek sem áll érdekében, még a mezei demokrata szavazóknak sem. Gondoljunk csak az amerikai liberalizmus kísérleti laboratóriumára, az egykor virágzó, mára a hajléktalanok és drogosok által élhetetlenné tett Kaliforniára, ahol a (valószínűleg etnikai okokból) legalizált áruházi lopások miatt sorra zárnak be az üzletek, s ahonnan ma már tömegesen menekülnek más államokba azok a baloldali lakosok, akiket egyébként választókként személyes felelősség terhel ezekért az állapotokért. De az sem várható el egy átlagos demokrata aktivistától, hogy meggyőződéssel álljon ki olyan személyek mellett - megszégyenítve ezzel saját magát a vitákban -, akik iránt ő maga is mély undort érez, lásd például a Biden-adminisztráció nőnek vagy éppen kutyának öltözött, egyszerre röhejes és ijesztő tisztviselőit.

Trump esetében világos, hogy egy rendkívül izgalmas négy év áll előttünk, amely nem csupán Amerikát, hanem a globális politikai tájat is formálhatja. Az a kérdés, hogy az újra megválasztott elnök mennyire lesz elkötelezett a 21. század politikai abszurditásainak, mint például a genderkérdések, migráció vagy klímaváltozás kezelése iránt, még nem kapott választ. Azonban, ha a jelenlegi társadalmi változásokat vesszük figyelembe, már most is kijelenthetjük, hogy a Fehér Ház élén zajló váltás már a beiktatás előtt is jelentős következményekkel jár.