A nem megfelelő alvásmennyiség, legyen az túl kevés vagy túl sok, jelentősen hozzájárulhat a halálozási és stroke kockázatok fokozódásához.

Egy friss kutatás alapján megállapították, hogy azoknál az egyéneknél, akik éjszakánként kevesebb mint 7 órát alszanak, a halálozás kockázata 14%-kal emelkedik. Még aggasztóbb, hogy a rendszeresen 9 óránál hosszabb alvást folytató személyek esetében ez a kockázat már 34%-kal nő, összehasonlítva a napi 7-8 órát alvókkal.

A kutatás eredményei figyelemre méltó nemi eltéréseket tárt fel: a férfiaknál a kevesebb mint 7 órás alvás 16 százalékkal, míg a 8 óránál hosszabb alvás 36 százalékkal növelte a halálozási kockázatot. Ezzel szemben a nőknél a rövid alvásidő 14 százalékkal, míg a hosszú alvás 44 százalékkal emelte a halálozás valószínűségét. A tanulmány rámutatott, hogy a nemek közötti eltérések mögött hormonális, viselkedési, illetve szív- és érrendszeri faktorok állhatnak, azonban a konkrét okok még nem teljesen tisztázottak.

A kutatás során világossá vált, hogy a legelterjedtebb alvászavar a krónikus álmatlanság, más néven inszomnia. A korábbi vizsgálatok alapján a globális népesség egyharmada legalább egyszer szembesül az álmatlanság problémájával életének során, míg körülbelül 10 százalék szenved a krónikus inszomnia súlyosabb formájában.

A szerzők a tanulmányban figyelmeztetnek arra, hogy alváshiány egyre komolyabb globális népegészségügyi problémát jelent. Világszerte milliók alszanak túl keveset a megnövekedett munkateher, a digitális eszközök rendszeres használata vagy a gyakori stressz következtében. Különösen veszélyeztetettek a váltott műszakban dolgozók és azok, akik rendszertelen időbeosztásban élnek. A tartós alváshiány nemcsak a halálozással, hanem számos egészségügyi problémával is összefüggésbe hozható, például az elhízással, a cukorbetegséggel, a szív- és érrendszeri betegségekkel és az immunrendszer gyengülésével.

Társadalmi szintű alvásepidémiáról beszélhetünk - idézi a publikáció Purebl Györgyöt, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóját, a tanulmány társszerzője. "Annak ellenére, hogy az egészségtudatosság nőtt, a viselkedésünk az elmúlt évtizedben alig változott. A képernyő előtt töltött idő, az ebből adódó folyamatos kékfény-expozíció, az állandó rendelkezésre állás és a biológiai ritmusunk felborulása negatívan hat az egészségünkre" - tette hozzá az igazgató.

"A stroke továbbra is a legfőbb halálokok közé tartozik világszerte, és gyakran tartós rokkantsághoz is vezethet" - mondja Győrffy Balázs, a Semmelweis Egyetem Bioinformatikai Tanszékének vezetője és a két tanulmány szerzője.

Az életmódbeli tényezők, például az alvás, alakíthatók, ezért kiemelten fontos azok azonosítása, mivel ez jelentős népegészségügyi lehetőségeket rejt magában. Az alvás időtartamának figyelembevételét célszerű lenne beépíteni a stroke-megelőzési stratégiákba, különösen, ha célunk az egészségügyi ellátórendszer terheinek csökkentése és a lakosság egészségi állapotának javítása.

Az Egészségügyi Világszervezet statisztikái alapján évente körülbelül 15 millió ember szenved stroke-tól. Ebből a számából ötmillióan sajnos életüket veszítik, míg további ötmillióan maradandó hatásokkal szembesülnek, mint például beszéd- vagy látásvesztés, bénulás, vagy különböző kognitív problémák. A jó hír az, hogy a legtöbb eset megelőzhető lenne, ha odafigyelnénk a vérnyomás megfelelő kezelésére és elkerülnénk a dohányzást.

A meta-elemzések a Semmelweis Study keretein belül, egy átfogó és hosszú távú kutatási projekt részeként készültek. E program célja, hogy a Semmelweis Egyetem munkatársainak életmódbeli szokásait, például az alvás minőségét, alaposan megvizsgálja, és feltárja, milyen hatással vannak ezek az egészségügyi állapotra. A kutatás nem csupán az intézmény egészségfejlesztési törekvéseit kívánja erősíteni, hanem hozzájárulni a szélesebb körű népegészségügyi ajánlások megalkotásához is.