A kormány mellett az ellenzék is új formákat ölt | ma7.sk
Miután Robert Fico kedden jelezte, hogy ha koalíciós partnerei nem tudnak megállapodni, akkor ő maga osztja újra a pozíciókat, természetesen Andrej Danko volt az első, aki tiltakozni kezdett. A kapitány egója híresen érzékeny, így nem csoda, hogy a választási sikere után képtelen volt összetartani azt a listát, amelyen hasonlóan erős "személyiségek" szerepeltek.
Már a kezdetektől sejteni lehetett, hogy problémák lesznek az SNS frakciójában, és néhány hónap elég is volt ahhoz, hogy ezek valósággá váljanak. A Hlas-SD bomlása ennél összetettebb folyamat, hiszen Peter Pellegrini távozása az elnöki palotába elkerülhetetlenné tette a párt átalakulását. Nyilvánvaló volt, hogy az eredetileg egyszemélyes politikai formáció ezt követően már nem tudja megőrizni korábbi pozícióit. Az új elnök, Matúš Šutaj-Eštok hosszú éveken át dolgozott együtt a jelenlegi köztársasági elnökkel, ám a politikai belharcok kezelését csak a gyakorlatban lehet elsajátítani. Ráadásul Szlovákiában alig akad olyan párt, amely hosszabb távon egyben tud maradni.
Még Robert Fico és a Smer sem volt erre képes, bár két évtizedig legalább kitartottak. Most azonban a kormányfő ismét bebizonyítja, hogy párton belül kiválóan tudja kezelni a helyzetet - szakadásról ugyanis nem hallani. Az is lehet, hogy annyira szilárdan tartja kézben a dolgokat, hogy esély sincs lázadásra. Egy azonban biztos: a jelenlegi kormányválság csak tovább erősíti a Smer pozícióját a koalíción belül.
Az ellenzék helyzete már más kérdés. A PS a választások idején elérte szavazóbázisának maximumát, hiszen a progresszív liberalizmus Szlovákiában csak bizonyos keretek között működik. Bár sokan nem hiszik el, az ország továbbra is erősen vallásos, különösen a vidéki térségekben, ahol a szabadelvűség ezen irányzata kevésbé népszerű. Sőt, még a liberálisok körében is akadnak, akik inkább az SaS felé húznak. Bár az ő arányuk viszonylag alacsony, a PS így is az anti-Fico propaganda fő motorja maradt.
Fontos észben tartani, hogy tartós fejlődéshez elengedhetetlenek a meghatározó politikai vezetők. Michal Šimečka bár egy rangos egyetemen szerezte meg diplomáját, mégsem rendelkezik a karizma azon fajtájával, amely elengedhetetlen egy sikeres politikai karrierhez; inkább a szakpolitikai megközelítések mesterének tűnik. A Progresszív Szlovákiának jelenleg hiányzik egy erős pártelnök, és valószínű, hogy Ódor Lajos karaktere sokkal hitelesebb és figyelemfelkeltőbb lenne a hazai politikai palettán. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy bár Ódor humora és intelligenciája figyelemre méltó, ezek a tulajdonságok nem mindig garantálják a sikert a politikai diskurzusban.
Jól látható, hogy a hatalmas tüntetések ellenére a PS számára már nem sok lehetőség maradt. Eközben a Smer fokozatosan elkezdi bekebelezni a Hlas-SD-t. Az ellenzék akkor lenne igazán erős, ha két jelentős pártból állna, amelyek közül az egyik inkább konzervatív irányvonalat képviselne. Valószínű, hogy ezt a szerepet nem a KDH, hanem inkább Igor Matovič újraformált pártja veheti át. Matovič egyre nagyobb teret nyer a mainstream médiában és a fiatalokat megcélzó podcastek világában, miközben a választók fokozatosan elfelejtik, hogy ő volt az, aki kötelező teszteléseket vezetett be, és járáshatárokat zárt le, valamint több kormány bukását is előidézte Richard Sulíkkal közösen. Sulík manapság főként főzőműsorokban tűnik fel, míg Matovič ismét kamatoztatja politikai tehetségét: régi videói új szereplőkkel élednek újjá, és egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy Robert Fico mellett ő is a szlovák politika egyik legnagyobb túlélője.
A legnagyobb kérdés, hogy milyen események alakítják majd a hazai közéletet, és erre milyen reakciók várhatók. Eddig egyértelműen Fico bizonyult a legerősebb szereplőnek ezen a téren.
Az ellene elkövetett merénylet ugyan nem hozta meg számára azt a politikai hasznot, amelyre sokan számítottak, de a kommunikációját egyértelműen meghatározta. Emberileg érthető, hogy egy ilyen szélsőséges esemény mély hatást gyakorol rá, az viszont más kérdés, hogy ez miként befolyásolja a szlovákiai politikai közbeszédet.
Jelenleg úgy tűnik, hogy mindkét táborban fokozódnak a szélsőséges megnyilvánulások. Ez nem meglepő, hiszen a radikális beszédmód még a választások előtti időszakban is képes aktiválni a választók érdeklődését. Legalábbis egyelőre.
