Ady Endre, a magyar költészet kiemelkedő alakja, életének fontos szakaszait Budapesten töltötte el. Az első otthona, ahol a főváros vibráló kulturális életével megismerkedett, egy apró lakás volt, amely inspirálta őt a versei megírására. Itt születtek meg
1913-ban az író önéletrajzában megjegyzi, hogy „36 éves leszek, agglegény, és immár 9 éve minden évben megírok egy kötetnyi verset… valójában nincs sem otthonom, sem lakásom.” Két évvel később, 1915. március 27-én feleségül veszi a nála húsz évvel fiatalabb Boncza Bertát, akit az irodalomtörténet elsősorban Csinszkaként ismer. A házaspár a lány apjának kastélya mellett álló csucsai házba költözik. Ám Csinszka vágyik a főváros pezsgésére, így egy ideig hotelszobákban élnek Budapesten. Boncza Miklós 1917 januári halálát követően Berta nemcsak érzelmi terheket örökölt, hanem édesapja Veres Pálné utcai szerkesztőségét is, ahol a Magyar Közigazgatás című lapot szerkesztették. Ez új lehetőséget teremtett számukra, hogy végre saját otthonra leljenek a főváros szívében.
A barátnőjének küldött levelében Csinszka így jellemezte új otthonukat: "Nem lesz nagy a lakás, de kényelmes, meleg és a mienk. Első emeleten, villany, gáz, lift és központi fűtés, a város szívében és mégis csöndes helyen. Egy kis hallszerű előszoba, három lakószoba, fürdő, konyha, kamra, cselédszoba és egy kis balkon. Nem túl nagy, hosszúkás alakú szobák, de nem is levegőtlenek, s ami rendkívül bájossá teszi: ajtók, ablakok és falak hófehérek lesznek."
Az ifjú feleség, Csinszka, mindent megtett azért, hogy Ady számára a lehető legnagyobb kényelmet biztosítsa. Az ajtók helyett elegáns függönyök lógtak, hogy elkerüljék az ajtócsapkodás zaja által keltett zűrzavart. A padlót finom filccel borította, így léptei nesze sem zökkenthette ki a költőt a munkájából. Külön szobákban éltek, amelyek egy biedermeier stílusú, ebédlőhöz hasonló szalon köré épültek. Minden részlet Csinszka kifinomult ízlését tükrözte, aki modern szemlélettel közelítette meg az otthonuk berendezését. Az itt megvalósított enteriőr számos inspirációt merített a svájci leányintézetben töltött évei során szerzett tapasztalatokból, a színházi élményekből, a kor divatirányzataiból és a divatlapok világából.
Csinszka Ady öccsének írt leveleiből kiderül, hogy a lakás jótékonyan hatott a költő kedélyállapotára, ám éppen ekkor kezdett elhatalmasodni rajta a betegség, és utolsó heteit már a Liget Szanatóriumban töltötte.
A lakás legértékesebb kincsei a nagymamától örökölt ülőgarnitúra és az elegáns intarziás tálalószekrény. Az otthon hangulatát gazdagítják a személyes tárgyak, mint például egy csésze, amely az Ady család érmindszenti otthonából származik, valamint a költő egykori tollai, nyakkendője, kalapja, ébresztőórája, cigarettatárcája és fésűje. Felesége hagyatékából egy gyönyörű töltőtoll, valamint édesapja, nagyanyja és nagynénje fényképei is megtalálhatóak. Csinszka figyelmesen gondoskodott arról, hogy a falra kerüljön férje egykori múzsájának, Lédának a portréja is. A falon látható fényképek szinte mindegyike Csinszka gondolatainak tükrében jelenik meg, hiszen ő maga minden egyes képet megkommentált. Jelenleg a lakás szinte minden tárgya az eredeti helyén áll, köszönhetően Csinszka aprólékos feljegyzéseinek és a cselédjük elbeszéléseinek, amelyek segítettek megőrizni a múlt emlékét.
Berta 1920-ban feleségül ment a család barátjához, Márffy Ödön festőművészhez, Adyval közös lakását pedig felszámolta. Csinszka 1934-ben, 40 évesen halt meg agyvérzésben. Az Ady-hagyaték java Márffy második felesége, Hacker Franciska, illetve Ady Lajosné révén örződött meg.
